Magyar Egyház, 1954 (33. évfolyam, 2-12. szám)
1954-12-01 / 12. szám
16 MAGYAR EGYHÁZ Olvasandó a 130. zsoltár 5-8. versei. Advent a Krisztus várásának és a Krisztus érkezésére való lelki előkészülésnek az ideje. Vájjon ezt jelenti-e igazán ez az ádvent a mi életünkben? Sokan félnek a közelgő karácsonytól és a vele járó vendégeskedések és ajándékozások költségeitől. Várjuk-e igazán a Krisztus érkezését? Alapigénk első üzenetében igy szól Dávid, a zsoltáros király: Várja én lelkem az Urat jobban, mint az őrök a reggelt. Az éjszakai őrség magyar falvainkban is szokásban volt régente. Amikor a falu népe éjjeli pihenőre tért és az elcsöndesedett falu betakarózott az éjszaka koromsötét leplébe, valaki ébren virrasztóit. Egyetlen lámpás világított csupán, egyetlen ember állt szemben a tűz, a tolvajok és az elszabaduló állatok kártevő veszedelmeivel: az éjjeli őr. Reá nehezedett az éjszaka sötétsége és titokzatos félelme. Egész szívvel várta a reggelt, amikor a feljövő nap sugarai elűzik a sötétséget. Dávid őrállónak tekintette magát. Bűnei sötét éjszakában botorkáló népének őrállója volt. Az őrök reggelt váró várakozásával várta a lelki hajnalhasadást, az Ur érkezését. Alapigénk második részéből áldott figyelmeztetés hangzik felénk: Bízzál az Urban. Ebben a világban, ahol lassan senkiben és semmiben nem lehet már bízni, jó megérteni azt, hogy az eljövendő Urban bízvást bizhatunk. Imeri a mi utunkat és kézenfogva vezet bennünket. Az afrikai őserdőkben misszionáriusok utaztak egyszer a számukra ismeretlen törzs felé, amelynek körében szolgálni fognak. Útközben azt kérdezte az egyik fáradt utas a társaitól: Miért megyünk? Uttalan utakon miért botorkálunk? Minek tesszük ki magunkat veszedelmeknek? A másik azonban igy válaszolt: Hallgass, az Ur tudja! — Az Ur tudja, hogy miért járjuk mi a keresztyén szolgálatnak éppen azt az útját, amelyen járunk. “Bízzál az Urban”. Most is fülemben cseng az a vasárnapi iskolai tanítás, amelyet gyermekkoromban még odahaza hallottam az agyag és az agyagedény beszélgetéséről a fazekas műhelyében. Forog a sár a korongon és közben panaszkodik. A kész edény vigasztalgatja: csak bízzál. Sokáig forgott, formálódott, tüzbe került és égette a láng. Az edény csak biztatta: bizzál. Egyszer aztán ő is készen lett sokaknak gyönyörűségére és akkor mindent megértett. — így formál bennünket is a mennyei fazekas. Lehet, hogy fáj az, amit velünk tesz: kivesz származásunk földéből, összekever idegen anyaggal, gyúr és forgat, alakit és megéget. Az Igéből azonban felénk szól a biztatás: Bizzál az Urban. így leszel azzá, amivé Isten szánt Téged. Alapigénk harmadik üzenete Dávid ujjongó bizonyságtétele: az Ur megszabadít. Természetesen a Sátán megpróbálja elhitetni az emberrel, hogy ez nem igaz, nem azért jött az Ur, hogy megszabadítson, hanem azért, hogy megkötözzön. Amikor még rabszolgaság volt Amerikában, a rabszolgák milliói epekedve várták a szabadulás óráját. Egyszer aztán az is eljött. Volt azonban valahol délen egy rabszolga, akit mégse bocsátott el az ura. Elhitette vele, hogy a szabadulás hire nem igaz. Amikor aztán barátai felvilágosították és felbátorították ezt a rabszolgát, odaállt ura elé és azt mondta neki: akármit beszélsz, én szabad vagyok. — A Sátán is a füledbe súgja: nehigyj az Urnák. Parancsaival megkötöz téged. Amit eddig szerettél, azt eltiltja, amit pedig gyűlöltél, azt megparancsolja majd néked. Ha reá hallgatsz, szeretned kell ellenségeidet, meg kell tagadnod önmagadat, vállalnod kell szenvedést, szolgálnod és engedelmeskednek kell. Ne várd a Krisztust! És ha eljön, ne kövesd! Mi azonban tudjuk, hogy az Ur megoldja a bilincset, amelyet senki más nem tud megoldani. Kinyitja a kaput, amelyhez csak Neki van kulcsa. Leveszi rólunk a bűn bilincseit, összetöri a Sátán igáját és megnyitja a szabadság kapuját. Az Ur megszabadít. Képzeljük el a beteg örömét, aki súlyos szenvedésekkel teli hosszú hónapok után ezt hallja orvosától: meggyógyult, hazamehet. Vagy képzeljük el a rab boldogságát, aki előtt megnyílik a börtönajtó és indulhat haza. Testvéröcsém megjárta az egyik oroszországi fogolytábort. A szöges drótkerítések mögött fogolytársaival együtt sokat szenvedett. Amikor azonban szélesre tárult a fogolytábor kapuja és az őr elkiáltotta magát: haza, elfelejtették a sok szenvedést és boldogan dalolva vágtak neki az országúinak. Ilyen szabadulást hoz nekünk Jézus. Neve szabaditót jelent, mert “Ő szabadítja meg népét annak bűneiből.” Teljék meg a szivünk ebben az ádventben szent várakozással. Egyesek, családok, gyülekezetek és egész jubiláló közösségünk várja lelki várakozással az Ur érkezését. Ady Endre irta: “Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csendesen és váratlanul átölelt az Isten.” Öleljen át mindnyájunkat a mennyei Atya és adja nekünk ebben az ölelésben egyszülött Fiát, ádvent Királyát. CSORDÁS GÁBOR.-------------o------------URAM, MARADJ VELÜNK! (Ismeretlen szerző verse) Mi lesz velünk, ha elfut majd a nyár? Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár? Ha nem marad esak a rideg telünk . . . Uram, mi lesz velünk? Mi lesz velünk ha elfogy a sugár? A nap lemegy és a sötét beáll. Ha ránk borul örök, vak éjjelünk: Uram, mi lesz velünk? Mi lesz, ha e világból kifogyunk? S a koporsó lesz összes birtokunk, Ha már nem élünk és nem érezünk: Uram, mi lesz velünk? . . . Uram, Tiéd a tél, Tiéd a nyár, Te vagy az élet s Te vagy a halál. A változások rendje mit nekünk? Csak Te maradj velünk.------------0------------Az Amerikai Biblia-társulat 138 éves fennállása alatt 450 millió bibliát helyezett el. A Szentirás a mai napig 1,077 nyelvre és tájszólásra van lefordítva.
