Magyar Egyház, 1955 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1955-05-01 / 5. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ csak ezt énekli: Áldjad én lelkem az Urat! “Minden bánat, minden fájdalom és tragédia forrása, ha valaki édesanya nélkül nőtt fel, aki nem érezte a legdrágább érzést az anyai szeretetet. Legyen tele szived különös hálával, aki nem voltál árva, akit az őrködő anyai szeretet táplált, védett és indított az életutjára. Ki tudja felmérni az anyai szeretetet, amely olyan széppé tette számunkra ezt a világot? Ravasz László régen püspök volt már és elég idős ahhoz, hogy lakását otthonnak mondja, de mig az édesanyja élt ezt mondta gyermekeinek: Most megyünk haza édesanyánkhoz. Igen ott van az otthon, ahol az édesanyánk él. De boldog ember, aki még elmondhatja: hazamegyek az édesanyámhoz anyáknapján és megcsókolom az én jó anyámat. De sokunknak gyermek kori háza dűlt össze, vagy lett üressé a ház, nincs már drága lakója, aki a házat otthonná teszi. Egyre kevesebben mondhatjuk el, haza megyünk az édes anyákhoz. Egyszer újból elmondjuk, amikor itt hagyjuk azokat, akik most olyan drágák szivünknek és mindannyian hazamegyünk az édesanyánkhoz. AZ IGAZI ÉDESANYÁK . . . Természetes ez a hódolat, ez a megemlékezés csak annak az édesanyának szól aki valóban édesanya, aki gyermekét Isten szép világával kapcsolja össze, akinek bölcső dalában Isten szeretetének a szavai zengettek. “Az igazi anya, aki felolvad gyermekei lelkében, mint ideálizmus, leányai lelkében, mint önfeláldozás, fiai jel lemében, mint hősiesség, akinek csókja áldás, mert hitté válik, könnye erő, mert néma tanitás, szenvedése pedig átalakítja egy nemesebb életre gyermekeit”. (Ravasz László). Nem édes anya az, aki kiteszi gyermekét a hóba, hogy mások találják meg és mások irgalma nevelje fel. Nem édesanya az, akinek Isten áldása, a gyermek átok és nem édesanya az, aki maga fertőzi meg erkölcstelen életével gyermekei lelkét. Az igazi édesanya szeretetével formálja a gyermeke életét. MILYAN AZ IGAZI ÉDESANYA? Sámuel első könyvének 1 része örök tanítást ad arról, hogy milyen legyen az igazi édesanya. Megtanít az Ige arra, hogy a nő több akar lenni, mint feleség, édesanya akar lenni. A nő arra van teremtve, hogy anya legyen, hogy gyermeket hordozzon, tápláljon és neveljen. A nőnek abban van igazi boldogsága, hogy van férje, de mindennek felett abban, hogy vannak gyermekei. így válik a nő, az édesanya igazán egy oltáron ellobogó áldozati tüzzé. Igénk egy imádkozó édesanyáról beszél. Rámában az efraimita Elkána felsége, Anna zokog gyermekért, még évezredek múlva is idehall latszik bánata és minden gyermektelen nő bánatát mondja el. Imádsága úgy zörgeti az egeket, hogy még a mi szivünk is bele remeg, bánatát mi is vele érezzük. A zsidó felfogás szerint a gyermektelen otthon, boldogtalan hajlék, a gyermektelenség egy szerencsétlenség. Gyermek után siró szivek megvallják, hogy igy van. Amikor Elkána, az udvarias férj azzal akarja vigasztalni feleségét, hogy ott van ő a férj a gyermekei helyett: “Mit bánkódol szivedben? Avagy nem többet érek-e én néked tiz fiúnál?” Nem, ezerszer nem. Isten minden nő szivébe odatette a vágyat, hogy anya legyen. Ezért sirt Anna is keservesen. A gyermektelen anyákat tanitja Anna, hogy ő szomorú szivével a templomba ment, minden bánatát Isten előtt öntötte ki. Milyen csodálatos szép leírás a gyermek után siró női lélek imádságáról. Kiönti szivét és fogadást tesz Isten előtt, hogyha gyermeke lesz, akkor azt neki szenteli. Sirtál-e már Isten előtt igy gyermekért gyermektelen nőtestvérem? Rimánkodtál-e már az anyaságért Anna imádságával? Igérted-e már, hogy Istennek adod gyermekedet, hogy szolgálja Őt, ha ezerszer jobban boldogulna is más pályán? MIÉRT NINCS GYERMEKED? Kérdezted már Istent, hogy miért nem adott neked gyermeket? Tudod-e, hogy miért kiált úgy szived gyermek után, miért szomjazza ajkad, hogy bársonyos gyermek kezet csókoljon, kicsi szemek nevetését vissza mosolyogd, szived szeretőnek bölcső dalát eldalold? Azért, hogy a te szived egy puha fészek legyen egy olyan gyermeknek, akinek anyja elfelejtette elcsókolni az édesanyai csókját, elfeledte megadni szerető ölelését, akinek e földön sok millió ház közül nem jutott otthon, aki nem véred, de szereteted, önfeláldozásod jogán legyen gyermeked. Egy örökbefogadott gyermeket kereszteltem. Soha ilyen megrázó keresztelési szertartásom nem volt 23 évi szolgálatom alatt. Mindenki együtt sirt a boldog szülőkkel, mindenki szivéből egy szeretet sugár ragyogott a kis jövevény felé és egyszere akartuk megadni, amit egy könyelmü vagy tragikus sorsú anya nem adott meg ennek a gyermeknek. Érezted-e már valaha, hogyha test nem született tőled, szülessen akkor lélek, ihletés, gondolat szolgálat és jóság azok iránt, akik szeretet után vágynak. Lehet, hogy azért nem kaptad meg a gyermek gyönyörűséges és édes igáját, hogy többet szolgálj nekik? Állj úgy Isten elé, mint Anna, önts ki Előtte szived, mint ő tette, tégy fogadást s Isten felel kérdésedre és megérted az Ő akaratát. HA VAN GYERMEKED Ha Isten felelt imádságodra, legyen gyermeked a hit gyermeke. Tekintsd őt úgy mint egy feleletet imádságodra, mint Isten drága ajándékát. Ajánld fel Istennek születése előtt, mint Anna Sámuelt s bizony te leszel a legáldottabb anya s gyermeked áldás lesz fajtájának, egyházának és nemzedékének. Neveld istenfélelemben, Isten szolgálatára és dicsőségére, élj előtte példaadó szent életet s tanitsd imádkozni és mint Anna tette ne küld, hanem hozd gyermekedet a templomba s add vissza Istennek, akkor lesz igazán a tied. Ha istenfélő, imádkozó anya vagy, akkor vagy igazi édesanya és akkor lesz emléked áldott, amikor Te már nem leszel a földön. Egy pap édesanyja at mondotta fiának: Fiam, akkor lettél egészen az enyém, amikor Istenkezébe tettelek le, mert a legdrágább öröm Istennel megosztani az ő ajándékát. Most vagy igazán az én fiam, mert az Ő gyermeke is vagy. Évában megátkozottak voltak a nők, Máriában a Jézus anyjában megáldattak. Az a gyermek lesz boldog, aki egy édesanya imádsága által megszentelt otthonban születik meg és nevelkedik fel. Az igazi édesanya gyermekét Istennek ajánlja fel s mindent elkövet, hogy gyermekét Istenországával összekösse. Egy életen át zengi az igazi édesanya hála imáját, mert Isten a legnagyobb kitüntetéssel bízta meg: gyermeket tett le karjaiba s azt várja tőle, hogy szent neve félelmében nevelje fel az Ő nagy neve dicsőségére. Nekünk magyar reformátusoknak az eszményünk, az ideálunk: az imádkozó édesanyák! Imádkazó édesanyák áldottak vagytok ti, ma rólatok emlékezünk, szivünk mélyéből szeretünk, édesanyánk drága szivéért Isten szent neve legyen mindörökre áldott. Ámen.
