Magyar Egyház, 1956 (35. évfolyam, 1-11. szám)
1956-11-01 / 11. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ emberi élet oltárán! Keresztyének lévén, egy pillanatig sem kételkedünk abban, hogy ami bűn, az a büntetését elveszi. Nem kételkedünk abban, hogy a moszkvai gonosztevők birodalmának napjai meg vannak számlálva. S ha ebben a már megindult újabb nagy küzdelemben a szabadságért esengő népek nagy áldozatánál fajtánknak “italáldozatként kell is kiontatnia”, akkor is legyen meg az Isten szent akarata. De ha, amint hisszük, noha tüzből kikapott üszögként az Ur megőrzi népünket, a Nyugattól most már elvárjuk azt, hogy megadja amit eddig kétszer mulasztott el: az igazságot Magyarországnak! Daróczy Sándor A FÜGGETLEN AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ FŐESPERESI HIVATALÁTÓL Vérző szívvel, óhazai testvéreinkért remegő és imádkozó lélekkel irom ezeket a sorokat, akkor, amikor származásunk népe élet-halál harcát vívja — szabadságáért — a világtörténelem legkegyetlenebb zsarnoki hatalmával, — kommunista Oroszországgal szemben. Egyfelől büszkék vagyunk származásunk népére, hogy amit nagy nemzetek nem mertek megtenni, a kicsiny de hősies magyarság — szembe mert szállni a minden emberi és isteni jog sárbatiprójával, ártatlan ember milliók ki-irtójával, minden emberi becsület, tisztesség és erkölcs meggyalázójával. Másfelől kimondhatatlan fájdalom tölti el a szivünket azért a rettentő nagy véráldozatért, azért a sok-sok ezer ártatlan életért, amit a magyarságnak, nemcsak az ő, hanem az egész egyetemes emberiség szabadságáért fel kellett áldozni. Tízezrekre megy a magyar hősi halottaknak és sebesülteknek a száma. Fegyvertelen, ártatlan gyermekek, asszonyok, diákok, munkások ezreit gázolták halálra és gyilkolták le az orosz tankok és gépfegyverek. Mire e sorok hozzátok érnek, a vérontásnak talán már vége lesz. De ott vannak a sebesültek ezrei orvosság nélkül. A felégetett városok és falvak. Egy nép, a véreink a romok között, az éhség, nyomorúság és pusztulás szélén. EZER ÉS EZER ÉLETNEK A MEGMENTÉSÉRŐL VAN SZÓ! Más egyházak tagjai már a felkelés első perceiben megkezdték a gyűjtést és a segélynyújtást. A Független Egyház tagsága sem maradhat tétlenül ezekben a válságos időkben. Ez az egyház amely az uj hazában is hü maradt ősei hitéhez, amely az ősi örökségekből a legtöbbet és legdrágábbakat itt is megőrizte, amely származásának népét itt sem tagadta meg: ez az Egyház és Tagsága kell, hogy első legyen most is az áldozatkészségben, a segítségnyújtásban, annak a sok-sok ezer életnek a megmentésében, akik a mi szabadságunkért is ontották vérüket, amikor szembeszálltak az egész világot leigázni, a vallást, hitet, erkölcsöt, Isteni és emberi jogokat kiirtani akaró zsarnoki kommunista hatalommal. Én hiszem, hogy a Független Egyház tagsága az elsők között fogja megtenni most is kötelességét óhazai szenvedő, vérző testvéreink segítése érdekében. Ezekben a válságos napokban két dolgot óhajtok a kebelbeli egyházak lelkipásztorainak és egyháztanácsosainak a lelkére kötni: L Most vasárnap minden templomunkban, magunkat megalázva boruljunk le a Mindenható Isten előtt és imádkozzunk a vallási, személyi és politikai szabadságáért halálharcát vívó magyar népért. 2. A másik pedig az, hogy minden egyházunkban haladéktalanul, külön gyűjtés indittassék magyar testvéreink segélyezésére. Legalább négy vasárnapon keresztül külön templomi kollekta. Ezenkívül a lelkipásztorok külön gyűjtő iveket adjanak ki. Személyszerinti adományokat kérjenek. Az egyháztanácsok nagyobb segély összegeket utaltassanak ki az egyház pénztárából. Mindezekre haladéktalanul szükség van, mert élet és halálról van szó és holnap talán már késő lesz. A begyűjtött összegeket, haladéktalanul juttassuk el Egyházkerületünk pénztárnokához, Pirigyi Ferenchez vagy a főesperesi hivatalhoz, ahonnan a segítség a Független Egyház nevében fog továbbittatni magyar református hittestvéreink támogatására. Még a gyűjtés meg sem indult, máris 100 és 50 dolláros személyi adományok jöttek be. Reméljük sem az egyházak, sem a tagok nem lesznek szükkeblüek amikor ezer és ezer vér- és hittestvérünk életének a megmentéséről van szó. Én, amit eddig tehettem, megtettem. Független Egyházunk egész közösségének a nevében felkerestem az Egyesült Államok Elnökét, a külügyminisztert, a UN titkárát, munkás szervezeteket CIO, AFL vezetőit táviratokban kérve segítségüket szenvedő, vérző népünk számára. S a múlt heti események bizonyítják, hogy kiáltó szavunk nem volt hiába való. Abban a reményben, hogy a lelkipásztorok és egyháztanácsok haladéktalanul akcióba lépnek, kérem a szabadságért küzdő óhazai testvéreinkre és közsségünk minden egyes tagjára a Mindenható Isten áldását. BÉKY ZOLTÁN, főesperes. REFORMÁTUS VILÁGSZÖVETSÉG -Az elmúlt nyáron Emden-ban, Németországban tartotta a Református Világszövetség európai tagozata gyűlését, melyen többen megjelentek Amerikából az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsági gyűlésére Magyarországra igyekező egyházi vezető férfiak is. Összesen 45 milliót számlál a Református Egyházak Világszövetsége, másnéven Presbiteri Világszövetség, 45 országból mintegy 70 felekezet tagjait foglalván magába. A mi egyházunk kicsinysége ellenére is éppen olyan megbecsült tagja ennek a nemzetközi szervnek, mint a nagyobb egyháztestek. Sem ,iz emdeni konferencián sem az azt követő Végrehajtó Bizottsági gyűlésen, amit Prágában tartottak, a mi képviseletünkben senki sem volt jelen. Nagy eseménynek számit az, hogy a Románia területén lévő Magyar Reformátusság képviseletében Maksay Albert, kolozsvári professzor részt vett ezeken a gyűléseken. Hosszú idő óta ez volt az első alkalom, hogy a jelenlegi kormány módot adott neki és másoknak is a külföldi utazásokra. Emdenben az “Igehirdetés válságáról” Farkas József Budapest Kálvin téri lelkész tartott előadást. Deklarációt adott ki a közgyűlés az összes tagegyházakhoz, s különösen is a Spanyolországi Protestáns üldözéssel és a madridi theológiai szeminárium bezárásával kapcsolatban követelve a vallás szabadságot biztositó törvények alapján a protestánsok jogait. Következő nagygyűlést 1959-ben Brazíliában tartják.
