Magyar Egyház, 1956 (35. évfolyam, 1-11. szám)
1956-01-01 / 1. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ Boldog uj esztendőt . . . “hogy hirdessem az Ur kedves esztendejét...” Luk. 4:19. A keresztyén egyház igehirdetése tulajdonképpen nem más, mint az Urnák “kedves esztendejéről” szóló bizonyságtétel. Legalább is nem lenne szabad, hogy más legyen. Szép szó az “Ur kedves esztendeje”. Természetes, hogy az Úristennek minden esztendő kedves. Ő minden esztendőben kegyelmes és szerető Mennyei Atya, hiszen kegyelme végtelen és jósága örökkévaló. Életünk minden perce, igy minden esztendőnk amit az Úrtól kaptunk az Ő adománya. De vájjon nékünk valóban kedves minden ajándékba kapott esztendő? Tudatában vagyunk-e annak, hogy a “mi életünk ideje” az Ő kezében van, mint a zsoltáriró mondja és igy rendezzük-e be a magunk életét? Önmagában véve már ez iz elgondolkoztató, hogy vájjon valójában éppolyan kedves nékünk az elkövetkezendő esztendő, mintahogy azt az Isten kegyelméből és szeretetéből kaptuk. Igénk azonban más és többet mond. Itt ama esztendőről van szó, mint már mondottuk is: amiről az Egyháznak folytonos tanúbizonyságot kell tennie. Az “Urnák kedves esztendejéről” szóló ige tulajdonképpen Ézsaiás próféciája. Ézsaiás szerint el fog jönni az az idő, amikor a várva-várt Messiás, az “Urnák szolgája” az emberi nemzetség között lakozik majd. És Jézus Krisztus erről az igéről is beszélt először nyilvánosan: a názáreti zsinagógában. Az Urnák kedves esztendeje nem más tehát tulajdonképpen, mint az üdvtörténet középpontja az Ur Jézus Krisztus közöttünk járása: Evangéliuma, csodái, szenvedése- miérettünk -, a kereszt, halála és a feltámaddás. Tudjuk mindez nem egy év alatt történt. Valószinüleg János evangéliuma alapján az Ur Jézus Krisztus legalább három, de lehet négy esztendeig járt körül e földön, de ezt az időszakot foglalja össze a bibliai Ige, “hogy hirdessem az Urnaic Kedves esztendejét”. Es az egyháznak uj esztendőKor meg Kell emlékeznie arról, hogy az o elsőrendű feladata: ennek a kedves esztendőnek a hirdetése. A három-negy ev történését egy esztenaóvé sűríti össze ez a kifejezés, de ezt a Kedves esztendőt, amit az Ur isten az Ur Jézus Krisztusban né- KunK adott valójában kell értékelnünK és tiszteletünknek, szeretetünkneK legkézzelfoghatóbb bizonyitéka es megnyilvánulása az kell legyen, nogy érdeklődésünk és áhitatos elmélyedéseink középpontjába azt a Kedves esztendőt tesszük, vagyis a mi minden esztendőnk és egész életünk útmutatója, kalendáriuma arról a kedves esztendőről szóló Evangelium lesz. Mint ahogy életünk idejével is pazarlók vagyunk és nem értékeljük eléggé azt, hogy minden percünk, óránk, napunk egyedül csak Isten Kegyelmes szeretete folytán lehetséges, bizony töredelmesen meg kell valljuk, hogy az Urnák ama kedves esztendejéből, az Ur Jézus Krisztus Evangéliumából is sok-mindent elhanyagolunk, nem értékelünk eléggé: vagyis egyáltalán nem is ismerjük. Pedig elvész az a nép, amelyik nem járatos az Urnák dolgaiban. Jaj annak az egyháznak és annak az igehirdetésnek, amelyik csak szépen és érzékenyen meditál az időknek múlása felett az ó és uj esztendő váltakozásánál és ugyanakkor elfeledkezik, hogy minden csak ajándék és egyedül csak ama “kedves esztendő” miatt lehet nékünk még uj-esztendőnk. Csak az Ur Jézus áldozata, kereszthalála és feltámadása az, amelyik a mi esztendeinket kedvessé tette az Úristen előtt. Az Ur Jézus Krisztus igy kezdte el az ő e földi nyilvános szereplését, hogy meghirdette az Urnák kedves esztendejét. Egyszerűen csak mondott: ez az ótestamentumi prófécia ti előttetek, názáreti zsidó atyámfiai előtt ime most betelt. Persze nem fogadták el, a hegyről akarták alátaszitani, rögtön meggyilkolni az ő életének: az Ur kedves esztendejének elején. Ő azonban ott is diadalmas maradt. Igen sokszor mi is a mi bűnös és hálátlan, Istentől nyert kegyelmi időnket arra használjuk, helyesebben mondva úgy használjuk, hogy abban tönkretegyük megsemmisítsük a Jézus Krisztus szeretetét. Lehet-e szebb uj évi kivánság, mint az, hogy legyen a Te életed kedves testvérem az elkövetkezendő esztendőben kedves az Isten előtt? És pedig ez tudjuk csak úgy lehetséges, ha minden tettünk, cselekedetünk és Istentől ajándékba kapott időnk: ez az uj esztendő is, úgy hasznosittatik általunk, hogy az Urnák kedves esztendejét hirdetjük. Nemcsak szájjal, hanem szivvel. Nincs jobb bizonyságtétel az Ur Jézus Krisztus mellett, mint az ő Evangéliuma szerint élő hivők. Akik az ő életükkel, cselekedeteikkel, embertársaik között való forgolódásukkal e világ előtt fényes bizonyságot tesznek, hogy az ő életük zsinórmértéke az “Urnák kedves esztendeje” és aki azt Názáretben meghirdette az Ur Jézus Krisztus. MISKOLCZY ATTILA. Január, 1956 — Vol. 35. No. 1 Published monthly except June-July and August- September when bi-monthly, by the MAGYAR EGYHÁZ Publishing Company Editor-in-Chief—Főszerkesztő ZOLTÁN BEKY, Archdean Contributors—Munkatársak The Ministers of the F. M. R. Church in America. Publication Office: Trenton, N. J. 180 Home Ave. Telephone: VAIley 6-0794 Reentered as second class matter, October 10, 1952, at the Post Office at Perth Amboy, New Jersey, under the act of March 3rd, 1879. Subscription—Előfizetés évi $2.—yearly. TARTALOM: - IN THIS ISSUE Bodnár István: Karácsony után, uj esztendő; — Kannás A. Mihály: A halász; — Nagy Pál János: Szerencsés, boldog uj évet; — Daróczy Sándor fordításában: Belényi Gergely levele Kálvin Jánoshoz; — Csordás Gábor esperes beiktatása; — Komjáthy Aladár: A mi doktoraink; — dr. Krüszely József: A Károlyi Gáspár féle bibliarevizió; — Galócsy A. Árpád: Az olvasó Írja;— Borshy K. György: Egyházaink mai feladatai; — English Section; — Gyülekezeti élet. — ÍRÁS ÉS ÉLET . . .
