Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6-7. szám
10 MAGYAR EGYHÁZ egyházunkat beperelték, három héttel ezelőtt a periratot volt lelkészüknek, Nt. Péter Antalnak és Nt. Nagy Pál Jánosnak és a presbitérium minden egyes tagjának kikézbesitették. Egyházunk vezetőivel megtárgyalva a dolgot, arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy a Miami-i népet, amely oly egyhangú lelkesedéssel állt hozzánk és ügyünkhöz, nem csaphatjuk be, védelmüket tehát vállalnunk kell. Az ügy részletes kitárgyalását és az ügyben való egységes állásfoglalást kérek az értekezlettől. Ugyanakkor szeretettel köszöntőm Nt. Péter Antalt, mint lelkészi karunk uj tagját. Ellene a E&R Magyar Kerülete fegyelmi eljárást inditott és állásától felfüggesztette. Felvételüket kérő határozattal egyidőben Nt. Péter Antal lelkészi karunkba és státusunkba is kérte felvételét, s mivel lelkészi működése ellen kifogás csak az volt, hogy a mi közösségünkben akar élni, lelkészi karunkba felvettem. Ez a négy egyház hatalmas előretörést és megerősödést jelent egyházunk és lelkészi karunk számára, jelentőségét felmérni a jelen pillanatban szinte lehetetlen. Ezek az örvendetes jelenségek és az a nem válságos, hanem inkább kényes helyzet, ami elé közösségünket különösen a Miami-i helyzet állította, arra kell hogy indítsanak, hogy magunkba szálljunk, megvizsgáljuk magunkat és egyházunk ügyeit és mérlegeljük azt, ami előttünk áll. Mert minden azon múlik, mennyire vagyunk meggyőződve ügyünk tisztasága és igaz volta felől, mennyire vagyunk hűségesek egyházunkhoz és Megváltó Krisztusunkhoz. Ha ez a meggyőződés és kettős hűség törhetetlen lelkűnkben, akkor semmi okunk nincs félni a jövendőtől. Ha egységesek vagyunk és Isten velünk van, mit számit az, hogy ki van ellenünk. Felmerült több alkalommal annak a kérdése, hogy a jelen körülmények között különösen meg kellene szövegeznünk egyházunk álláspontját és nyilvánosságra hozni, hol állunk, mit akarunk ma és a jövőben. Szerintem egyházuknak a programja meg van szövegezve és le van fektetve Alkotmányunkban, amitől sem elődeink soha el nem tértek, sem mi nem akarunk eltérni soha. Egyházunk szent meggyőződésünk szerint Istentől rendelt intézmény, amely az egyetlen fundamentumra, az Ur Jézus Krisztusra van építve. Hisszük, hogy a Krisztus teste és a szentek közössége. Amig erről a fundamentumról le nem tér, amig gyökereit a láthatatlan egyházban bírja, amig tagjai szentségre törekednek, addig VAN LÉTJOGOSULTSÁGA. Amerikai Magyar Református Egyházunkat Isten egyetemes egyháza egy darabjának valljuk. Programmját nem mi szabtuk meg, hanem Isten. Céljait nem mi tüztük ki, hanem Isten. Azokon változtatni nincs jogunk és alapjaiban, alkotmányában és rendjében ugyanaz marad, mint aminek Isten rendelte és évszádos dicső múltúnkban kialakult és jónak, vihart állónak bizonyult. Kell hogy meggyőződésünk legyen, hogy számunkra alkotmányában, rendjében, tanában, hitvallásaiban, szervezetében tökéletesebb egyház nincs. Minket az Isten választott el ennek az egyháznak tagjaiul és kormányzóiul, s a mi számunkra nics máshol idvesség. Ő teremtett nemcsak reformátusoknak, hanem MAGYAR REFORMÁTUSOKNAK, s hitemet magyarságomtól nem választhatom el, mert akkor az Ő akaratával szállók szembe. Kell hogy meggyőződve legyünk, hogy ebben az egyházban az Isten legdrágább kincsét, a hitvallók, a reformátorok, a gályarabok és az ősök evangéliumi hitét, Szent Fiának, a mi megváltó Krisztusunknak maradék nélküli szolgálatát, országának építését bizta ránk. Ennek megtartása, megőrzése, továbbfejlesztése szent kötelességünk. Ha a hollandoknak, németeknek, skótoknak szabad megőrizni Jjitükkel nemzeti örökségeiket, nem látom be, miért lenne nekünk ugyanez bűn. Az Evangelical and Reformed Church elnöke a múlt hónapban volt Németországban és fogadta el a német nemzeti kormány legnagyobb kitüntetését, a nagykeresztet. Levelében, melyet a múlt hónapban adott ki, nagy büszkeséggel könyveli el régi hazájának, fajtájának tett szolgálatait és ugyanabban a levélben jelenti be tárgyalását a német evangélikus egyházzal az egész szoros testvéri kapcsolat kiépítése érdekében. Nekik nem bűn, amit nálunk bűnnek minősítenek. Mi nem tehetünk róla, de mi nem tudunk mások lenni, mint amiknek az Isten teremtett minket. A nagy világégések és szétszórattatások közepette nekünk csak ennyink marat, reánk bizta ezt az Isten és ezt megőrizni szent kötelességünk. Nem jelenti ez azt, hogy a nemzeti gondolattal mi kérkedjünk és azt felébe vagy elébe helyezzük a tiszta evangéliumi hitnek. A mi egyházunk mindig tisztán és kizárólag vallásos alapon nyugodott és nyugszik ma is. Az úgynevezett “kongó nacianalizmus” a becsatlakozott egyházak becstelen vádja. Az Uj Haza sohasem követelt tőlünk lelki erőszakot, sőt erénynek tartja nemzeti tradícióink és örökségeink megőrzését. Isten előtt vallom, hogy vagyok és egyházunknak minden lelkipásztora és tagja van olyan jó és hűséges polgára ennek az Uj Hazának mint rosszindulatú vádlóink, vagy bármely más felekezete ennek az országnak. Megszövegezett programmunk benne van alkotmányunkban, egyházunk nevében: Magyar Református. Ebben teremtett az Isten. Erre esküt tettünk, ehhez halálig híveknek kell lennünk. Aki ezt nem vállalja, aki ezzel nem azonosítja magát, aki itt uj eszméket vall, uj tanokat akar hirdetni, az egyházával és esküjével helyezi szembe magát. Annak jobb, ha hitének, meggyőződésének megfelelő helyen helyezkedik el. Hogy mi a jövőnk? Az az Isten kezében van. De legelsősorban is legyünk meggyőződve, hogy jövőnk van. Szőke István, egyházunkról irt összefoglaló ismertetésében tömören fejezte ki: “WE ARE HERE TO STAY.” Itt vagyunk és itt fogunk maradni, amig az Isten akarata az. Van jövőnk. Mert szilárd fundamentumra építettük, amely ki fogja állni a jövő viharait. 35 esztendővel ezelőtt a hét lelkészen és gyülekezeten kívül senki sem hitte, hogy van jövőnk. A pusztulás varjai, az ősi hit és magyar élniakarás sírásói vészesen károgták, hogy nincs jövőnk. Az Isten megszégyenítette őket. Mi akkor is szent hivatásunkat és az életet láttuk a jövőben. Ennek az életnek diadalmas evangéliumát kell ma is hirdessük. Természetesen ennek a programmnak részleteiben való megvalósítása mindennapi törődésünk, küzdelmünk, munkánk. Ifjúságunk nevelése: kinevelni egy olyan ifjúságot, amely ha nyelvében más is, de szeresse az ősök hitét legalább annyira, mint az apák szerették és hozzanak érte legalább annyi áldozatot, mint az apák hoztak. Női szervezeteink, férfi szervezeteink kiépítése, evangéliumi érettségre nevelése — mind újra és újra lefektetett programmunk és kötelességünk. Van programmunk egyházunk misszióját illetőleg. Hat esztendővel ezelőtt, amikor missziós programmunkat lefektettük, kevesen hitték, hogy az eredmény ekkora lesz. S egyházunk egyik legnagyobb lépése épen ez volt. Azóta növekedik, erősödik egyházunk. Nem minden missziós munkánk hozott teljes eredményt. Roches
