Magyar Egyház, 1958 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1958-03-01 / 3. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Elhívás az atyai örökség védelmére NAGY LAJOS ESPERES IGEHIRDETÉSE FT. BÉKY ZOLTÁN PÜSPÖKI BEIKTATÁSÁRA. I. Kir. 21:3 “És felele Nabót Akháb - nak: Isten őrizzen, hogy néked adjam az én atyáimtól maradt örökséget.” Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! A Független Amerikai Magyar Református Egyház három és fél évtized után Isten előtti nagy alázattal visszatért a duquesnei egyház templomába, ahol bölcsője ringott, ahonnan elindult szolgálni az amerikai magyar reformátusokat. Ma újra történelmi gyűlésen vettünk részt. A magyarországi, a romániai, a csehszlovákiai, a kárpátaljai, a jugoszláviai magyar református egyházak után mi most törvénybe iktattuk, hogy mi magunkat ezentúl Amerikai Magyar Református Egyháznak hivjuk. A hajdan való nagy magyarországi Református Egyház hat ország területén él külön egyháztestként. A hat testvérnek egy a hitvallása, 400 éven át kialakult szervezete, hagyományai, törvényei és szokásai, de az ember bűne miatt csak egy kapcsolat lehet közöttük, aminek sem idő, sem tér, sem ember ellent nem állhat: a testvéri szeretet kapcsolata. A hat ország területén élő testvéri egyházak Benjáminja, az Amerikai Magyar Református Egyház, küzdelmes életére Isten kegyelméből feltette ma a koronát, amikor a Kárpátok ölén lévő kilenc magyar református püspöki hivatal mellé itt a tengeren túl felállította a tizedik magyar református püspöki hivatalt, hogy önmagát megbecsülje, nagyobb szolgálatra kötelezze és hogy a felelősségét roskasztóvá fokozza. Ma az Úristen minket, gyarló embereket, érdemünk felett méltatott és olyan felelősséget tett a váltunkra, hogy a Jerémiás és a Péter félelmével kell felkiáltani a megbízatásra. Amikor az Isten néven szólit, nem legyezgeti hiúságunkat, nem enged játszadozni, de nem engedi azt sem, hogy megszökjünk feladatainktól. Ma itt vagy egy uj Szentlelket kapott missziói egyház született vagy pedig aláirtuk halálos ítéletünket. Ma az életet és halált adta elénk az Isten és választanunk kellett. Ma amikor püspököt iktatunk, a szolgálat drága edényeit adta Isten a kezünkbe, amit nemcsak a püspöki szolgálatra elhivottnak, hanem mindannyiunknak kell megtölteni tartalommal, élettel, halálig való szolgálattal. A Magyar Református Egyháznak 400 éves küzdelmes történelme során Isten mindig olyan püspököket adott, amilyenre szüksége volt. A magyar püspök eszményképe korok szerint változott, mert mindig más és más volt a feladata. Az Urnák 1922/23-ik évében a sárospataki főiskola 8-ik, 7-ik és 6-ik osztályában egy-egy fiatal diák ugyanegy hitoktató lelkipásztortól tanulta a magyar református egyház történelmét és hitigazságait. Ma ez a három férfiú a tiz magyar református püspök közé tartozik. Az egyik a tiszán-inneni egyházkerületet pásztorolja, a véres rostában maradt buzaszemeket őrizgeti. A másik a csehszlovákiai magyar reformátusokat szolgálja, s a Pál diplomáciájával követ el mindent, hogy az igehirdetés meg ne szűnjék. A harmadik Béky Zoltán, az Amerikai Magyar Református Egyház első püspöke. Mennyire egyek ők, egy a hitük, egy a megbízatásuk, egy az örök szerelmük: Krisztusnak magyar református egyháza. És mégis milyen más a szolgálatuk! Ne lepődjetek meg, ha a Szentlélek tanácsára nem a hires magyar püspököket, nem az Uj testamentum nagy személyiségeit, vagy az Ótestamentum zordon harcosait, hanem egy földművest állítok az uj püspök elé és reámutatok Nábótra és kívánva kívánjuk azt, hogy az legyen élete parancsa, amit valamikor Isten szentlelke által megerősített zsidó földműves kimondott Akháb királynak: “Isten őrizzen, hogy neked adjam az én atyáimtól maradt örökséget.” Furcsa, lehetetlen, észellenes kívánság, de még az élő első nemzedékünk és már a szolgálatba beállott második nemzedékünk is az én szájammal kiáltja feléje: Mi azt kívánjuk tőled első püspökünk, hogy olyan légy mint Nábót. Nézd a vonásait mennyire hasonlít az örök magyar református földmiveshez, az arca a mi arcunk lesz. Amerikába hozott legnagyobb kincsünket: hitünk verejtékes áldozatából épült egyházunkat, a mi drága szőllőskertünket rád bízzuk, s kívánjuk tőled, hogy ha kell, halj is meg érte. A tiz magyar református püspök közül egyik sem fekszik le rózsa-párnákra és nem vonul vissza a biztonság s kényelem elefántcsonttomyába. ők ma végvári vitézek lettek, ők maguk járnak ki csatákra s védik a várost, mig a hazahívó szó fel nem menti őket ettől a gigászi harctól. Ám a legnagyobb vési sdelem a te váradat fenyegeti. Nézd, szőllőskertünk a királyokéval szomszédos. Szeretné magának a világ, szeretné magának a Sátán, elnyeléssel fenyegeti idő és környezet. De legnagyobb ellensége a magunk kényelme, a testvért nem ismerő önmagának élő szerete'.e. Érezzük-e hogyha lelkipásztorok és világiak nem lesznek mindannyian misszionáriusokká, akkor a mai püspöki beiktatásunk, délibáb kergetéssé lett? Egy romantikus nosztalgia, ami a könynyen lelkesedő magyar szivünk ünnnepi pillanatában született, de a kijózanodás után tiszavirágként hull bele a múlandóság felé rohanó folyó sodrába. Béky Zoltán, kilenc püspöktársad mind nehezebb helyzetben él, mint Te és mégis a Te szolgálatod lesz a legnehezebb. Meg kell tartani atyáink hitéből épült sznlőskertünket, amely a világ legnagyobb olvasztó kemencéjében él. Ennek a világnak kincse, szabadossága, bűne, ezer kisértése el akarja nyelni ezt magyar Nábótok által eddig megtartott szőlőt. Tudod te több mint 30 évi lelkipásztori és közéleti szolgálatod után, hogy Nábót szőlőjét milyen veszedelem fenyegeti. Nekünk nincs ellenségünk, bár volna, mert a vihar szele a lélek tüzét nem oltja, hanem éleszti. Nem lehetünk mártírok sem, pedig az egyház mártírjaiból él. Nincsenek katakombák és börtönök, hogy hősök szülessenek köztünk. Nem vágunk szegények, hogy Krisztusban legyünk gazdagok. Nekünk csak egy ellenségünk van: önmagunk. Szabadságunk szabadosággá lett, a laodiceai gyülekezet gazdagsága miatt langy-meleggé leszünk. Mondom azt, hogy a tengerentúli magyar reformátusoknál keményebb helyzetben élünk, mert anyaszentegyházunkat több veszély fenyegeti, mint ott, mert ellenségünk nem kívülről támad, hanem itt van a saját szivünkben s mikor a világ Akháb ja kéri szőlőskertünket, akkor nem is aranyért, nem is jobb szőlőért, hanem kényelemért sokan eladják a szőlőskertből reájuk eső részt, az atyai örökséget. A mi közös kincsünket nem karddal, hanem csak a szolgálat mezején elégő mártír élettel lehet megvédeni. Nábót drága kincse volt a szőlő, mert atyáitól örökölte. Az atyák örökségét a fiáknak meg kell tartani s átadni a következő nemzedéknek. Az igazi magyar
