Magyar Egyház, 1946 (25. évfolyam, 3. szám)
1946-03-01 / 3. szám
zásban azonban beszélhet helyettünk a Magyar Nemzet alábbi cikke. “Tildy Zoltán, aki november 19-én lett 56 éves, már az első, a nagyatádi Szabó-féle Kisgazda Pártnak lelkes embere volt, amikor pedig ez a párt felszívódott a bethlenizmusban, megkezdte Nagy Ferenccel, ezzel a tájékozott kisbirtokossal együtt, a független, ellenzéki, kisgazda-földmunkás és polgári párt szervezését. így a kisgazdapárt mostani vezetője ezt a nagy szervezetet, amely végül egy általános, titkos választáson erős többséget kapott, maga alakította, bár ebből előjogokat hosszú időn át nem is kívánt magának biztosítani. Tildy Zoltán, aki két évtizednél régebben foglalkozik a magyar földmivelő társadalom politikai nevelésével, az ország egyetlen vidékén sem ismeretlen, száz és százezren hallották már beszélni, látták saját szemükkel, ismerik és becsülik. Annyira nem nevezhető uj embernek. Nem arról a Tildy Zoltánról akarunk írni, aki a parlament és egy nagy politikai párt megvilágított fórumán élt, hanem a rejtőző évről s a munkáról, mely megelőzte és végül szükségessé tette — 1944-ben ezt a rejtőzést. Tildy Zoltán, az ember, ebben a vonatkozásban, ott kerül fénycsóva elé, ahol meg kell mutatni, hogy miért nem adatott számára más ut, mint az, melyet egyénisége törvényei miatt választott. Tildynél kevésbé macchiavellista politikust nehéz találni. Az, hogy egy keresztyén hitfelekezet papja, elsőrangú dolog maradt életében, teljesen függetlenül attól, hogy lelkipásztorkodik-e, vagy sem. A mindennapi érintkezésben Tildy Zoltán nem adja jelét annak, hogy formalizmusok vagy vallási tételek, akárcsak ilyen természetű illendőségek merev tiszteletét másoktól bármikor elvárná, de a keresztyénség, mint etikai tanítás, érinthetetlen és megingathatatlan számára. Aki pedig a keresztyénséget, mint erkölcsi tanítást tekinti, az bizonyos esetekben nem politizálhat a szó rosszízű értelmében, mert csak egy lehetősége van. Ezért nem adódhatott a keresztyénség nélküli keresztyének Magyarországa és Tildy Zoltánok áhított, más Magyarországa között megegyezés. Amit nálunk -— sajnos — oly kevesen ismertek fel, hogy a hitlerizmus, a fasiszta nácizmus a keresztyén vallással a legélesebben ellentétes, egyrészt mert önmagában is totális vallási igényekkel lép fel, másrészt mert a keresztyénség egész erkölcsi rendszerét össze akarja zúzni, ez Tildy Zoltán előtt pillanatig sem volt kétséges és ha ennek tudatában a magyar külpolitikát háborúba sodrásunktól kezdve elítélte, akkor ezt először mint keresztyén európai ember tette, másodszor mint reálpolitikus. Az a sunyiság, az az alattomos sikerszimatolás, ami középosztályunk jelentős részét annyira jellemezte és attól félünk, még min-Tildy Zoltán beszélget a MEKDSz 1921. évi konferenciájáról hazamenő theologusokkal. — (A kép jobb szélén látható Urbán József) dig jellemzi, Tildy Zoltántól teljesen idegen. Az “asszimilálódás” csodálatos és tiszteletreméltó hiányait tünteti fel az uj államfő egyénisége és egész pályafutása. Mi mindenhez nem asszimilálódott? Elsősorban ahhoz a független birtokosöntudat nélkül dzsentryskedő és uriság nélküli úrhatnám társadalmi osztályhoz, melynek tagjait Márai Sándor utálattal úgy hívja: A bugrisok. Ezek a bugrisok hangot és véleményt éppen eléggé diktáltak a letűnt Magyarorságon. Egy vidéki református papnak, aki politikailag hatni és alkotni akar és a “bugrisok” úgynevezett úri társaságának körében él, fegyelemre és tisztánlátásra volt szüksége ahhoz, hogy sem hangban, sem modorban, sem gondolkodásban cseppet se hasonlítson rájuk. Nem asszimilálódott soha az egyoldalú osztályszemlélethez, az alföldi osztályszemlélethez, az alföldi porhoz, a kevés könyvolvasáshoz, a jóllakott közönyhöz. Nem asszimilálódott a részvétlenséghez, a lusta lelkiismerethez, a ködben fénytkergető illúziókhoz. Falun élt és nem ivott, mert nem szerette. Mindig volt elég mersze és öntudata póz nélkül élni, a maga ízlése szerint és igy is gondolkodni. A protestáns északirországi Belfastban nevelkedett, presbiteriánus kollégiumban. Észak-Irországban nem olyan ritka, hogy valaki a maga ízlése szerint gondolkodik és ahhoz tartja magát. Tildy Zoltán, mint a Független Kisgazda Párt egyik alapítója, szociális reformokat akart, elsősorban a földbirtokreformot, általános titkos választójogot akart, a közgondolkodás demokratikus nevelését akarta és józan külpolitikát, de nagyon sokáig lojálisán megadta az esélyt és nem vitatta a jogot az akkori többségi párttal szemben, hogy az MAGYAR EGYHÁZ - 13
