Magyar Egyház, 1955 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1955-02-01 / 2. szám

MAGYAR EGYHÁZ 5 A LEGKÖZELEBBI OLYMPIAI VERSENYEK. — Dwight D. Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke, proklamációban közölte a nemzettel ,hogy az 1956. évi olympiai versenyeket Olaszországban és Ausztráliában fogják megtartani. Hogy az amerikai atléták kellőképen legyenek úgy ott, mint a Mexico Cityben 1955-ben vég­bemenő pánamerikai versenyeken képviselve, 1,100,000 dollár tőkére van szükség. Az olympiai csapatokat egyes államokban az állam küldi ki és viseli a költségeket, az Egyesült Államokban azonban a közönség önkéntes adományaiból fedezik a kiadásokat. Bár az 1956-os esemény csak több mint egy év múlva zajlik le, már megtörténtek az előkészületek, hogy országunk méltó képviselőit válasszák ki az ameri­kai színek védelmére. Az amerikai versenyzők a legutóbbi versenyek során kitünően képviselték színeiket. A szabadtéri atlétikában majdnem mindenütt az első helyeket vivták ki maguk­nak, különösen a rövidtávú számokban, magas ugrásban, rúdugrásban, sulydobásban és diszkoszvetésben. Legis­mertebb olympiai bajnokaink Mai Whifield, 1948-i és 1952-i 800 méteres síkfutásban, Harrison Dillard 1952-ben a 110 méteres akadályversenyben; Bob Richards az 1952- es rúdugrás és Bob Mathias az 1948-i és 1952-i dekatlon verseny győztese. Az olympiai játékok két részre oszlanak. A téli spor­tokra, és a többi játékra, 1956-ban a téli játékokat az olaszországi Cortina- ban, mig a többi versenyeket az ausztráliai Melbourne-ben bonyolítják le. Bár az olympiai játékok nem a nemzetek versenyei, hanem az egyéneké, félhivatalosan a nemzetek nyerő­pontjait is nyilván tartják. 1952-ben az Egyesült Álla­mok kapta a legtöbb pontot, 61-el többet, mint Szovjet­­oroszország. A harmadik helyet a kis Magyarország fog­lalta el. Az oroszok azonban másféle matematikai alapot találtak ki és propagandájuk csakhamar nyilvánosságra hozta, hogy az olympiai játékok holtversennyel végződ­tek Oroszország és Amerika között. A téli sportokat Nor­végia nyerte meg. Az olympiai versenyek költségeinek előteremtésében a Young Men’s Christian Association 1700 amerikai fi­ókja buzgolkódik és 40,000 üzletember fogja a hivatalos plakátokat kirakataiban közszemlére tenni. Common Council A Keresztyén Ifjúsági Egyesület ez évben, vagyis 1955- ben ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. A KIÉ ve­zetői, köztük a neves Mott János a jubileum alkalmá­ból a következő üdvözletét intézték a világon szerteszét élő KIEsekhez: “Az Urnák 1955-ik esztendeje, — a KIÉ fennállásának 100. esztendeje — hozzon gazdag áldást mindazoknak, akik az egész világra kiterjedő KIÉ kö­zösségben és annak keresztyén bizonyságtételében részt vesznek. Kérjük Istent, hogy mozgalmunkat az elkövet­kezendő évben is használja fel mint méltó eszközt az ő országa terjesztésében.” Nemrégiben jelent meg Németország orosz megszállás alatt lévő keleti zónájában az első nagy lexikon, amely sok érdekes információt tartalmaz többek között arra vonatkozólag is, hogy mi a kommunisták igazi és válto­zatlan véleménye a keresztyénségről. Például a Bibliá­ról a következőket mondja a német enciklopédia: “A Biblia történelmi és költészeti tárgyú legendás Írások gyűjteménye.” “A keresztyénség” címszó alatt aztán egy­mást érik az egyház ellenes támadások, gyanúsítások és a tényeknek elferdítése, mint pl. olyanok, hogy “a refor­máció egyházai teljesen az uralkodó hatalmak szolgála­tába álltak” és “fenntartás nélkül alá vetették magukat a hercegek uralmának.” Luther Mártonról szemrebbenés nélkül kijelenti, hogy mindinkább “elfordult az alacso­nyabb osztályban élő néptől”, stb., stb. De nem kiméi a kommunista lexikon senkit, aki csak valamiféle kap­csolatban volt is vallásos mozgalmakkal. Például Gand­hiról azt mondja, hogy “ellensége volt a szocializmus­nak és a munkásmozgalmaknak” és “megosztotta és gyengítette az antiimperialista erőket.” — Az idézeteket vég nélkül lehetne folytatni, de talán ennyi is elég. * BEVÁNDORLÁSI STATISZTIKA. — Csak most tet­te közzé a Bevándorlási és Honosító Hivatal az 1953. év statisztikai adatait. Ebben az évben a bevándorlók száma csökkent. Mind­össze 170,434 embert engedtek be Amerikába bevándor­lóként, az előző évi 265,526-al szemben. A csökkenés oka részben az, hogy a Displaced Persons Act érvénye meg­szűnt, másrészt, hogy az uj törvény kvóta rendelkezéseit a konzulok még nem alkalmazták azonnal, főleg techni­kai okokból. Az átmenet mindig zökkenésekkel jár, de azok, akik a régi törvény értelmében kaptak még vízu­mot, akadálytalanul vándorolhattak be az év második fe­lében is. A 170,434 bevándorló között, 84,175 kvóta-bevándor­ló akadt, a tavalyi 194,247 kvóta-bevándorlóval szemben. A 86,259 kvótánkivüli bevándorló legnagyobbrésze (61,099) olyan országból érkezett, amelynek szülöttei kvótán kívül vándorolhatnak be a Bevándorlási Törvény értelmében. Kvótán kívül jöhet be ezenkivül az amerikai polgár felesége, férje és kiskorú gyermeke is. A beván­dorló házastársak száma 16,851 volt, a gyermekekké 3,286. A régi törvény érvénye alatt professzorok és lelké­szek kvótán kívüli vízumot kaphattak. Az uj törvény szerint a professzorok csak első kedvezményben része­sülnek, a lelkészek azonban továbbra is kivétetnek a kvó­ta kötelezettség alól. 387 lelkészt engedtek be az idén Amerikába, a tavalyi 580-al szemben. A bevándorlók faji megoszlását ismertetjük még: A 170,434 bevándorlóból 163,735 volt a fehér, 1,093 a kínai, 96 a keletindiai, 1,078 a filippino, 2,489 a japán, 88 a koreai, 1,816 a néger és 39 a csendesóceáni. Common Council

Next

/
Oldalképek
Tartalom