Magyar Egyház, 1955 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1955-05-01 / 5. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 PEEKSKILL JUBILÁL... Peekskill városa a nyolc milliós New Yorktól északra épült a Hudson folyó partján. Valamikor a Hudson völgyének egyik legtöbb munkást foglalkoztató ipari központja volt. Országszerte hires gyárai és üzemai azonban ma már csak az emlékekben élnek. A város gyáripara más vidékekre költözött, Peekskill egyre inkább nyaraló helylyé és európai értelemben vett kertvárossá alakult át. A századforduló táján tömegesen jöttek ebbe a városba a bevándorló magyarok. Vonzotta őket a sok munkaalkalom és a jó kereseti lehetőség. Amint másutt is történt, Peekskill-ben is hamarosan vágyakozás támadt a szivekben Isten Igéjének hallgatása és a szervezett magyar református egyházi élet után. Egy régi feljegyzés szerint már Demeter Bertalan new yorki lelkész fölkereste őket és alkalmanként istentiszteleteket tartott a városban. Nem sokkal később a holland eredetű református egyház támogatásával Krisik S. Alajos lelkész önálló egyházba szervezte a város és környéke református vallásu magyarságát. Hamarosan hozzáfogtak a templomépitéshez is. Mivel az egyház tagjai közül legtöbben a város északi szélén lévő kalapgyárban dolgoztak abban az időben, érthető, hogy a templomot is azon a környéken építették meg, a gyárral szemben fekvő hegyofdalon. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ez magyar Amerikának egyik legszebb fekvésű temploma. A templom bejáratától pompás kilátás nyílik a Hudson túlsó partján lévő Bear Mountain és északi irányban a Mount Beacon erdős hegyoldalaira és csúcsaira. A templom mellett megépült a lelkészlakás is és 1910 őszén szentelték fel az egyházi épületeket fényes ünnepségek keretében. Ebben az időben igen sokan voitak Peekskill-ben. Élő tanuk bizonysága szerint közönséges vasárnapokon is nem egyszer bizonyult szűknek a templom a gyülekezet befogadására. Hamarosan itt is felütötte azonban a fejét a széthúzás és a kezdeti lelkesedés alábbhagyott. 1914-ben Pompl Rudolf lelkész vette át a gyülekezet irányítását, 1916-tól 1932-ig pedig Hámory Lajos pásztorolta hűséggel az egyre fogyó lélekszámú nyájat. A gyárak lassan másfelé költöztek. A magyarok tömegeinek kenyeret adó kalapgyár a szomszédos Danbury-be települt át. Akik megtehették, utána mentek, mások pedig másfelé igyekeztek megélhetést teremteni maguknak és családjuknak. Csak kevesen maradtak Peekskill-ben és annak közvetlen környékén. 1932-től három esztendőn át a szomszédos Poughkeepsie templomépitő lelkipásztora, Tukacs György, szolgálta a gyülekzetet. Az ő szolgálata alatt mégegyszer fellobbant a lelkesedés lángja, kifizették a templom építéséből még fennmaradt adósságot, eltávozása után azonban újra pásztor nélkül maradt a nyáj. Alkalmanként tartottak csupán istentiszteletet vendéglelkészek szolgálatával mindaddig, mig újra a szomszédos poughkeepsie-i gyülekezet beszolgáló lelkésze, Koncz Ferenc, vette pásztori gondjaiba Peekskill maroknyi egyházát. Erre az időre esik a gyülekezetnek a független egyházi közösséghez való csatlakozása. Évtizedek bizonytalansága és hányattatása után végre hazataláltak. 1947 karácsonya óta ismét a poughkeepsie-i gyülekezet beszolgáló lelkésze, e sorok Írója, pásztorolja az egyházat. 1951-ben Poughkeepsievel és Rosetonnal társegyházi viszonyt létesített a gyülekezet, megállapította a dijlevelet és Csodás Gábor addigi beszolgáló lelkészt rendes lelkipásztorává választotta. A peekskilli gyülekezet kétségtelenül a független egyházkerület egyik legkisebb lélekszámú élő egyháza. Mégse gondol arra, hogy abbahagyja a munkát. Nem kéri, hogy “community church”-é alakítsák át. Nem nyújtja a tenyerét semerre, hogy alamizsnát kérjen és a mások könyöradományaiból tartsa fenn gyülekezeti életét. Megáll a maga lábán és az alacsony lélekszám ellenére is szüntelenül a fejlődés útjait járja. Csak néhány évvel ezelőtt szerelte fel épületeit a kor követelményeinek megfelelő olajfütéssel. A jubileumi esztendőben pedig mintegy ezer dollár értékű javítást és befektetést végeznek el az egyház tagjai a maguk erejéből. A gyülekezeti terembe uj tölgyfa padlót építettek, a konyhát modernizálták, festéseket, csatorna és tető-javitási munká latokat végeztek el jobbára tagjaik sajátkezű munkájával. Mindezt lelkesedéssel tették. Ilyen munkát csak élni akaró gyülekezet végez el. Peekskill népe a jövendőre készül és megérdemli, hogy Isten boldog jövendővel ajándékozza meg őt. A gyülekezet kicsinységében is példaadó életének egyik titka az, hogy minden tagja szívesen és bőségesen adakozik. Nem kívánták még soha, sőt egyenesen ellnezték, hogy az egyéni adakozásokról összesített kimutatásokat készítsünk. De ha lenne ilyen kimutatás, világosan bizonyítaná, hogy ennek a maroknyi gyülekezetnek a népe nemcsak hogy az átlagon felül adakozik, de egyenesen felülmúlja a legjobb adakozókat is. Minden alkalommal mélyen nyúlnak a zsebükbe. Az egyház tagjainak példátlan egyházszeretete és adakozási kedve mellett említést érdemel a város másvallásu magyarságának az együttműködése is. Amerikai lelkészi szolgálatom nyolc éve alatt nem hallottam még egy gyülekezetről, ahol a másvallásu magyarság annyira a magáénak érzi a magyar templomot és olyan szívesen és bőségesen adakozik annak fenntartására, mint Peekskill-ben. Peekskill 45 éves jubilaumot ünneplő népében a független gondolat igazi hőseit üdvözöljük. Itt valóban lemondásba és áldozatba került a függetlenség. Megtehették volna sokszor, hogy odakötik a székérük rudját egy tehetősebb és segíteni kész egyházi csoporthoz. Volt is alkalmuk reá nem egyszer. Mégse tették. Atyáik hitéhez, a verejtékkel megépített és áldozatok árán fenntarott templomhoz hűséggel ragaszkodnak. Független egyházi közösségünk és lapunk olvasó tábora imádkozó szeretettel fordul a jubileumot ülő egyház népe felé. Életüket és hűséges szolgálatukat követendő példa gyanánt állítja a testvérgyülekezetek elé. Áldja meg őket az Ur gazdagon. Csordás Gábor.
