Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)

1931-01-01 / 1. szám

X MAGYAR EGYHÁZ szeretnék elhitetni a világgal, hogy mi az angol nyelv ellen hadakozunk és mind­örökre a magyar nyelvhez kötjük egy­házainkat. Szeretnők, ha lehetne, de tud­juk, hogy nem lehet. És az angolt papja­ink is beszélik, sőt nevezetesebb alkal­makkor még templomainkban is tartunk angol és magyar istentiszteleteket ameri­kai barátaink kedvéért. A függetlenség tisztára vallási mozgalom és nem is akar soha más lenni. Olyan vallási mozgalom, mely a biblián, A II. Helvét Hitvalláson és a Heidelbergi Kátén alapuló teljes ma­gyar református vallást akar és ilyen val­lási mozgalom csak egyetlenegy van az amerikai magyarok közt: A Független Amerikai Magyar Református Egyház mozgalma, ám tagadja el ezt az igazságot az, aki hazudni tud, de az mégis csak igazság marad! (Vincze Károly “Mi a füg­getlenség?” cimü cikke, “Magyar Egyház”, 1927 november.) 1928 Március 15-én nagy ünnepet ül Ame­rika magyarsága New Yorkban. Egy se­regben a magyarországi Kossuth zarándo­kokkal leleplezi a legszebb magyar kul­tusz szentségét: a mew yorki Kossuth szobrot. Ha az amerikai magyarság meg tudta teremteni Kossuth Lajos new yorki szob­rát akkor egy lépéssel tovább menve meg kell teremtse magában egy igazi Kossuth kultusz lelki valóságait. Ezeknek felemelé­sével, istápolásával, becsületes megtartá­sával olyan szövétneket gyújthatunk fel szomorú életünk uttalan sivatagjában, amelynek fényénél nagyob és jobb dol­gokat találhatunk mint amilyenekre gon­dolni merünk. A Független Amerikai Magyar Refor­mátus Egyház híveinek serege példás hű­séggel állott a Kossuth szobor mozgalom mellett az első perctől kezdve. Ha ez nem igy lett volna, talán ma nem lenne Kossuth szobor. Készülünk a new yorki nagy ün­nepnaphoz is. Képességéhez mérten min­dent megtesz Egyházunk avégre, hogy a nagy ünnep méltó legyen a nagy alkalom­hoz. Még ennél többet is teszünk. Egyhá­zunk Kossuth nevét nem igen emlegetve ugyan, igyekezett felemelni és istápolni a Kossuth kultusz lelki valóságait olyan mértékbenj hogy e tekintetben az amerikai magyarság egész táborában kétségbevon­­hatatlanul a legelső helyet foglalja el. S amig ez az Egyház Isten akaratából élni és virágozni fog: addig hűséges hordozó­ja lesz annak a szent örökségnek is, ame­lyet a gondviselés Kossuth Lajosban adott magyar népének. Vajha akkor, amikor a new yorki Kos­suth szoborról, örömkönnyeket hullató tenger sokaság ünneplő áhitatában lehull a lepel, amikor Kossuth ércalakja haza­fias zsolozsmázás illatozásában felemelke­dik közöttünk: szent fogadalom kelne minden magyar szívben, hogy a nagy vezért, aki eljött hozzánk, el nem hagy­juk, meg nem tagadjuk, de szavát szavunk­ká, tetteit tetteinké, áldozatunkká tesszük. Az a hely, amelyet amerikai zarándokok útja alkalmával Kossuth az amerikai nem­zet szivében valamikor elfoglalt, ma kihalt, kegyetlenül üres hely. Mi lenne, ha mint­egy szent, de elveszett örökség gyanánt nézve ezt, áldott tusára kelne érte Ame­rika egész magyar népe! Ezt visszafog­lalni s ebben megtalálni mindazt, amiért Kossuth Lajos lelke sir az égben: erre szenteljen minket oda március 15-ike, a new yorki nagy Kossuth nap! (Sebestyén Endre “Kossuth közöttünk” cimü cikkéből, “Magyar Egyház” 1928 március.) 1929 Cikkünket az amerikai magyar hely­zettel teljesen tisztában nem lévő olva­sóknak is írva, meg kell felelnünk arra a kérdésre, hogy mi is az F. A. M. R. E.? Egy mondatban felelve rá: a Ma­gyarországi Református Egyház amerikai mása. Független, önálló egyházi alakulat az Egyesült Államok alkotmányának védelme alatt, amely a Magyarországi Református Egyházzal hit és egyházkor­8

Next

/
Oldalképek
Tartalom