Magyar Egyház, 1958 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1958-05-01 / 5. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 '*'* Vesztek erőt minekutánna a Szent Lélek eljő reátok.. IRTA: BÉKY ZOLTÁN A tanítványokat és az első keresztyéneket az első pünkösd ünnepén egy dolog jellemezte: az erő. A félelmet nem ismerő, minden ellenséggel, minden hatalommal szembeszálló erő és bátorság. Ezt az erőt a Szentlélek Úristentől nyerték, amely kitöltetett rájuk az első pünkösd ünnepén. Ez az erő tette őket bátrakká, félelmet nem ismerőkké. Ez az erő hajtotta őket s ezzel az erővel felforditották és meggyőzték a világot. Ezt az erőt a görög “dünámisz”-nak nevezi (—ebből jő a dinamit szó—) s ezzel az erővel robbantották fel és tépték darabokra az akkori hatalmas pogány római világbirodalmat. Ez a félelmet nem ismerő erő és bátorság, amely nem rettent meg a börtönöktől, a máglyák füzétől, a mártírhaláltól, mely szembeszállt minden gonoszsággal, minden pogány sátáni hatalommal, ez az erő mentette meg és tartotta fenn a keresztyénséget az évszázadok üldöztetései és elnyomatásai közepette. Hová lett ez az erő ma a világ keresztyénéiből? Amikor itéletesebb és végzetesebb veszély soha nem fenyegette még a keresztyénséget és az egész keresztyén civilizációt, mint ma: a hitetlen, istentelen, minden idők pogányságánál kegyetlenebb és vérengzőbb kommunizmus. Vannak jelek, hősies fellángolások, a keresztyén hitnek, elszántságnak és hősiességnek csodálatos bizonyságtételei, amikor százezrek készek az életüket feláldozni, mint az első keresztyének a cirkuszok porondjain a vádallatokkal szemben, vagy a máglyákon. De hol van a keresztyénségnek a másik fele? Amely megalkuszik a Sátánnal és kompromiszszumot köt a keresztyén hit és erkölcs leghalálosabb ellenségeivel? Mi lett volna a keresztyénséggel és a Krisztus ügyével, ha az első keresztyének is megalkudtak volna? Meg kell vallanunk, hogy világunknak és a mai keresztyénségnek legnagyobb baja, hogy hiányzik belőle az első keresztyéneknek háláit megvető bátorsága, a Szent Léleknek amaz ereje, amely képessé tette őket nagy dolgok megcselekvésére. A mai kor keresztyénségének és keresztyén egyházainak erre a Lélekre van szüksége, amely összeköt, eggyé tesz a Krisztusban, mint az első keresztyéneket, bármely táján vannak is a világnak. Erre az erőre, amelynek nyomán kősziklák hasadnak meg és világbirodalmak omlanak a porba. Hogyan lehetséges ez? A keresztyénségnek eggyé kell lenni a Krisztusban. Az a lélek kell összekösse őket, amely egybekapcsolta az első keresztyéneket. Felelősséggel kell tartoznunk minden keresztyénekért bármely részén élnek is a világnak. Nem lehetünk közönyösek sorsukkal szemben. Egy a Lélek, egy a Krisztus, Aki egyformán szenvedett, halt meg és szerzett üdvösséget mindazokért, akik Benne hisznek. Az első pünkösd ünnepén a tanítványok együtt voltak, egy akarattal szüntelen imádkozva, szivüket lelkűket Isten felé fordítva, néki átadva várták a Szent Lélek megjelenését, az ígéret beteljesedését: “Vesztek erőt, minekutánna a Szent Lélek eljő tireátok...” (Cselt. 1:8.) Amig ez a bűnös, önvesztébe rohanó embervilág eggyé nem lesz a Krisztusban, egy akarattal nem tud lábai elé borulni, szivét és lelkét át nem adja néki, addig nincs számára menekülés. Egy megoldás van: eggyé lenni, mint a tanítványok az első pünkösd ünnepén. Együtt imádkozva, szivet lelket néki átadva, várva a Szent Lélek kitöltetését. Ó, adjátok át magatokat az értetek szenvedett, meghalt és feltámadott Idvezitőnek, nyissátok meg sziveteket az Ő Szent Lelke előtt, legyetek egy akarattal, mint a tanítványok és akkor: Vesztek erőt, mint a tanítványok, amely képessé tesz benneteket nagy dolgok megcselekvésére. Menedék a római egyházból áttérő volt papok számára. Többen hallottak olvasóink arról, hogy “Converted Catholic” címen, angol nyelvű New Yorkban megjelenő havi folyóiratot adnak ki azok a volt római katholikus papok, akik az evangélium világosságát követve áttértek. Papok, akik elhagyják a római egyházat, különösen olyan országokban mint Spanyolország, Dél Amerika vagy egyebütt, vállalják a szociális, gazdasági vagy politikai elnyomás és megfélelemlités minden viszontagságát. Római katholikus papok mind nagyobb és nagyobb számban hagyják ott rendjüket — az emlitett újság szerint — és keresnek védelmet evangéliumi hitük számára. Elkészült az u.n. Dugan Center, ahol félelem mentesen élhetnek ezek a római egyházból áttérő papok, addig is még megfelelő beosztást nem kapnak.
