Magyar Egyház, 1955 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1955-02-01 / 2. szám

6 MAGYAR EGYHÁZ AZ ANGYALOK Irta: Ková-cs István Isten, minden Ő teremtményei között, az angyalokat és az embert tekinti a legértékesebb teremtményeinek. Ebben a cikkben az angyalokra vonatkozólag teszünk néhány megállapitást, természtesen egyedül a Bibliára támaszkodva. Bár a Biblia nem mondja el, hogy mikor és hogyan teremtette Isten az angyalokat, de mindenesetre ők is teremtmények. Lelki lények, test nélküliek, hatalmasok, létezésük értelme és feladata, hogy Istent szolgálják. Arra is van valamelyes utalás a Szentirásban, hogy az angyalok közreműködnek Istennek velünk való tervei­nek a kivitelében. Hogyan és mit cselekesznek az angya­lok a mi javunkra? Erre teljes bizonyossággal nem tu­dunk feleletet adni. Vannak esetek a Bibliában, melyek azt bizonyítják, hogy az angyalok olykor emberi formá­ban megjelentek és Isten akaratát tolmácsolták egyes földi embereknek. Például, Isten angyala emberi formá­ban közölte Szűz Máriával, hogy Jézus Krisztusnak lesz az anyja. A Biblia határozottá beszél gonosz, bűnöző angya­lokról is. Amennyire képesek vagyunk megérteni, úgy tűnik fel, hogy ismeretlen időben, ismeretlen okok miatt az angyalok közül némelyek fellázadtak teremtő Istenük ellen és megtagadták az iránta való engedelmességet. Ennek a lázadásnak a vezére a Sátán, vagy ördög. A Szent Isten ezért kivetette a Sátánt és az ő gonosz an­gyalait égi lakóhelyeikből. A mi világunkban vannak és egyetlen céljuk, hogy bennünket bűnök elkövetésére ösz­tönözzenek Isten ellen és egymás ellen. Az Ur Jézus Krisz-Mivel a tökéletesen igazságos Isten a bűnt nem hagyhatja büntetés nélkül, igy érthető a Biblia tanitása, hogy a Sátán és az ő gonosz angyalai elveszik bűnökért a méltó büntetést. Bünük a lehető legnagyobb bűn volt, mert ellene fordultak a saját teremtőjüknek, a Szent Istennek. Ezért a bűnért csak a lehető legnagyobb bün­tetés jöhet, ami nem más, mint örökkétartó, kibeszélhe­­tetlen gyötrelem a pokolban. Hogy a Sátán és az ő an­gyalai valóban ezt fogják elnyerni, világos az utolsó Ítéletet leiró bibliai történetből. Jézus, a Biró, említést tesz a pokolról, mint egy helyről, mely a Sátánnak és az ő gonosz angyalainak készíttetett eleitől fogva. Az Istennek hűséges, szent angyalait illetőleg, hálá­val kell gondolnunk arra, hogy Isten annyira szeret ben­nünket, hogy még az Ő égi seregei is á mi javunkra mun­kálkodnak. Ami pedig a Sátánt és az ő angyalait illeti, vegyük szivünkbe és kövessük a Szentirás atyai taná­csát: “Engedelmeskedjetek az Istennek. Álljatok ellene az ördögnek és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez és közeledni fog hozzátok.” Isten ad nékünk elegendő erőt, hogy legyőzhessük a Sátán kisértéseit, ha elég alázatosak vagyunk könyörögni az ő isteni segítségéért. .. — lit/elző-------­Az Egyesült Államokat vallási szempontból sokan el­rettentő példának szokták emlegetni, mint a szekták elterjedésének és burjánzásának melegágyát. Valóban, amikor arról hallunk, hogy egyedül ebben az országban 270 keresztyén felekezet működik akkor az ember első pillanatra nem tudja felfogni ennek az értelmét és okát, sem pedig azt, hogy gyakorlatilag egy ennyire szétta­golt egyházi élet hogyan is néz ki? Kevesen tudják azt, hogy ez a széttagoltság csak papíron ilyen veszélyes, mert az amerikai egyháztagoknak 90%-a a hét legna­gyobb felekezet (reformátusok, methodisták, római kato­likusok, lutheránusok, stb. tagja, s csak a maradék 10% tartozik az u.n. szekták közé. De nem veszélyes ez a szét­tagoltság azért sem, mert az amerikai felekezeteknek az egymáshoz való viszonya sokkal barátságosabb, mint az Európában a háború előtt volt. Például a protestán­sok majdnem kivétel nélkül beletartoznak egy Nemzeti Szövetségbe, amely kifelé és az állam felé egyöntetüleg képviseli az egész amerikai protestántizmust. De egy­mástól lényegesen különböző felekezetek, mint például protestánsok, római katolikusok és zsidók is tudnak együtt működni, amikor az Istenben való egyszerű hit és az ember földi élete lelki megalapozásának közös, nagy kérdéseiről van szó. Van Amerikában egy havonként megjelenő újság, Guideposts a neve, ami magyarul azt jelenti, hogy Út­jelző. Ennek az újságnak egyetlen célja az, hogy közös­ségbe fogjon össze minden olyan amerikait, aki hisz Istenben és hiszi azt, hogy az ő személyes életét is lelki erők igazgatják. Az újság előfizetőinek, csakúgy mint a cikkek Íróinak felekezeti hovatartozandósága a legkü­lönbözőbb: protestánsok, római katolikusok és zsidók. A cikkek nem theológiai értekezések, nem Biblia-magyará­zatok, de még csak nem is gyakorlati tanácsadások arra vonatkozólag, hogy az ember hogyan éljen u.n. “vallá­sos” életet, hanem egyszerű, legtöbb esetben egyes szám első személyében elmondott élmények, amelyekben fér­fiak és nők Amerika legkülönbözőbb társadalmi osztá­lyaiból elmondják, hogy a saját maguk életében hogyan tapasztalták meg a lélek felsőbbrendűségét. Az egyik számban egy hires hollywood-i színésznő Rosalind Rus­sel mondja el, hogy családuknak egyik ismerőse, aki addig csak felesége kedvéért járt templomba, hogy me­nekült meg egy veszélyes repülőgép katasztrófából és hogyan vált azután egyházának őszinte és munkás tag­jává. Ugyanebben a számban egy törvényszéki biró sa­ját tapasztalatait mondja el arról, hogy fiatalkorú bű­nözők élete alapjaiban hogy képes megváltozni, amikor az ember eljut oda, hogy hinni kezd Istenben. Egy má­sik cikk arról számol be, hogy egy fiatal kommunista hogy akarta New York egyik legnevesebb templomát propaganda célokra felhasználni. És igy tovább, és igy tovább; minden egyes cikk a valóságos életből kira­gadott részlet, amely minden érvelésnél tökéletesebben bizonyítja, hogy az emberi élet útját a bennünk uralko­dó lélek határozza meg. A Guideposts cimü újságot egy amerikai üzletember indította meg tiz évvel ezelőtt, 1945-ben, abból a meg­győződésből kiindulva, hogy az őmaga és mások számá­ra is, a vallást legtökéletesebben a személyes tapaszta­lat fogalmaiban lehet kifejezni. A lapnak megindításá­tól kezdve munkatársa volt, jelenleg pedig szerkesztője és kiadója a neves new yorki református lelkész, Dr. Norman Vincent Peale, akinek a könyve “A pozitív gon­dolkodás hatalma” már több mint két éve a legtöbbet

Next

/
Oldalképek
Tartalom