Magyar Egyház, 1956 (35. évfolyam, 1-11. szám)
1956-01-01 / 1. szám
10 MAGYAR EGYHÁZ (Elérzékenyedve) Mindenkinek szabad az Isten házába ajándékot vinni. Egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drágakövet, — én azt viszem, amit vihetek: magyar nyelven az egész Bibliát. (Emelt hangon) Minden keresztyén olvasót kérek, hogy isteni félelemmel és hálaadással vegyék és olvassák a magyar nyelvre fordított Bibliát. (Szenezi M. A.hez fordulva) Albert öcsém, vezesd el uraimékat Mantskovit Bálint uramhoz! Szenezi M.A.: Szolgalatjára, prédikátor uram! Elbeszélő: Mantskovit Bálint lengyel nyomdászmester. Báthory István országbíró ur hozta mühelyestől Galgóczról Vizsolyba. — Hajlott hátú, sovány, szőke ember. Kiejtésén érzik, hogy idegen, de hűsége pótolja ezt a fogyatékosságot. Mantskovit B. (idegen kiejtéssel) Az én tehetségem és erőm szerént azon igyekeztem, hogy a szent Bibliának könyvei mentői szebben, tisztában és minden fogyatkozás nélkül, az én kezem által kiadatnának, a sok szomjazó keresztyének várakozásának megenyhitésére és lelkűk épülésére. Akaratom és igyekezetem ellenére néhol-néhol eshetett vétek a — nyomtatásban. Zene: (Viszatérés az időből) . . . Id. Galgóczy J. Érted, kicsi fiam? Ezért kell a revizió! Gyermekhang: Most már értem, édesapám. Id. Galgóczy J. Az első javitást Szenezi Molnár Albert végezte el tizenhat év múlva 1906-ban. Azóta többen igyekeztek jobbá tenni a fordítást. Sokan újra lefordították, de az istenes öreg ember munkáját nem tudták felülmúlni. Háromszázhatvanöt év óta a Károli- Bibliának száznál több kiadása látott napvilágot. Az Újszövetséget hetvenszer külön is kiadták. A kiadványok száma több milliót tesz ki. Van egy érdekes kiadása. Ez az 1661. évi váradi kiadás. Amikor az Ujtestamentum Nagyváradon a 118. lapig elkészült, a török elfoglalta a várost. Aztán Kolozsvárott nyomtatták tovább a 119. laptól kezdve, így a János evangéliuma 5. részében a Bethesda taváról szóló történetet kettészakították és a harmadik vers kimaradt. Az “Azok” szó után igy folytatódik a szöveg: mert angyal szállt vala le . . . Gönczön egyszer csakugyan leszállóit az angyal és megérintette a szent öreg ember nyelvét. Elbeszélő: Áldott szent öreg! Az Evangélium terjesztését magyar földön a te munkád tette lehetővé. Neved ismerete összefügg késő unokák előtt a Szentirás nevével. A napsugaras Kaliforniában is, messze a vizsolyi pincétől ifjabb és idősbb Galgóczy Jánosék ihletetten forgatják ezt a nyelvünk zengzetével írott Könyvet. Hisszük, hogy az uj kiadás odahaza is, kint is ottlesz minden hivő református család hajlékában. (Bottyán János régies szövegét hangképre összeállította: Dr. Krüzselyi József. --------------o-------------Csodálatos, hogy mennyire bántja Istent a mi bizalmatlanságunk, hogyha olyan jótéteményt kérünk tőle, amit nem-igen várunk. (Kálvin) * * * Szeretnék az örök Jóság számára olyas valami lenni, mint a szerszám a mester kezében. (Mester Eckhardt) AZ OLVASÓ ÍRJA ... “. . . Valóban elismerésre méltó az a szórvány-munka, amelyet a Független Amerikai Magya Református Egyház végez a keleti tengerparttól a nyugati tengerpartig. Szívből örülök annak, hogy Connecticut-tól Kaliforniáig sok szétszórt magyar református lélek gondozásának a terhes, áldozatokat kívánó szolgálatát magára vállalta egyházi közösségünk és belőlük nem egyszer gyülekezeteket is szervezett. Szeretném azonban megemlíteni, hogy sok gondozatlan, sőt fölfedezetlen szórvány van még magyar Amerikában. Szétszórt magyar reformátusságunk porlik, mint a szikla.” Arat közöttük a térítő római katolicizmus. Félő, hogy ez a réteg örökre elveszik az amerikai magyar református élet számára. Éppen ezért kívánatos lenne, hogy független egyházunk tovább folytassa ezt a missziói munkát és kiterjessze gondoskodását a többi elfelejtett területekre is. Kutassuk föl a szétszórt református magyarokat. Hadd érezzék meg mindnyájan, hogy az Édesanya utánuk megy és gondoskodik lelki szükségeikről. Nem tagadható, hogy évekkel ezelőtt könnyebben ment volna ez a “kaíász-szedegetés”. A nevek és címek jobban rendelkezésre állottak. Ma már komoly feladatot fog jelenteni a szétszéledt nyáj felkutatása. Másfelől azonban szétszórt híveink jobb módban vannak és nagyobb anyagi támogatást nyújthatnának egy ilyen munkához. Legtöbbjüknek gépkocsija van már és igy minden nehézség nélkül elmehetnek az Istentiszteletekre. Elgondolásom az, hogy körzeteket kellene létesíteni. Egy-egy magyaroktól sűrűbben lakott vidéken, vagy valami kedvező, központi fekvésű városban legalább ünnepek körüli Istentiszteletre kellene összegyűjteni az Igére szomjuhozó lelkeket. Biztosra veszem, hogy a szétszórt magyar reformátusság megbecsülné és szivvel-lélekel támogatná ezt a munkát. Az ő hathatós támogatásukkal és egy esetleg erre a célra fölállítandó belmissziói alap segítségével talán lehetséges volna egy-egy Európából meghívandó lelkésszel egyházmegyénként elkezdeni ezt a szolgálatot. Őszintén szeretném, ha lépések történének ebben az irányban. Nem hinnék a terv sikerében, ha nem láttam volna egy ilyen vállalkozás eredményeit a nemrég létesített Albany-Schenectady körzetben. Ha a missziói felelősség megéledése nyomán uj és uj ilyen őrtüzeket lehetne gyújtani, a szétszóródott lelkek közül egyre többen figyelnének fel a Független Amerikai Magyar Református Egyházra. Amerika minden sarkában élő véreink és hittestvéreink tudomást szereznének arról, hogy van egy olyan egyháztest ebben az országban, amely egyenes leszármazottja a mi otthoni ősi kálvinista egyházunknak és ennek a missziója eljön érte, felkeresi őt és lelki szükségeiről gondoskodik. Meg vagyok győződve arról, hogy akkor majd megerősödik a lelkekben az egyházhoz való ragaszkodás és hűség, nem ritkítja majd sorainkat olyan rohamosan az áttérés, megnyílnak majd a szivek és bizonyára megnyílnak a “pocket-book”-ok is egy ilyen missziói munka támogatására. A mellékelt összeget Édesanyámmal együtt szeretettel küldöm az elveszett, illetve szétszóródott nyáj lelki gondozásának költségeire . . .” GÁLÓCSY A. ÁRPÁD Rochester, N. Y.
