Magyar Egyház, 1946 (25. évfolyam, 3. szám)
1946-03-01 / 3. szám
Véreim, magyarok Véreim, magyarok! Üldözött testvérek nagy bajukban tőlünk meghallgatási kérnek. Kiken átok-kasza véres rendet vágott: keresztjükké kapták a hontalanságot. Hol apáik éltek, nagyapáik haltak: az ősi fészekben meg nem maradhatnak, s kárpótlásul csakis koldusbotot kapnak. Véreim, magyarok! Mi is vándorbotot fogtunk, mert odaát a kenyér elfogyott. Nagyobb itt a kenyér, uj Hazát találtunk, de a szülőföldre visszajárt az álmunk. Az maradt vigaszunk a nagymesszit járva, hogy nem marad mindig jajpanaszos árva, sok szenvedés után a magyar hazája. Véreim, magyarok! Beborult felettünk; színes álmainkból mindent elvesztettünk. A véres zivatar meny kőcsapására a magyar maradt itt a legárvább árva. Apró darabokra tépték őshazáját és a hontalanná nyomorított árvák, a nagy keresztutat szivszakadtan járják. Véreim, magyarok! Hallgató temetők, bölcsők, kisded házak, rétek, mezők s erdők, álom délibábján a régi emlékek: reszkető kezekkel intenek felétek. Ebek harmincadján magyarok Hazája, vérszáju sebeit most mind elénk tárja s könyörögve kiált mindegyik fiára. Véreim, magyarok! A siró testvérek bajukban megváltást csak tőlünk remélnek, s mert szabadok vagyunk: ezért arra várnak, hogy bátor szót adjunk itt az Igazságnak. A szabad Hazában szent kötelességünk, hogy minden ártatlant emberül megvédjünk s még inkább úgy, ha az: üldözött testvérünk. Véreim, magyarok! Üldözött emberek panaszos jajszava mifelénk kesereg. Éhesen, rongyosan s emberjogok nélkül, embertelen múlt jobb Jövővé nem szépül. Mert mig űzött népek koldusbotja kopog, s amig láncon sírnak itt az ember jogok: mindig rombadőlnek a béketemplomok. Kemény György. • A SEGÍTÉS NÉGYES FRONTJA Most már minden amerikai magyar előtt tisztán állhat az óhazai magyarságon segítés problémája. Lassanként tisztul a köd és minden segítési mód elnyeri a maga jogosultságának az elismerését. A segítés első módja az, amit ki-ki a maga közvetlen szerettei felé nyújt. Nyilvános, jogos elismerés, a lehetőségig megkönnyités illeti ezt is. Amenynyiben az igy segített hozzátartozók is tag8 - MAGYAR EGYHÁZ jai a magyar nemzettestnek, a segitésnek ez a módja is nemzetmentésnek számit. Közösségi szerveink, mint az Amerikai Magyar Szövetség és a Segélyakció, annál többet nyernek erkölcsi és anyagi támogatásban, mentül többet tesznek a segítés ilyen módjának megkönnyítésére. A segítés másik módja a felekezeti, egyházi segítés. Ezt is tudomásul kell venni, mint az egyes vallásfelekezetek lényegéből folyó valamit. Egy, vagy más formában minden vallásfelekezet lelkileg indíttatva, isteni parancs által intve érzi magát arra, hogy a saját hitének a cselédeit segítse. A vallás közösségformáló, szolidaritást fejlesztő érzület is. Ha nem az, akkor már nem is vallás. Ilyen természetes és lényeges érzésből fakadó segítési készség ellen tehát hiába is hadakozna bárki is. Azt tudomásul kell venni és a nemzetmentésnek egy minden tiszteletre méltó formájaként elismerni. A segités harmadik módja az általános nyomor enyhítésére törekvés. Ennek zászlóhordozója az Amerikai Magyar Segélyakció. Neveztessék ez a szerv bármily névvel, avagy legyen annak a vezetősége bármilyen összetételű, maradjon bár egységes, vagy oszoljon részeire, vitán felül áll, hogy a segitésnek erre az általános módjára is halálos szükség van. A saját hozzátartozóink segítése természetes, de nem ment fel az általános emberszeretet törvénye alól. A saját hitünk cselédeinek felkarolása szintén természetes és hitünk igaz voltának vallásilag kötelező megnyilvánulása, de ez sem ment fel azoknak az ismeretleneknek a segítési kötelezettsége alól, akikről csak annyit tudunk, hogy betegek, éhesek, rongyosak, reménytelenek. A segítő szeretet legmagasabb formája ez. Az előző segítési módokat csak az végezheti jó lélekkel, aki a névtelen, ismeretlen szenvedők és nélkülözők irányában is megtette a maga emberbaráti, magyar testvéri kötelességét. A magyar állam segítését egyéni vagy felekezeti segítségének megkönnyítésére csak az követelheti teljes erkölcsi joggal és nyugodtsággal, aki az egyetemes magyar nyomor enyhítésére is meghozta, vagy meghozza a maga áldozatát. Ennek belátása és megértése az igazság és méltányosság természetes következménye. A segités negyedik módja más természetű, de semmiben nem alábbvaló, sőt horderejében felibe emelkedő a többi segítési módoknak. A felvilágosítás, a közbenjárás műiden eszközével és módjával, a tőlünk telhető maximumnál is többet kell tennünk a magyar életlehetőség biztosítására. Azt kell biztosítani igyekeznünk, hogy a magyar nép létben fenmaradását biztosító feltételek mellett megmaradhasson a maga lakott földjén. Azt kell megakadályoznunk, hogy ne újra a cseh propaganda szemüvegén keresztül lássa a világ a magyar népet; ne újra ennek a nyo-
