Magyar Egyház, 1954 (33. évfolyam, 2-12. szám)
1954-11-01 / 11. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Egyházunk, a Független Amerikai Magyar Református Egyház, fennállásának egyik fontos határkövéhez érkezett el. Harminc esztendővel ezelőtt, december 9-én Duquesnében hét kopott palástu, de lángoló lelkű és hitü, az ősök megszentelt hitéhez törhetetlenül ragaszkodó magyar református pap és néhány világi képviselő hitet tett arról, hogy a magyar református egyház és vallás nem véletlenül, hanem Isten eleve elrendelt végzéséből és akaratából van s akiket ebben hivott és választott el az Isten, azoknak egy szent kötelességük van: Azt itt az uj világban is megőrizni és megártani. Akkor, amikor az amerikai magyar reformátusság felett legvészesebben kongatták a halálharangot, amikor egyházainkat csapatostól vitték be más denominációkba, ez a kicsiny csapat kiállt, szembe a feltartózhatalannak látszó árral és hitet tett arról, hogyha itt minden vallásnak, hitnek, nációnak van létjogosultsága, akkor az Istennek számunkra eme legtisztább és legdrágább vallásának: a MAGYAR REFORMÁTUS VALLÁSNAK IS VAN. Ezzel megvetették alapját a Független Amerikai Magyar Református Egyhqznak, amely minden idegen befolyástól, segélytől függetlenül éli az ősök hitét, amely szervezetében, hitvallásaiban, alkotmányában, rendjében nem más, mint Lelki Édesanyánknak, az Óhazai Magyar Református Egyháznak a mása. Azóta 30 küzdelmes esztendő telt el. A támadásoknak, harcoknak, megaláztatásoknak, meghurcoltatásoknak és vádaskodásoknak 30 küzdelmes esztendeje. Többen a vezető közül elestek a harcban, de a Független Egyház áll, az ősi hit él, erősebben, mint va-Október utolsó vasárnapján megemlékeztünk templomainkban a reformáció szülesénapjáról, 1517 október 31.-érői, amikor Luther Márton kifüggesztette 95 tételét a wittenbergi vártemplom falára és ezzel megkezdte az egyház megtisztításának a munkáját. A reformációnak ehhez a dátumához kötése nem jelenti azt, mintha 1517 október 31 előtt semmi sem történt volna az egyház megreformálásáért. Tudunk a waldensiekről, a huszitákról és több más az egyház reformációját sürgető és munkáló csoportról. Azt se jelenti ez a dátum, mintha ezzel a nappal egyszerűen befejeződött volna a reformáció. A reformáció soha véget nem érő szolgálat és feladat. Végeznünk kell mindaddig, amig az egyház a világban él. Szükség volt azonban arra, hogy a reformáció szellemi mozgalmát dátumhoz rögzítsék. Az ősz se hirtelen érkezett meg, hanem lassan, lépésről-lépésre. Kell mégis egy nap, és ez szeptember 21.-ike, amikor azt mondhatjuk, hogy vége a nyárnak és kezdődik az ősz. Az ifjúból se egyszerre lesz felnőtt. Szükséges azonban, hogy legyen egy nap, amikor nagykorúvá nyilvánítják. Ez a 21.-ik születésnapja. így fűzzük az egyház megreformálását is ehhez az 1517 október 31.-ik dátumhoz. Luther Márton mindent megtett azért, hogy élete Istennek tetsző lehessen. Különösen szerzetessége idején sokat sanyargatta a testét, szolgált és imádkozott. Azt mondta később: “Ha valaha egyetlen szerzetes is bejutott a mennybe a szerzetesi életben szerzett érdemei által, nekem biztosan oda kellene jutnom.” laha. Ez a 30 esztendő bizonysága annak, hogy nem embereknek, hanem Istennek akarata volt az, amely ezt az Egyházat itt az uj világban is életre hívta s 30 esztendőnek rettentő viharai, harcai és küzdelmei közepette is megőrizte, gyarapította és erőssé tete. Az eredei hét egyház helyett ma 28 egyház hivő népe tarja az ősi hitnek a zászlaját és Istenben vetett törhetetlen hittel megy tovább ettől a határkőtől, hisszük egy szebb, boldogabb és békességesebb jövendőnek a partjai felé. Arról, hogy ennek a kis bátor csapatnak a kiállása és arról, hogy a Független Egyház 30 esztendő alatt mit jelentett magyar református és az ossz amerikai magyarsáknak, a Független Egyház akkori, még élő vezetői fognak beszámolni a Magyar Egyház decemberi számában, MELYET EGYHÁZUNK JUBILEUMI SZÁMÁNAK NYILVÁNÍTOK. Ezen a helyen és alkalommal annyit kérek csak, hogy december 7-én, vasárnap tartassák a Független Egyház minden egyes templomában hálaadó jubileumi istentisztelet. A Független Egyház minden lelkipásztora Igehirdetés keretében emlékezzék meg az Isten végtelen kegyelméről és minden tagja mélységes hálával boruljon le a mi Megtartó Istenünk előtt, aki idáig segített minket. Egyben felhívom a helyi egyházak lelkipásztorait és egyháztanácsait, hogy ezen a napon hirdettessenek külön adakozást közegyházunk javára s a befolyt adományokat juttassák el közegyházunk pénztárába. Isten gazdag áldása legyen a Független Egyházon, annak lelkipásztorain, vezetőin, s minden rendű és rangú tagján. BÉKY ZOLTÁN, főesperes. Aszketikus életmódja szerzetes társainak csodálatát és elismerését váltotta ki. Kortársai közül többen talán leendő szentet tiszteltek benne. Luther mégse alált nyugalmat. Akkor következett be a fordulat az ő életében, amikor fölfedeze az Igét, hogy “az igaz pedig hite által él”, nem önmaga érdemszerző cselekedeteiből. Mások érdemének sincs értéke. Egyedül a Krisztus érdeme számit. Ebben a fölfedezésben született meg a reformátor Luther. A 95 tétel jó talajra hullott. A lutheri reformáció futótűzként terjedt. A könyvnyomtatás feltalálója, Gutenberg mester, akarva-akaralanul a reformáció szellemi mozgalmának leghatásosabb terjesztőjévé lett: a nyomtatott betűn keresztül feltartózhatatlanul terjedtek az uj tanok. Csak a római egyház vezetőinek a szivébe nem jutottak el. Luther nem akar külön egyházat szervezni. A meglévő egyházat szerette volna megtisztítani. Ahelyett, hogy a római egyház örömmel fogadta volna Luther prófétai figyelmeztetését és reformáló törekvéseit, kiátkozta Luthert és ezzel önmaga tette szükségessé a protestáns egyház megalakítását. Jó ezt Evanston évében, amikor olyan hangosan vádolnak minket az egyház egységének megbontásával, megérteni és megszívlelni. Ha az akkori egyházi vezetők szive nem lett volna kemény és megátalkodott, ha hajlandók lettek volna a reformációt az Ige szerint végrehajtani, ma egy táborban lehetnénk. Az egység megbontásáért a Luthert kizáró egyházat terheli elsőrenden a felelősség. t A Független Egyház 30-éves jubileuma REFORMÁCIÓ ÉS HÁLAADÁS
