Magyar Egyház, 1946 (25. évfolyam, 3. szám)
1946-03-01 / 3. szám
amerikai lektorátusnak kifejezeten egyházi, ökumenikus jellegűnek kell lennie. Theológiai kar az amerikai lektorátus megszervezésére nézve a fentiekben vázolt elgondolásait haladéktalanul a Sárospataki Főiskola illetékes fórumai elé terjeszti és szorgalmazni fogja, hogy a lektorátus lehetőleg már a jövő iskolai évben felállittassék. Theológiai kar a maga részéről úgy látja, hogy a lektorátus felállításának és fenntartásának költségeit a Sárospataki Főiskola nyugodtabb időben nehézség nélkül fogja tudni biztosítani, s legfeljebb a legelső években lenne szüksége arra, hogy amerikai hittestvéreink kölcsön, vagy segély nyújtásával támogattassék terve megvalósításában. A lektor lakását, ellátását és részben fizetését is bizonyára fedezni tudná a Főiskola már a jövő iskolai évben. Theológiai kar arra kéri dr. Vincze Károly főesperest, hogy a vezetése alatt működő Lelkészegyesület tagjaival együtt szíveskedjék ezt a kérdést megbeszélni, tanácskozásaik eredményét velünk közölni s a lektor személyére nézve javaslatot tenni. 2. A sárospataki theológiai akadémia kész szívvel ajánlja fel szolgálatait az Amerikai Magyar Református Egyháznak arra a célra, hogy amerikai lelkészi szolgálatra készülő gyermekei részére a theológiai tanfolyam elvégzésének lehetőségét Sárospatakon biztosítsa. Ha a békés állapotok helyre állanak, a távolság és a közlekedési viszonyok bizonyára nem gátolnák azt, hogy az ifjú amerikai magyar református lelkésznemzedékek, részben vagy egészben, rendszeresen Sárospatakon nyerjék theológiai kiképzésüket, továbbá azok az ifjú lelkipásztorok, akiknek eddig nem volt alkalmuk Magyarországra jönni, 1—2 éves tanulmányútra jöjjenek. Ilymódon egyfelől a második és harmadik generáció amerikai lelkészi szolgálatra készülő tagjai közvetlenül megismerkedhetnének az óhazai magyar reformátusság egyházi életével és létkérdéseivel, s maguk is közvetlenül szívhatnák magukba azokat a szellemi és lelki életnedveket, amelyekkel kivándorolt apáik és őseik táplálkoztak, másfelől bizonyságtételeikkel és közöttünk való forgolódásukkal uj életet, mozgást hozhatnának, áldott szolgálatot végezhetnének s állandó szellemi, lelki vérkeringést biztosítanának az ó- és ujhazai magyar református nép között. A sárospataki református theológiai akadémia azért is érzi magát elsősorban hivatottnak e szolgálat vállalására, mert az amerikai magyarok túlnyomó része, körülbelül 70 százaléka erről a tájékról, a tiszáninneni egyházkerület területéről vándorolt ki. Ezért szeretettel ajánlja fel összes tanítói és nevelői intézményeit, Isten kegyelméből nyert erőit és lehetőségeit erre a célra és bizalommal kéri az amerikai magyar reformátusok Lelkészegyesületét, tegye ezt a kérdést megfontolás tárgyává, foglalkozzék a megoldás feltételeivel és lehetőségeivel s közölje erre vonatkozó észrevételeit és javaslatait. A sárospataik theológiai kar, még mielőtt a kérdés részleteit a Főiskola többi illetékes fórumaival tisztázná, máris felajánl két amerikai magyar református theológus ifjú, vagy lelkipásztor részére lakást és teljes ellátást az 1946/47. iskolai évre. 3. Amennyiben a theológiai karnak az előző pontban körvonalazott ajánlata az Amerikai Magyar Református Egyház részéről elfogadásra talál, szükségessé válnék egy vagy két tanszék felállítása olyan theológiai tárgyak előadására, amelyeket csakis amerikai magyar hittestvéreink soraiból kikerülő professzorok adhatnának elő (amerikai egyháztörténet, egyházjog, egyházi élet, bel- és külmisszió, stb.). E tanszékek költségeinek fedezésére a jelenlegi viszonyok között sem egyházkerületünk, sem főiskolánk nem vállalkozhatik; azonban az Amerikai Magyar Református Egyház, mint elsősorban saját érdekében álló ügyet, bizonyára kész felkarolni. A sárospataki főiskola természetesen e tanszékek működésének biztosításához is hozzájárulna mindazzal, amit mai szegénységében is örömmel nyújthat. Szerény viszonzása lenne ez annak a nagy-nagy ajándéknak, amit a magyarországi theológus ifjúság számára két amerikai theológiai professzor állandó sárospataki működése jelentene. A kivonat hiteléül: Dr. Ujszászy Kálmán theológiai akadémiai igazgató E sorok irój'a állandóan belső kapcsolatot tartott fenn a sárospataki theológiai akadémia professzoraival, akik neki személyes barátai. Mint ilyenekhez intézett egy személyes levelet 1945 szeptember 8-án és valamivel később, a hivatalos postai közlekedés megnyíltakor. Levele teljesen magántermészetű, inkább a személyes hogylétről érdeklődő és informáló volt. Semmiféle tervek, közéleti elgondolások nem voltak benne. Ezt azért hangsúlyozzuk, hogy a fenti s az egész amerikai magyar reformátusságot érdeklő dokumentumok mögött semmi mást ne lássunk, mint Sárospataknak a lelkét, időktől, viszonyoktól befolyásolhatatlan életképességét, évszázadokon át megbizonyitott evangéliomi buzgalmát, a magyar nép nemes szeretetét. A dokumentum közérdekű. Az első pozitív elgondolás a lelki kapcsolatok újra felvételére és az Óceán mindkét oldalán áldásossá tevésére. Mint közérdekű dolgot, magántulajdonnak nem tekintjük, a legelső kínálkozó alkalommal közzétesszük. Meggondolását és annak idején a Lelkészegyesületen keresztül, testvéries egyetértésben való, érdemleges megválaszolását kérjük. Az ut mindenki előtt szabad, lépjen rá az, akit a legtöbb testvér áldása követ rajta, hogy az óhajtott lelki kapcsolat közösségünknek ne csak egyik vagy másik részét, de egészét építhesse, gazdagíthassa. A lelkészképzés dolgában inspiráló lehet a bridgeporti Berecz Árpád példája, aki a mellett, hogy állandóan bírta tanárai és tanulótársai bizalmát és szeretetét, a kritikus időkben hasznos eszköze is volt és még lesz a magyar református élet ősi tűzhelyének: Sárospataknak. Testvéri szeretettel, Dr. Vincze Károly, lelkészegyesületi elnök. MAGYAR EGYHÁZ — 7