Magyar Egyház, 1958 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ kerületek, amelyekben a lelkészi és világi elem együtt kormányoz és amelyekben a vezető személyek a közgyűléseknek, illetve zsinatnak felelősek ennek a rendszernek alapvető elve. Ezért a magyarországi református egyházban a püspök nem különös, az apostoli folytonosság és a felszentelés által nyert lelki hatalommal birt, hanem csupán kormányzati jog- és hatáskörrel. Az egyházban a zsinaté a legfőbb földi hatalom, annak, valamint az egyházkerületi közgyűlésnek számadással és felelősséggel tartozik a püspök. A hercegszőllősi kánonok félreérthetetlenül kimondják, hogy “Az fő pispök semmit az önnön fejétül ne cselekedgyék, hanem ha valamit akar kezdeni, a senioroknak és az kik többen arra valók lesznek, hírré tegye, és azoknak egyenlő tanácsokból és akarattyokból legyen ha mit akar cselekedni.” Senior az esperes, “az kik többen arra valók lesznek” pedig más érdemes vezetők, a későbbi tanácsbirák. Mindezzel azt kivántam igen röviden előadni, hogy a magyar református egyházban a püspöki tiszt nem a római katolikuséhoz, sőt az episzkopáliséhoz (és néhol a luteránuséhoz) hasonló lelki hatalom, hanem a jórend érdekében való és a zsinat-presbiteri elvekkel egyhangban lévő intézmény volt és az ma is. A református egyháztörténelem egyik kiváló ismerője. John T. McNeill kiemeli, hogy a magyar református egyház kialakította az “alkotmányos püspökség” intézményét. A főesperesi tisztnek történelmi gyökerei nincsenek. A római egyházban van főesperesi tiszt, de az egy alacsonyabb egyházkormányzati állás és különben sem olyan, hogy fennebb lenne az esperesnél de lejebb a püspöknél. Egészen más természetű tiszt. Főesperese volt a jugoszláviai mágyar református egyháznak a Délvidék kényszerű elszakittatása nyomán előállt rendkívüli helyzetben, mikor a délvidéki reformátusoknak külön kellett közegyházzá szervezkedniök. Ágoston Sándor lett főesperes, mint a közegyház lelkészi vezetője. A szervezet megszilárdulása után azonban jugoszláviai atyánkfiái is következtetesek lévén önmagukhoz és a történeti fejlődés elveihez, közegyházuk élére püspököt állítottak. A trianoni békediktátumok következtében elszakadt többi magyar református csoportok — a Cseh-Szlovákiához és Romániához csatolt területeken közvetlenül püspökök által vezetett egyházkerületekké alakultak. — Ennek nyilvánvaló oka az volt, hogy ezeken a területeken olyan nagyszámú magyar református gyülekezetek voltak, hogy püspökök által vezetett egyházkerületek, mindkét utódállamban több mint egy, szerveződhettek. Az első világháború után közismert volt az a mondás, hogy “több magyar református gyülekezet van a csonka ország határain kívül, mint belül”, amely a lélekszámot tekintve talán túlzó volt, de élesen mutatott rá az elszakított magyar reformátusok feltűnően nagy számára. A mi helyzetünk ma hasonló a jugoszláviaiakéhoz. Egy meginduló, jövőjében hittel hivő, de földi erejében gyenge denomináció annakidején főesperesi állást szervezett közegyháza élére. Tudták a szervezők, hogy ez ideiglenes megoldás. Ennek az ideiglenességnek most bátran végetvethetünk. Parancsolja ezt a következetesség, annyiban t.i., hogy egyházunk hitvallási és egyházkormányzati tekintetben mindenben követi a magyarországi református egyházat, ahol a lelkészi vezetők a püspökök. Feljogosít erre a lépésre az a tény, hogy közegyházunk szilárd, állandóan gyarapodó és további fejlődésre, növekedésre kész. Javallja ezt a lépést az a tény, hogy a nemzetközi és felekezetközi nagyobb szervezetek tagjai vagyunk, illetve leszünk, amelyekben közegyházunkat a püspök kétségkívül több tekintéllyel képviselheti, mint a főesperes. Természetes, hogy a püspöki tiszttel kapcsolatos részleteket — kötelességek, választás, jogkör — a magyarországi egyházi törvények figyelembevételével még ki kell dolgozni. Lényeges azonban az, hogy mindenkor betöltsük az alkotmányos püspökség elvét, vagyishogy a püspök első az egyenlők között, vezetője és irányítója, de nem lelki feje és ura az egyháznak. Az ilyen püspöki tiszttel semmit sem adunk fel magyar református örökségünkből, sem a középkorba nem megyünk vissza, sem nem hasonulunk át episzkopálisokká vagy metodistákká — hogy csak két olyan protestáns denominációt említsünk, ahol püspökök vannak. Sőt éppen így leszünk következetesek egyházunk amaz elvévéhez, hogy a Magyarországi Református Egyház amerikai lelki hajtásának valljuk magunkat. Dr. Harsányi András. -----------o----------“FEHÉR-KÁRTYÁS” MENEKÜLTEK ÉRDEKÉBEN 1. írjunk és írassunk a képviselőnknek! Á most összeült kongresszust elsősorban a honvédelmi kérdések foglalkoztatják. A magyar menekültek végleges letelepedésének törvényjavaslata, tehát a PAROLEE-nak PERMANENT RESIDENT-té való átminősítése ismét halasztódik. A Coordinated Hungarian Relief karöltve más segélyszervekkel és az Amerikai Magyar Szövetséggel minden lehetőt megtesz ennek a törvényjavaslatnak a sürgős meghozatala érdekében. Ennél is többet tehetnek az egyes menekültek: Kérjék meg sponsoraikat, hogy azonnal Írjanak a helyi képviselőjüknek és kérjék, hogy egyéni törvényjavaslatot nyújtson be érdekükben. Azok részére, akik nem tudnak jól angolul: “Please write your congressman, and ask him to file an individual bill to obtain my change of status from Parolee to Permanent Resident.” 32,000 u.n. “fehér kártyás” menekült van az Egyesült Államokban. Ha csak tízezer ilyen kérés futna be a Képviselőházba és a Szenátusba, akkor mindjárt elővennék az ügyet és egyszerre elintéznék. Cselekedjünk még ma. írjunk és írassunk a sponsorokkal, mert időbe telik, mig a levélből törvényjavaslat lesz. Magunkat okoljuk ha nem teszünk meg mindent lehetőt a státus-csere érdekében. 2. Katonai szolgálatra jelentkezhetnek. A Lodge Act értelmében “fehér kártyás” menekültek is bevonulhatnak katonai szolgálatra 18 és 35 éves korhatár között, ha nőtlenek és az előirt követelményeknek megfelelnek. Az erre vonatkozó rendelet a napokban ment ki a toborzó irodákhoz, ezért azt ajánljuk, hogy az érdeklődők forduljanak közvetlenül a helyi toborzó irodához.
