Magyar Egyház, 1954 (33. évfolyam, 2-12. szám)
1954-11-01 / 11. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ Magyar református hivatástudat a nagyvilágban . . . (A Szabad Magyar Református Világszövetség első naggyülésén Clevelandban 1954. május 22.-én elmondott előadásrész. III. — Szigety Béla. Amint rágondolunk a magyarországi református egyházainkra (beleértve az erdélyi, felvidéki, délvidéki és burgenlandi egyházainkat), azután a 10-65 éves amerikai és kanadai magyar református egyházainkra, az egy-két évtizedes brazíliai, párisi, buenosairesi, montevideoi, valamint a 1-6 éves németországi, ausztriai, svájci, hollandiai, angliai, délamerikai és ausztráliai misszióinkra illetve magyar református egyházainkra, mindenütt azt látjuk, hogy egyházunk egész történelmének egyik legnagyobb próbájában áll. Saját lábára, hívei naponként gyümölcsöket termő hitének és életének lábaira kell állnia. Más-más formában, de a történelem ugyanazt követeli, ugyanazton próba elé állítja otthoni egyházainkat és a szabad világ területén levő gyülekezeteinket. A történelem különös versenyre ad alkalmat magyar református egyházaink között: önállósulniuk kell! Otthoni egyházainkat az állam, — miután jóformán mindenükből kifosztotta — , segélymentesiti és híveik folytonos hitének cselekvő működésére, önállósodásra kényszeríti. A történelem ugyanilyen önállósodást, saját erőből, hitből folyó önálló létet követel a “Nagyvilágban” levő magyar reformátusoktól. Az eddigi, Európából, Ausztráliából, Dél- és Észak-Amerikából az uj-kivándoroltak életéről szerzett tapasztalatok és értesülések, sajnos, általában nem mutatnak arra, hogy ez egyházépitő feladatra felkészültek volna. Bár az anyagi helyzet sok uj-kivándoroltnál valóban gyenge, mégis az az igazság, hogy a lélek gyöngesége, a hit erőtelensége, vagyis az igazi magyar református hivatástudat (ami mindig áldozó, építő volt) hiánya oka annak, hogy az említett kontinensek egy-egy nagyobb gócpontján élő száz, vagy négyszáz, vagy ezer magyar református sem ment annyira, — még egyetlen helyen sem —, hogy vagy templomát megépítse, vagy lelkipásztorát eltartsa. — Másrészről pedig eddig nem akadt olyan erős, nagy magyar református egyházunk (pedig van jó pár belőlük) egy sem, mely vállalta volna valamelyik most alakult egyházunkat testvérgyülekezetként és néhány évre benne missziói lelkészt tartana fenn a testvérek lelkipásztorlására, szervezésére. Pedig a szabad világban élő gyülekezeteinknek “m int a-gyülekezetekké” kellene válniuk az otthon elnyomás alatt élő egyházaink számára megmutatva azt, hogy saját erőből miként lehet fenntartani az egyházat amit egyébként az amerikai, brazil, ausztráliai, stb. református egyházak ezreinél boldogan és vágyakozva tapasztalunk! E ponton a magyar református hivatást egészen határozottan igy kell megfogalmaznunk: Tessék saják erőt kifejteni arra, hogy a végvárakon megalakuljanak egyházaink, eltartassanak pásztoraink, felépüljenek templomaink. Hagyjunk fel azzal a cigány-valással, hogy amint valamire szükségünk van, akkor rögtön menjünk koldulni az idegen nyelvű testvéregyházakhoz. A cigány-hitet cseréljük fel magyar református vallással! A hittestvéri segély jogos egy ideig és bizonyos mértékben, de a helyes mértéket Isten előtt felelősségérzettel kell megállapítani és betartani. ISTEN AZ EGYETEMES MAGYAR ÉLETBEN A magyar reformátusnak és a magyar református egyháznak kovász szerepe van az egyetemes magyar életben. Bár tisztelettel állunk meg másvallásu magyarok jó teljesítményei és törekvései előtt, valljuk, hogy egy nemzet életét helyesen irányítani csak az evangélium közvetlen hatása alatt álló emberek képesek. Percig sem vitatjuk el azt, hogy ilyen magyarok nem csak a mi egyházunkban vannak; sem azt nem állítjuk, hogy egyházunk tagjai mind, vagy akár nagyobb százalékukban ilyenek. Azt viszont mondjuk, hogy evangéliumi hitűvé és életűvé átalakulásra egyházunk adja a legjobb alkalmat; valamint azt is mondjuk, hogy Isten dicsőségének a magyarságban szolgálatát a magyar református tudja legigazábban irégezni. Más felekezeteket nem támadunk, sőt szeretettel tekintünk reájuk és a jó véghezvitelében mindenkor teljes erővel együttműködünk velük. Feladatunknak látjuk, hogy a felekezetekkel megosztott magyarság életében láttató, gyógyító erő, jót erjesztő kovász legyünk. Anélkül, hogy darabokra akarnánk szakítani a magyar politikai és kulturális tevékenységet, úgy érezzük, hogy politikai és kulturális téren, valamint a gazdasági célkitűzések terén sokkal erőteljesebben kellene érvényesíteni a magyar evangéliumi felfogást. Mig kulturális vonatkozásban van egy-két többé-kevésbbé református jellegű tevékenységünk, addig magyar református emigráns politika haté rozottan nincs. Nincs akkor, amikor a világ vezető hatalma olyan protestáns állam (hogy ezt ismételjük), melynek cselekedetei nemzetünkre sorsdöntők lehetnek és melyek vezetői hittestvéri alapoon, az evangéliumi igazság alapján volnának elérhetők. A hivatástudat hiányzik-e magyar református politikusainkból és magyar művelődé sünk felelőseiből? NOVEMBER, 1954 — VOL 33, No. 11 Published monthly except June-July and August- September when bi-monthly, by the MAGYAR EGYHÁZ Publishing Company Publication Office: 331 Kirkland Place Perth Amboy, N. J. Telephone: VAIley 6-0794 Editor-in-Chief— Főszerkesztő ZOLTÁN BEKY, Archdean Editor—Szerkesztő DEZSŐ ÁBRAHÁM 331 Kirkland Place, Perth Amboy, N. J. Contributors—Munkatársak The Ministers of the F. M. R. Church in America. Reentered as second class matter, October 10, 1952, at the Post Office at Perth Amboy, New Jersey, under the act of March 3rd, 1879. Subscription—Előfizetés évi $2 —vearlv TARTALOM - IN THIS ISSUSzigethy Béla: Magyar református hivatástudat. — Béky Zoltán: A Független Egyház 30 éves jubileuma. — Csordás Gábor: Reformáció és Hálaadás. — Daróczy Sándor: Szemlélődés. — Hunyady László: A lindeni csoda. — English Section. — Gyülekezeti Élet.
