Magyar Egyház, 1948 (27. évfolyam, 2. szám)
1948-02-01 / 2. szám
8 MAGYAR EGYHÁZ kát, hogy aki Isten népéből való, életre eszméljen, az életért való szent küzdelemre magát felövezze, s Isten nevében hadakozva, a világ felett, a gonoszság felett, a Sátán hatalma felett diadalmat vegyen. Az 1848-as eseményekre való emlékezés szentséges illatozása áradozik a nagy magyar ugar felett ebben az esztendőben. Éppen most böjti szent időkben, minden jó magyar lélekbe bele kell nyilalljon az az életrehalálra való megérzés, hogy magyar boldogság csak Isten oldalán lehet. Keresztyén hitemmel vallom, hogy mi Istennek választott népe vagyunk. Amig Istent féljük, amig előtte fejet hajtunk, amig örökkévaló szent igazságaiért bátran síkra szádunk, amig egy körülöttünk zajló gonosz világnak nekiszegezzük hitünket, becsületességünket, munkára odaszánt akaratunkat, senki és semmi nem árthat nekünk. Ezt tanultam én ezer esztendő magyar történelméből. Erre tanít engem az a magyar, akinek Írásai ott feküsznek bibliám mellet, az a magyar, akinél a magyart soha senki jobban nem szerette, s akinél szebb, istenesebb magyar áldozatot soha még magyar ember nem áldozott: Kossuth Lajos! 1848 százéves hozzánkfordulása kiáltó szó a pusztában minden becsületes magyar számára. Térjetek meg! Térjetek Istenhez! a meglankadt tagokat egyenesítsétek ki! Sziveteket tisztisátok meg! Kezeteket mossátok meg! Mindentől, ami rossz, vegyetek búcsút! S aztán: Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk! Átolvastam a mi nagy Kossuth Lajosunknak minden Angliában és Amerikában elmondott, nyomtatásban megjelent beszédét. Amikor az istentagadó názi elvetemedettség vihara úgy tépte az ősi magyar fát, Kossuth Írásainak olvasásával, Kossuth gondolatainak kiirogatásával vigasztaltam magamat. Ha rajtam állana, minden magyart visszakergetnék az iskola padjába, és ott tartanám addig, amig Kossuthról mindent meg nem tanult, Kossuthnak minden igazságát szivébe bele nem irta, s szent esküvéssel meg nem fogadta, hogy magyarságában és istenfélelmében semmi kevesebbel nem elégszik meg, mint azzal, hogy Kossuth híven követő magyar, és Kossuthot híven követő istenfélő ember legyen. Ha van magyar igazság a földön, csak ez az ut vezet el ahoz. S mégcsak nem is magyar igazsághoz, hanem amerikai igazsághoz és világigazsághoz is, mert az igazság egy. Nagy kiváltságunk, glóriás szép méltóságunk nekünk magyaroknak az, hogy mikor a saját igazságunkat prédikáljuk, ugyanakkor, — amilyen jólelküek, amilyen becsületesek, amilyen tisztaszivüek vagyunk, az egész világ igazságát prédikáljuk! Ezt a szép sorsot adta nekünk a jó Isten. Erre a szent szolgálatra választott el minket, azért, mert szeret, azért mert az ö népe vagyunk! A szent böjti időnek komoly, magunkbaszállásra, Istenhez térésre, szent nagy meggondolásokra hívogató napjaiban, nekünk, magyar keresztyéneknek, egyenes az utunk. Hangzik a kiáltó szó a pusztában: Elközelitett az Istennek országa! Sebestyén Endre. ÓHAZAI HÍREK ÉS A HIVŐ EMBER. Sokan mondják, hogy alig merik már kezünkbe venni a hazulról érkező leveleket. Igaz is, mert mióta elült a csatazaj s megindult a póstaforgalom az Óhazával, onnan a halál árnyékának a völgyéből érkező levelek folyton csak bajról, szenvedésről szólnak. Elmondják drága magyar népünk fájdalmas kálváriájának min-
