Magyar Egyház, 1939 (18. évfolyam, 10. szám)
1939-11-01 / 10. szám
14 MAGYAR EGYHÁZ “A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ EGYETEMES KONVENTJE Budapesten, 1939. évi április hó 19—20. napjain tartott ülésének JEGYZŐKÖNYVE.” A Református Egyetemes Konvent hivatalos kiadványa. Budapest, 1939. Ez a kiadvány jobban szemlélteti előttünk, hogy milyen sokirányú, tevékenységű hatalmas szervezet a Magyarország Református Egyház, mint azt egyháztörténeti, szervezeti és alkotmányiam tantárgyainknak sikerült. Itt a dolgozó, töprengő, útirányt kereső és mutató, a maga életműködései felett szemlét tartó és tevékenységeit egységbe fűző egyház képe tárul elénk. Mi, akik egy hatalmas, nagy család messzire szakadt kis ágazata vagyunk itt, ilyen kiadványokat csak más egyházaktól láthatunk. Mi magunk szűkre fogott keretek között dolgozunk. De jól esik arra a kősziklára tekintenünk, amelyből kivágattattunk. (Ézs. 51:1.) Az itt jegyzőkönyvezett egyetemes konventi ülés többször foglalkozott velünk, amerikai magyar reformátusokkal is. Először (a 255-ik szám alatt) az Amerikai Magyar Református Egyesület ez év nyarán és kora őszén lezajlott zarándoklatával kapcsolatban. A zarándoklatról a hazai egyház hivatalosan tudomást vett, annak lelkileg és szellemileg való nyereségessé tételére intézkedéseket tett és az innen hazamenő ifjakra tekintettel kieszközölte, hogy a debreceni nyári egyetem előadássorozatába a magyar református egyház múltját és problémáit tárgyaló előadások is beillesztessenek. A 263-ik pont azonban mindennél jelentősebb. Ez alatt a pont alatt az Evangelical and Reformed Church-be csatlakozott egyházközségek hitvallási helyzetével foglalkozott a Konvent. Amidőn örömének ad kifejezést a felett, hogy a nevezett egyház uj alkotmánya “lehetővé tette a külön magyar református egyházkerületnek a történeti fejlődésen alapuló autonómiával való megszervezését”, akkor ehez kapcsolódva azt is kijelentette, hogy “szükségesnek tartja__ama nyomatékos óhajának kifejezését is, hogy a külön szervezendő magyar egyházkerület számára ... tétessék lehetővé az is, hogy a Heidelbergs Káté MELLETT (kiemelés is idézet), mint ezzel egyenlő értékű másik hitvallási alapiratot, a ‘Második Helvét Hitvallást’ is autoritativ szentirásmagyarázatként elfogadja és alkalmazhassa ...” “A magyarországi református egyház legősibb szervezkedése ugyanis a Második Helvét Hitvallás alapján történt, mindjárt e hitvallás külföldi közzétételét követő esztendőben, 1567-ben, és ettől fogva a magyarországi református egyház mind e mai napig szakadatlan folytonosságban a Második Helvét Hitvallást tekinti_ ELSŐDLEGES hitvallási alapiratának, elannyira, hogy elnevezése is a régebbi századokban mind belkörü használatban, mind pedig közjogi viszonylatokban ezzel a hitvallással volt kapcsolatos, amint erre mostani érvényes egyházi törvényeink is utalnak. A Heidelbergi Káté — amennyiben egyébként a magyarországi református egyház teljesen UGYANAZON bibliai igazságoknak különösen a gyakorlati kegyesség szempontjából való kifejezését látja — csak jóval később, majdnem két század múlva foglalta el egyházunk életében azt az osztatlan tekintélyű hitvallási helyet, amellyel a Második H elvét Hitvallás kezdettől fogva birt. Méltónak és mellőzhetetlennek tartja tehát konventünk azt, hogy a magyarországi református egyháznak bárhová szakadt gyermekei és igy az Unióba telepedettek is... el ne veszítsék anyaegyházuk legősibb constituens hitvallási iratával való lelki kapcsolatukat, amely az ő református öntudatuk megőrzése és fokozása érdekében nélkülözhetetlenül szükséges.” Az Egyetemes Konvent ezek után abbeli bizalmának ad kifejezést, hogy az Evangelical and Reformed Church megértő testvéri szeretettel fogja kezelni “az ő magyar református tagjai”-nak ezt az ügyét is, majd igy folytatja a jegyzőkönyvet: “Egyben pedig kifejezi konventünk azt a reménységét is, hogy a Második Helvét Hitvallás magyar szempontból való jelentőségének ez a testvéri figyelembevétele alkalmat teremthet az Északamerikai Egyesült Államok területén különféle egyházi szervezetekben élő magyar református hittestvéreink mélyebb lelki összekapcsolódásának előmozdítására s egymás iránti kölcsönös bizalmuk fokozására is.” Érdemes megállani ennél a konventi megnyilatkozásnál. Annyi bizonyos, hogy ezt a megnyilatkozást a hitvallásos magyar református vallás minden vallója lelki örömmel üdvözölheti. Nem tudjuk, hogy amerikai vonatkozásban mikor nyilatkozott utoljára hitvallási kérdésben Konventünk, csak annyit tudunk, hogy a mi több, mint másfél évtizedes amerikai tartózkodásunk alatt nem. Azt is tudjuk, hogy hallgatásával nem segített az itteni bajokon. Azt is nyugodtan állíthatjuk, hogy ha az Evangelical and Reformed Church-beli testvéreink e konventi megnyilatkozás intencióinak megfelelő helyet biztosítanak és jelentőséget tulajdonítanak a Második Helvét Hitvallásnak, akkor annak valóban hatásának kellene lenni az ő csoportjuk és a Független Egyház viszonyára. Azzal, hogy az Evangelical and Reformed Church alkotmánya szerint a Heidelbergi Káté és a Formula Concordiae lutheránus hitvallási iratai mellé szabad választék gyanánt még a Második Helvét Hitvallást is odateszik és igazi autoritativ szentirásmagyarázatként egyiket sem fogadják el, hanem a szabadvizsgálódás elve alatt utat nyitnak a Szentirásnak csak a lelkiismerettől kötött egyéni magyarázatára — még nem fognak eleget tenni a konventi átirat betűjének és szellemének. Erről az átirat egyszerű és egyszeri átolvasása is meggyőzheti őket. Itt nincs kevesebbről szó, mint a Második Helvét Hitvallással és a Heidelbergi Kátéval körülbástyázott magyar református vallás megtartására szóló intésről, tanításról és buzdításról. Érdekes, hogy ez a konventi átirat nem keltette azt a figyelmet, érdeklődést és nem nyerte azt a publicitást, amelyet méltán megérdemel. A konvent itt valami olyasmit mondott, ami mind a két oldalt meggondolkoztatja. Az egyik valószínűen ezt a kérdést latolgatja: Hogyan ismerjem be, hogy a Második Helvét Hitvallás fontosságának és a magyar református mivolttól elválaszthatatlanságának a hangoztatásában a függetleneknek valóban igazuk volt? A másik pedig talán ezen a töri a fejét: Több, mint másfél évtizedig nem ismertem el amazokat velem egyértelemben vett magyar reformátusoknak, mivel Második Helvét Hitvallásuk nyilvánvalóan nem volt, vájjon most hogyan
