Magyar Egyház, 1953 (32. évfolyam, 1-10. szám)
1953-10-01 / 10. szám
MAGYAK EGYHÁZ 3 ^Megtartódra való nép... Karácsony táján, esztendő változás idején, aligha fordíthatjuk szivünket örvendetesebb, biztatóbb Ige felé, mint amelyik a karácsonyi evangyélium összefüggésében, angyalok ajkáról hangzik felénk: “Született néktek Megtartó.” (Lukács 2:11.) Ha ez igy van, márpedig igy van, mert Isten Igéje mondja, akkor úgy érezzük és boldogan hirdetjük, hogy lehet boldog karácsonya, áldott uj esztendeje ennek a mi sokat szenvedett, botorkáló világunknak. Legyen bár hiányos, vagy épen reménytelen a karácsonynak emberi oldala, annak isteni oldala teljes a reményteljes biztatásokban és ígéretekben. Született néktek Megtartó! Ez azt jelenti, hogy van valaki, aki kezében tartja, tenyerén hordozza a mi vasfüggönyök által szétdarabolt, békétlen világunkat. Egyesegyedül ebbe a karácsonyi evangyéliumba vethetjük a mi világunk jelene és jövője felől táplált reménységünket: Van ennek a világnak Megtartója Azáltal, Aki elküldte az ő Szent Fiát, hogy magára vegye, hordozza, keresztre vigye ennek az egész világnak bűnét. Örüljetek! Született néktek Megtartó! Ebből a karácsonyi evangyéliumból reménysugár hull a világnak arra a részére, ahová ilyenkor, Karácsony táján lélekben mindnyájan elzarándokolunk: a mi származásunk földére. Isten megtartó kegyelmének aligha lehet ékesebben beszélő bizonysága, mint a mi magyar népünknek a története. Ha eszünkbe jutnak történelmünknek kiemelkedő állomásai: Mohi puszta, Mohács, Világos, Trianon, a második világháború pusztítása, — lehetetlen mást tenni, mint alázattal hálát adni Istennek, aki a nagy megpróbáltatásokon keresztül is megtartotta népünket. Megtartotta! Ez nem azt jelenti, hogy távol tartotta tőle a nemszeretem napokat. A magyarnak mindenütt ott kellett lenni, ahol megpróbáltatásról, vér- és könnyhullatásról volt szó. Nem ezektől mentette meg népünket az Ur, hanem sokkal inkább ezeken keresztül is megtartotta, előttünk járt népek bukásától és pusztulásától mindeddig kegyelmesen megóvta. Milyen jó tudni, hogy Isten ígéreteket megtartó ÓESZTENDEI IMÁDSÁG Hálát adok óh Áldott Atyaisten Felségednek, hogy ez esztendőnek folyásában is lelkemet épségben, testemet egészségben megtartottad, kimenésemet, béjövésemet megáldottad, ételemet, italomat, ruházatomat kiszolgáltattad. Hazánkat is békességben megmarasztottad. — Hálákat adok, szerelmetes Jézus, Istemiek Szent Fia Felségednek, hogy a mi eklézsiáinkat, azokban a pásztorokat megtartottad, általok szent Igédet szabadon prédikáltattad. Pásztorunk voltál Te magad is, azért semmiben meg sem fogyatkoztunk. — Hálákat adok Felségednek is, óh áldott Szentlélek Isten, hogy engemet erőtlenségimben felsegéltél, érettem esedeztél és a jobb életre megszenteltél. Hálákat adok a teljes Szentháromságnak, ki ily kegyelmesen megtartotta életemet, munkálódta idvességemet, betöltöte eledellel és örömmel az én szivemet és az esztendőnk kimenetelével meghalnom nem hagyott engemet. (Arany csésze, 1750.) Isten. Nem azért hordozta népünket száz veszélyben, hogy a százegyedikben magára hagyja. Ha ez igy van, akkor újra érdemes élni, gyermekeket nevelni, a jövő felé reménységgel tekinteni. (Lásd neves művészünknek, Gzimbalmos Kálmánnak ciinpalpunkon elhelyezett képét.) Csak éppen egy pillanatra el ne feledjük, hogy népünk megtartásának alapja sohasem önmaga erejében, vélt értékében, hanem a Karácsonykor érettünk is íöldreszállt Krisztusban testet öltött megtartó kegyelemben keresendő. A karácsonyi örömhírből reménysugár esik mireánk is, származásunk földétől messzeszakadt, ezen az áldott földön letelepedett, amerikai magyarságra is. Hányszor és hányán emlegettek már bennünket úgy, mint a magyarság testéről leszakadt és elveszett milliós réteget. Amerikai magyar életünknek egy eseményekben és alkotásokban gazdag esztendeje végén, hálával köszönjük meg Istennek, hogy még megvagyunk. Megvagyunk nem azért, mert szerencsésebb életkörülmények között élünk, hanem azért, mert a Megtartó nekünk is adatott és mindeddig a mi életünket is kegyelmesen hordozta. Isten megtartott bennünket úgy is, mint független egyházi közösséget. Nemcsak megtartott, hanem az elmúló évben is többről-többre méltatott. Egyháztestünket uj gyülekezetekkel gyarapította, lelki és anyagi áldásokkal gazdagította a minket mindeddig kegyelmesen megtartó Istenünk. A karácsonyi evangyéliumnak gazdag mondanivalója van számunkra, amikor egyénenként itt állunk az ó-esztendő végén és egy uj-esztendő küszöbén. Az elmúló esztendő minden napja az Ur megtartó kegyelmét példázza. Az uj esztendővel úgy vagyunk, mint amikor utunk egy éles kanyarhoz ér. Nem látjuk, mi van a kanyar másik oldalán ... A jövendőt nem látjuk, de olvashatunk a múltból, amelyezer példázattal a Megtartóról beszél. Nem tehetünk jobbat és többet önmagunkért és másokért, mint, ha jövendőnket, népünknek és világunknak a sorsát Annak a kezébe helyezzük, Aki mindeddig kegyelmesen megtartott bennünket. Bertalan Imre. ÚJÉVI KÖNYÖRGÉS Kérlek, óh, kegyelmes Isten, hogy ennek az uj esztendőnek kezdetével kezdj el engem is újra megáldani lelkemben és testemben, életemben, javaimban és hozzámtartozóimban. Mindenek felett pedig a te ujjászülö és megengesztelő kegyelmednek adásával és nevelésével mutasd meg énhozzám a te irgalmasságodnak gazdagságát. Vésd be mélyebben a te félelmedet az én szivembe, szerezz énbennem nagyobb buzgóságot és szorgalmatosságot a te tiszteletedben, nagyobb utálatot és gyűlöletet a bűn ellen, nagyobb kívánságot és igyekezetét az én életemnek a te parancsolatid szerint való rendelésére. Eképpen az esztedőnek megújulásával újítsd meg énrajtam a te lelki ajándékaidat is, hogy ebben az esztendőben az én életem szentebb, tisztább, mértékletesebb és teelötted kedifesebb lehessen. (Keresztyén tanítások 1785.)
