Magyar Egyház, 1956 (35. évfolyam, 1-11. szám)
1956-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ 9 BIBLIA REVÍZIÓ A Károli Gáspár-féle bibliarevizió. (HANGKÉP IFJÚSÁG SZÁMÁRA.) Bevezető vallásos zene: . . . Elbeszélő: Idősebb Galgóczy János Németországból vándorolt ki 1945 után Kaliforniába. Sorszámát az utóbbi két emberöltő alatt kivándorolt magyarok sorában a hétszázezredik számnál kellene keresni. Ifjabb Galgóczy János az angyalok lajstromában bizonyosan a százezredik kint született kis magyar. Ő már semmit sem tud a Mecsekről, a Gellérthegyről, a debreceni Nagyerdőről. Barátai Jonnynak becézik, ő azonban, ha szerét teheti, csodálatos kérdésekkel ostromolja idősebb Galgóczy Jánost. Szülei a minap az öreg Károli Gáspár-féle bibliarevizióról beszélgettek a kis János előtt. Ifj. Galgóczy János (Gyermekhang) Édesapám, mi az a bibliarevizió? Id. Galgóczy János: Javitott bibliaiorditás, kisfiam. Gyermekhang: Hát akkor a mi Bibliánk már nem jó? Id. Galgóczy: Dehogynem, kicsi fiam. Csak éppen itt minden át van Írva színesebben, zamatosabban, ami a mienkben régiesen hangzik. Megmondta ezt már az öreg Károli Gáspár is: Károli G. (Öreg ember hangja.) Ha valahol a fordításban tévedtem és célt nem találtam, azt ne tulajdonítsák vakmerőségnek, hanem az én gyarlóságomnak. Id. Galgóczy J. Hallottad, kicsi fiam? Gyermekhang: Igen ... de meséld el, hogyan készült ez a Biblia. Id. Galgóczy J. Hm . . . No, gyere, adszi kezed . . . Rövid zene (Utazás az időben) szeli református theológia egyik tanárjává, pedig igen sok holland és francia pályázó is volt. l)r. Havadtőy Sándor Az Európában doktorált theológusok sorozatát Baselban a ma már Kanadában lelkészkedő Dr. Havadtőy Sándor zárta le egyenlőre, aki a theológiának egyik határterületén mozogva: egy Marx Károllyal kapcsolatos doktori értekezést irt Barth Károlynál, a nagy theológusnál. Sajnos ez a disszertáció nem jelent meg nyomtatott könyv formájában, mindenesetre jó tudnunk azt, hogy a mai világnak ezen égető nagy problémáiról, mint a marxizmus, a kapitalizmus, közgazdasági élet stb. a magyar református theológusok közül is Írnak könyvet és tudományos működésűket is ezeknek a nagy kérdéseknek a tanulmányozására szentelik. Reméljük ezzel nem záródik le az európai magyar református doktori értekezések sorozata. Angliában egy, Hollandiában kettő, Németországban egy és Délafrikában egy magyar református lelkipásztor van, aki a szükséges doktori vizsgákat már letette csak a disszertáció megírása van még hátra. Milyen jó ezt tudnunk és értékelnünk, hogy ilyen komolyan készülnek magyar református lelkészeink a jövőre. K.A. Id. Galgóczy J. No, — lám, — itt is vagyunk . . . Látod, Kassa felől ez az ezüstfonál a Hernád. — Az meg, amott a — Bodrog. Ni, ni, már fel is tűnt a gönczi templom tornya! Látom ezeket a dombokat . . . Meg azt a legényt? Szólunk neki! Hé, öcsém, elvezetnél-e a prédikátor uramhoz? Szenczi Molnár Albert: (Legény hang) El én! Oda igyekszem magam is. Id. Galgóczy J. Hogy hívnak? Szenczi M. A. Szenczi Molnár Albert, szolgálatjára! Gönczi diák vagyok . . . osztán én szoktam a nyomdába vinni Károli esperes uram iratait az uj Bibliából. Biztos, rálelnek kegyelmetek, mert mindig otthon van. Hatvan éves is van már, vagy hetven. Meg osztán erősen dolgozik . . . Sokan nem is hitték, hogy ilyen öreg ember azt a nagy csudálatos könyvet: a teljes Szentirást át tudja fordítani magyar nyelvre. De sikerült neki. Áldassék az Isten érte, hogy megértük . . . No, már itt is vagyunk, Tessék belépni; Id. Galgóczy J. (halkan a fiához:) Nézzed, kicsi fiam, hogy megőszült az a szép hosszú haj a vállán. Látod? — ludtollal ir . . . (hangosabban, tisztelettel Károli Gáspárhoz:) Békesség, prédikátor uram! Hogy halad a fordítás? Károli Gáspár (magában beszélve) No, lám . . . mindig mondtam, hogy csak addig éltessen az Isten, amig a Bibliát kibocsájthassam. Aztán kész leszek meghalni és a Krisztushoz költözni, (hangosabban a vendéghez szólva) Nem is tudom, hogy a prédikátorokat vádoljam-e, vagy a fejedelmeket, hogy ennyi ideig nem fordittatták magyar nyelvre az Istennek a könyvét. Kétség nélkül, mind a kettő hibás benne. Most, — a kegyelmes Isten jókedvéből — kimégyen a Bibliának teljes fordítása. Egynéhány nevezetes, jámbor, istenfélő férfi intése, törekedése és költsége által, akik annyira nem igyekeztek e dologban e világi hírre, hanem csak az Isten tisztességére és az Ő házának építésére, hogy nevüket sem engedték beírni a könyvbe, megelégedvén azzal, hogy az Életnek könyvébe légyenek beírva. Id. Galgóczy J. Pedig hire vagyon, hogy Rákóczy Zsigmond egri kapitány uram még a királlyal is ujjat húzott, mikor el akarták kobozni a nyomdát. Károli G. Ugyvan! Ecsedi Báthory István országbíró urunk épen azért Vizsolyba telepítette, az ő birtokára, a templom pincéjébe. Ezért kell szegény Albert öcsémuramnak átjárni oda minden napon ... De ha nevüket sem engedték feljegyezni, azért emlékezetük fényleni fog minden nemzedékek előtt! Id. Galgóczy J. És hogyan kezdett néki, prédikátor uram? Károli G. (kis szünettel) Magam, — Istennek nevét segítségül hiván, — akkor kezdtem munkához, amikor 1557-ben Tállyáról viszszajöttem Gönczre. Minekutána hozzákezdtem volna, egynéhány jámbor atyafiakkal, — főként Pelei János gönczi rektor urammal meg nem szűntem imádkozni addig, mig véghez nem vittem a Bibliának egészben való fordítását. Munkálkodtam majd három esztendeig. Nagy fáradsággal, testi gyötrelemmel, de oly buzgóságos szeretettel, hogy a nagy munkát el nem untam ... A fejezeteknek summát csináltam szép értelemmel, hogy amit keres az olvasó, hamarabb megtalálja. Amennyire lehetett, tiszta magyar szóval éltünk; idegen szólásmódot nem követtünk.
