Magyar Egyház, 1958 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 "Ha rád gondolok, az egész Biblia mosolyogni kezd ..." Gondolatok Szabó Lőríncz temetéséről. Ide s tova már három hónapja, hogy az újabb kor egyik legmélyebb gondolatu és legfinomabb hangú magyar költője, Szabó Lőrincz meghalt. Haláláról a nyugati világ magyar sajtója is megemlékezett, bőven méltatva költői munkáját. Vagy azért, mert nem állt rendelkezésre a megfelelő hiranyag, vagy azért mert a megemlékezők számára nem látszott lényegesnek, hiába kerestük ezekben a nekrológokban a Szabó Lőrincz egyházi temetéséről szóló hirt. Pedig bizonyosra vettük, hogy Szabó Lőrincz földi maradványait Isten Igéjének hangzása mellett kisérték végső földi nyugvóhelyére. Ezért azután lelki megnyugvással olvastuk a késve ideérkezett hiradást a budapesti “Reformátusok Lapjáéban. A híradás szerint az egyházi temetés megtartása az elhunyt költő végső kívánságai közé tartozott. A budapesti Kerepesi temetőben Dr. Joó Sándor pasaréti református lelkipásztor hirdette a koporsó felett az Igét Jób 19:25-26 alapján. “Az a Jézus, az a Megváltó van itt, aki után olyan vágyakozóan nyújtotta a kezét a lelki magányból, hitetlenségből, szenvedésből, akit olyan rimánkodva kért: ‘Maradj velem, mert beesteledett!’ Az a Jézus áll itt e porok felett, akit egész életén át keresett.” Dr. Joó Sándor ezekkel a szavakkal fejezte be igehirdetését: “A gramofonlemeznek nem az anyaga a fontos, hanem a dal, ami bele van vésve. Ha megöregszik a lemez, recsegővé válik a hangja, talán össze is törik; nem baj, mert a dalt még idejében átvette és továbbzengi egy szív és annyira szereti, hogy ujraönti a lemezt és újra belevési a drága dallamot. Most, hogy összetört a lemez, fájdalmas, de nem tragikus: hiszen azt a dalt, amit Szabó Lőrincz énekelt, tovább zengi egy há}ás ország. Azt a dalt ami Szabó Lőrincz volt, Megváltó Ura kegyelmére bízzuk.” Szabó Lőrincz, aki 1900-ban született, református lelkipásztor unokája volt s diákéveit a debreceni református kollégiumban töltötte. A sort, amit e néhány megemlékező sor élére irtunk, ő maga irta ugyancsak református lelkipásztor nagybátyjáról, “A tiszabecsi tiszteletesről”: Ha rád gondolok, az egész biblia mosolyogni kezd, mosolyognak a mezők, ég-föld, a csizmás magyarok. Mosolygó, Isten iránt hálás szívvel emlékezzünk egy nagy magyar költőre. H.A. UJ GYÜLEKEZETÜNKRŐL Az alakulóban lévő Rochester-i (N.Y.) gyülekezet életéről a gondnok az alábbi évi statisztikában számol be: Az elmúlt 1957. esztendőben beszolgáló lelkészünk 15 istentiszteletet tartott, általában minden második vasárnapon a nyári hónapok és tengerentúli szolgálatának kivételével. Négyszer osztott Úrvacsorát. A templomba járók átlagos létszáma kb. 30 volt. Karácsonykor 102-en voltak és 54 személy élt az Úrvacsorával. — Esküvő és temetés nem volt. Négy keresztelés volt (három fiú és egy leány). — Gyülekezetünknek harminc rendes fizető tagja van, az itten lakó protestánsok száma kb. 140 főre tehető. Esetenként 81 istentiszteleti meghivót küldtünk ki. — Az 1957. évi perselypénzekből gyülekezet 25 énekes könyvet vett, a templom használatát és az orgonistát fizette, valamint egyéb kész kiadásokat téritett meg (útiköltség, levelezés stb.). — Gyülekezetünk szervezeti megalakulását és abbeli óhaját, hogy a Független Magyar Református Egyházhoz óhajt csatlakozni, 1957. szeptember 29-én tartott gyűlésén mondotta ki. Ugyanakkor megalakult egy ideiglenes presbitérium (főgondnok, gondnok, pénztáros, jegyző és 3 presbiter), mely a határozat szerint a gyülekezet ügyeit a Független Magyar Református Egyházba való felvételéig fogja vezetni. Megalakult a Nőegylet is. Az 1957. december 29-én tartott közgyűlés hálás megelégedettséggel vette tudomásul Béky Zoltán főesperes ur azon intézkedését, hogy a gyülekezet megszervezésére az eltávozott beszolgáló lelkipásztor helyére Dr. Betfia Lászlót küldi ki, kinek munkálkodása elé nagy reményekkel és Istenbe vetett hittel néznek. Ugyancsak örömmel vette a közgyűlés tudomásul, hogy a Central Presbyterian Church vezetősége az elkövetkezendő évre is vendégül látja a gyülekezetei, az előző évi feltételek mellett. (Orgonista és janitor díjazása.) ígéretet kaptunk egyik Jugoszlávián át menekült magyar testvérünktől, hogy az orgonista tisztét az elkövetkezendő évben átveszi; igy nem lesz szükség az angol orgonista szolgálataira, aki egyébként kiválóan látta el feladatát, sőt még nyelvünket is elsajátította egy kicsit. A gyülekezet szeretettel hiv és vár kebelébe minden magyar protestánst felekezeti hovátartozandóságára való tekintet nélkül. Istentiszteleteinket látogatók jelenlegi összetétele: 70 % református, 25 % ág. hitv. ev. 5 % orthodox és egy asszonytestvérünk unitárius vallásu. A közgyűlés megelégedettséggel állapította meg, hogy istentiszteleteinken gyakorta láttuk vegyes házasságban élő egyháztagjaink másvallásu házastársait és családtagjaikat is. Együtt mondjuk az írással “Boldogok a békességre igyekezők ...” Legutóbbi istentiszteletünk 1958. január hó 12-én volt. Ez alkalommal köszöntöttük az uj szervező lelkipásztort,
