Magyar Egyház, 1958 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1958-03-01 / 3. szám
1 4 MAGYAR EGYHÁZ szántóvetőnek ez volt a vastörvénye, csak uraknál, vagy úrhatnám népeknél volt eladó az ősi föld. Nábót sem jobbért, sem nagyobbért, sem aranyért, sem szép szóért, sem királyok barátságáért, sem fenyegetésre nem adta el, hanem meghalt érte s mártir vérével Íratta fel a történelem telekkönyvére: ez a föld pedig a Nábót nemzetség földje mindörökre. íme 2800 év múltán mi is azt mondjuk, hogy Nábóté a szőlő s szőlőjének borából lelkesedünk, ha a Szentlélek megitatott vele. íme, az örökségnek három törvénye van. Ajándék az ősöktől. Isten kegyelme, hogy ilyen vagyonszerző ősök voltak, s akik az örökséget tovább adják. A második törvénye az örökségnek, hogy meg kell tartani az élet árán is. Az atyai örökségnél Nábót Istenre hivatkozott, mi is ráhivatkozunk, Isten törvénye szerint, hogy nem eladó. Az örökség csak úgy lesz örökség, ha mindig arra gondolunk, hogy ezt épségben át kell adni fiainknak. Minekünk, az Amerikai Magyar Református Egyház népének, legdrágább örökségünk a mi szőlőskertünk: anyaszentegyházunk. Lehet más egyházban is idvezülni, de mi valljuk, hogy minket Isten az Ő szent Fiáért csak ebben az egyházban idvezit. Nekünk ez az egyház atyai örökség: benne van atyáink-anyáink hite, imádsága, küzdelme és hűsége 400 évig visszamenőleg. Nekünk az atyáink ezt az egyházat hagyták, ők ebben az egyházban voltak boldogok, mi is csak itt lehetünk boldogok. Mi vagyunk a legkisebb testvér a magyar református testvérek között, de mi is olyan gazdagok vagyunk, mint ők, mert egyforma örökséget kaptunk. Ha örökségünk van, nem a mi érdemünk, hanem Isten eleve elrendelő szeretete és akarata, amelyik örökössé tett. Mi is tudjuk Nábóttal, hogy az örökség nem eladó, s azt kívánjuk püspökünktől, hogy ha e világ, a Sátán el akarná venni tőlünk: Ne engedd elvenni, de ne engedd eladni sem, s ha kell halj meg érte mártir halált. Mi a Nábót hűségét, az örök magyar föld szeretetét kívánjuk tőled s igy szeresd és vezesd és védjed az anyaszentegyházunkat. Mi addig élhetünk, mig a szőlőskert a miénk lesz, ha engedjük elvenni, meghalunk. De ha érte haltunk meg, vérünk egy uj biborpecsét lesz az örökségi okmányon s gyermekeink boldogan szüretelik az ősök ültette fürtöket és sajtolják az ősi hit mámoritó borát. Nábót hősi halált halt a szőlőjéért. Nem az emlékekért halt meg, ami a földhöz fűzte, nem is azért, mert minden őse oda hullajtottá verítékét, nem is azért, mert gyermekei ezen a földön játszottak, semmi romantikus érzés nem játszott közre, meghalt, mert az Istennek akart engedelmeskedni, aki megparancsolta: “a földet pedig senki el ne adja örökre, mert enyém a föld, csak jövevények és zsellérek vagytok ti nálam.” Nábót tudta jól, hogy a szőlőskert igazi Ura az Isten, ő csak egy bizonyos időre megbízott munkás benne, aki Urának számol arról, hogy viselte gondját a rábízott földnek. A mi szőlőskertünk, anyaszentegyházunk Ura is az Ur Jézus Krisztus, aki azt nekünk ajándékul adta, hogy épen ezen a helyen és mi szolgálhassunk benne. Ne azért szeressük egyházunkat tehát, mert ezer édes és drága emlékkel van tele, ahol romantikus magyar lelkünket kiélhetjük, ahol azzal tetszelgünk, hogy bár kicsinyek vagyunk, de Amerikában mi hordhatunk kócsagtollakat. Isten munkát és halálig való hűséget követel tőlünk, amelybe bele kell halni, mint Nábótnak, mint az apostoloknak, mint a smymai gyülekezetnek, hogy az élet koronáját nekünk adhassa. Szőlőskertünkben hűségesen munkálkodva reájövünk a titokra, hogy egyenesen bele kell halnunk ebbe a hűségbe, hogy mi odaát, az utánunk jövők pedig itt e helyen éljenek. Isten a buzaszemet először kicsépli a kalászból, s össze kell törni, megőrőlni, hogy tápláló élet legyen belőle. A szőlőfürtöket össze kell taposni, hogy ital legyen belőle. Nekünk pedig bele kell halni a hűségbe, hogy gyermekeink örökölhessenek és boldogak lehessenek. Mi eddig ebben a gazdag világban boldogan élveztük, hogy mi olyan kis egyháztest vagyunk, akiknek sok testvéreink “ellent mondottak.” (Ap. Csel. 28:22.) Olyasmiben gyönyörködtünk, ami nem érdem volt, hanem ajándék, hogy magyar reformátusok maradtunk itt ezen a földön is. Most a Béky Zoltán püspöki beiktatásán alázattal valljuk meg, hogy örökségünk van: az a teremtő Isten csodája és kegyelme, aki termőföld nélküli sziklákra havasi gyopárt ültet, korall szigetre pálmát plántál, s minket magyar reformátusokat ide hozott Amerikába és eddig magyar reformátusokként tartott meg. Nábót véres történetéből Béky Zoltán püspöki beiktatásán arra tanít, hogy nem azért küldött ide, hogy álmokat kergessünk, hanem reánk bizott egy üzenetet, amit magyar reformátusként kell elmondani. Nincs semmink, amivel dicsekedhetnénk, mindent Ő adott ajándékba, még a hűséget is a szivünkbe. Nábót érdeme nem az volt, hogy ragaszkodott a szőlőjéhez, hanem, hogy meghalt érte s halálával mondta el, hogy az Istentől kapott örökség nem eladó s Isten néha azt kívánja, hogy meghaljunk érte. Isten minket gazdagon megajándékozott, örökséget adott és ezt az örökséget tovább kell adni. Isten ide minket nem politizálni, hanem szolgálni küldött. Egyik legfontosabb szolgálatunk, hogy a világ ezer rohama ellen védjük meg a mi örökségünket: drága Amerikai Magyar Református Egyházunkat. Isten a hatodik magyar református egyháztestnek különös feladatot adott, hogy örökségét átadja azoknak a gyermekeinek, akik már nem magyarok. Mi itt Amerika földjén nem magyaroká, hanem magyar református keresztyénnek akarjuk nevelni gyülekezetünk tagjait. Isten szent Leikével erre a szolgálatra küldött ki, nekik adta a világot, hogy hódítsuk meg. Addig élünk, mig e parancsnak engedelmeskedünk. Ha már azt elismertük, hogy a külsőleg darabokra tört Magyar Református Egyháznak mi vagyunk a Benjáminja, akkor azt is el kell ismerni, hogy mireánk nagyon alázatos szolgálatot bizott. Ha mi Amerikában a Magyar Református név mellett döntöttünk, akkor ezzel azt is vállaltuk, hogy a Ruth alázatával járjuk Boáz gazdag mezejét, s az elhullott magyar árpafejeket gyűjtsük össze s a szeretet kötelékével kössük be egyházunkba. Béky Zoltán, a püspökséggel de megnőtt a felelősséged! Ugye, ebbe a felelősségbe bele lehet halni? A Te vezetésed alatt a magyar imádság és ének mellett az angol nyelvűnek is fel kell hangzania, mert az egyre erősödő angol ének itt az élet himnusza. Ugyanakkor nagy alázattal le kell hajolni az elhullott, a szétszóródott magyar árpafejekért, s mig mások gazdagon aratnak, nekünk meg kell keresni e roppant világ tarlóin elveszett magyar lelkeket. Kész vagy-e vállalni ezt a munkát Béky Zoltán? Kész vagy-e a Nábót vallomását megtenni a halál kapujában, hogy a szolgálatban elégő életed gyümölcséből gyermekeinknek boldog szürete legyen? Kész vagy-e meghalni az Ur Jézus Krisztusért az Amerikai Magyar Református Egyház szőlőskertjében? Mit felelhetnél mást, mint azt, hogy: igen. Hiszszük, hogy a mi külső elhívásunkat Isten az ő belső
