Magyar Egyház, 1955 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1955-05-01 / 5. szám

MAGYAR EGYHÁZ 5 PEEKSKILL JUBILÁL... Peekskill városa a nyolc milliós New Yorktól észak­ra épült a Hudson folyó partján. Valamikor a Hud­son völgyének egyik legtöbb munkást foglalkoztató ipari központja volt. Országszerte hires gyárai és üze­mai azonban ma már csak az emlékekben élnek. A város gyáripara más vidé­kekre költözött, Peekskill egyre inkább nyaraló hely­­lyé és európai értelemben vett kertvárossá alakult át. A századforduló táján tömegesen jöttek ebbe a városba a bevándorló ma­gyarok. Vonzotta őket a sok munkaalkalom és a jó kereseti lehetőség. Amint másutt is történt, Peek­­skill-ben is hamarosan vá­gyakozás támadt a szivek­ben Isten Igéjének hallga­tása és a szervezett magyar református egyházi élet után. Egy régi feljegyzés sze­rint már Demeter Bertalan new yorki lelkész fölke­reste őket és alkalmanként istentiszteleteket tartott a városban. Nem sokkal később a holland eredetű re­formátus egyház támogatásával Krisik S. Alajos lel­kész önálló egyházba szervezte a város és környéke református vallásu magyarságát. Hamarosan hozzá­fogtak a templomépitéshez is. Mivel az egyház tagjai közül legtöbben a város északi szélén lévő kalap­gyárban dolgoztak abban az időben, érthető, hogy a templomot is azon a környéken építették meg, a gyárral szemben fekvő hegyofdalon. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ez magyar Amerikának egyik leg­szebb fekvésű temploma. A templom bejáratától pompás kilátás nyílik a Hudson túlsó partján lévő Bear Mountain és északi irányban a Mount Beacon erdős hegyoldalaira és csúcsaira. A templom mellett megépült a lelkészlakás is és 1910 őszén szentelték fel az egyházi épületeket fényes ünnepségek keretében. Ebben az időben igen sokan voitak Peekskill-ben. Élő tanuk bizonysága szerint közönséges vasárnapo­kon is nem egyszer bizonyult szűknek a templom a gyülekezet befogadására. Hamarosan itt is felütötte azonban a fejét a széthúzás és a kezdeti lelkesedés alábbhagyott. 1914-ben Pompl Rudolf lelkész vette át a gyülekezet irányítását, 1916-tól 1932-ig pedig Há­­mory Lajos pásztorolta hűséggel az egyre fogyó lélek­számú nyájat. A gyárak lassan másfelé költöztek. A magyarok tömegeinek kenyeret adó kalapgyár a szom­szédos Danbury-be települt át. Akik megtehették, utána mentek, mások pedig másfelé igyekeztek meg­élhetést teremteni maguknak és családjuknak. Csak kevesen maradtak Peekskill-ben és annak közvetlen környékén. 1932-től három esztendőn át a szomszédos Poughkeepsie templomépitő lelkipásztora, Tukacs György, szolgálta a gyülekzetet. Az ő szolgálata alatt mégegyszer fellobbant a lelkesedés lángja, kifizették a templom építéséből még fennmaradt adósságot, el­távozása után azonban újra pásztor nélkül maradt a nyáj. Alkalmanként tartottak csupán istentiszteletet vendéglelkészek szolgálatával mindaddig, mig újra a szomszédos poughkeepsie-i gyülekezet beszolgáló lel­késze, Koncz Ferenc, vette pásztori gondjaiba Peek­skill maroknyi egyházát. Erre az időre esik a gyüle­kezetnek a független egyházi közösséghez való csatla­kozása. Évtizedek bizonytalansága és hányattatása után végre hazataláltak. 1947 karácsonya óta ismét a poughkeepsie-i gyülekezet beszolgáló lelkésze, e sorok Írója, pásztorolja az egyházat. 1951-ben Poughkeepsie­­vel és Rosetonnal társegyházi viszonyt létesített a gyülekezet, megállapította a dijlevelet és Csodás Gá­bor addigi beszolgáló lelkészt rendes lelkipásztorává választotta. A peekskilli gyülekezet kétségtelenül a független egyházkerület egyik legkisebb lélekszámú élő egy­háza. Mégse gondol arra, hogy abbahagyja a mun­kát. Nem kéri, hogy “community church”-é alakít­sák át. Nem nyújtja a tenyerét semerre, hogy alamizs­nát kérjen és a mások könyöradományaiból tartsa fenn gyülekezeti életét. Megáll a maga lábán és az alacsony lélekszám ellenére is szüntelenül a fejlődés útjait járja. Csak néhány évvel ezelőtt szerelte fel épületeit a kor követelményeinek megfelelő olajfü­­téssel. A jubileumi esztendőben pedig mintegy ezer dollár értékű javítást és befektetést végeznek el az egyház tagjai a maguk erejéből. A gyülekezeti te­rembe uj tölgyfa padlót építettek, a konyhát moder­nizálták, festéseket, csatorna és tető-javitási munká latokat végeztek el jobbára tagjaik sajátkezű munká­jával. Mindezt lelkesedéssel tették. Ilyen munkát csak élni akaró gyülekezet végez el. Peekskill népe a jö­vendőre készül és megérdemli, hogy Isten boldog jö­vendővel ajándékozza meg őt. A gyülekezet kicsinységében is példaadó életének egyik titka az, hogy minden tagja szívesen és bősége­sen adakozik. Nem kívánták még soha, sőt egyenesen ellnezték, hogy az egyéni adakozásokról összesített kimutatásokat készítsünk. De ha lenne ilyen kimu­tatás, világosan bizonyítaná, hogy ennek a maroknyi gyülekezetnek a népe nemcsak hogy az átlagon felül adakozik, de egyenesen felülmúlja a legjobb adako­zókat is. Minden alkalommal mélyen nyúlnak a zse­bükbe. Az egyház tagjainak példátlan egyházszeretete és adakozási kedve mellett említést érdemel a város másvallásu magyarságának az együttműködése is. Amerikai lelkészi szolgálatom nyolc éve alatt nem hallottam még egy gyülekezetről, ahol a másvallásu magyarság annyira a magáénak érzi a magyar tem­plomot és olyan szívesen és bőségesen adakozik annak fenntartására, mint Peekskill-ben. Peekskill 45 éves jubilaumot ünneplő népében a független gondolat igazi hőseit üdvözöljük. Itt való­ban lemondásba és áldozatba került a függetlenség. Megtehették volna sokszor, hogy odakötik a széké­­rük rudját egy tehetősebb és segíteni kész egyházi csoporthoz. Volt is alkalmuk reá nem egyszer. Mégse tették. Atyáik hitéhez, a verejtékkel megépített és áldozatok árán fenntarott templomhoz hűséggel ra­gaszkodnak. Független egyházi közösségünk és lapunk olvasó tábora imádkozó szeretettel fordul a jubileu­mot ülő egyház népe felé. Életüket és hűséges szol­gálatukat követendő példa gyanánt állítja a testvér­gyülekezetek elé. Áldja meg őket az Ur gazdagon. Csordás Gábor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom