Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)

1931-01-01 / 1. szám

MAGYAR EGYHÁZ mányzat tekintetében — egy néhány he­lyi módosulástól eltekintve — teljesen azonos. Ez természetes is, hiszen tag­jai jórészben, különösen az idősebbek, a hazai egyháznak voltak a tagjai. Emez egyházi alakulat előtt egyetlen cél lebeg: tagjait orthodox, hitvallásos magyar re­formátusokká nevelni, mert amikor ezt a célt eléri, akkor lehetnek igazán jó ma­gyarok is s ami ezzel semmi ellentétben nem áll: igazán jó amerikaiak is. Sike­­rült-é ezt elérni? Hét év keserű küzdel­me bizonyltja, hogy sikerült. A Tiffini Egyezmény által teremtett kháoszban, amely magyar reformátusokat kényszeri­­tett más vallásra, csak öt gyülekezet ma­radt meg magyar reformátusnak. — 1924-ben eggyel megszaporodva egyház­megyébe szervezkedett s ma négy év el­teltével már 17 gyülekezetei számlál, vagyis megháromszorozódott. — Ugyanez idő alatt öt templomot épített. Egyház­fenntartás tekintetében teljesen tagjaira támaszkodik s tanúi vagyunk annak, hogy hogyan épit meg harminchárom család templomot, paplakot s tartja fenn lelké­szét, egyházát teljesen a saját erejéből. Áldozatkészség csak ott van, ahol a lé­lek munkálkodik s a F. A. M. R. E. bizonysága annak, hogy milyen csodála­tos erő a komolyan vett magyar reformá­tus vallás. (Daróczy Sándor “Az Amerikai magyar reformátusság egyetemes magyar szempontból” cimü cikkéből, 1929.) 1930 Ha valahol, úgy itt Amerikában, kö­zöttünk hétfelé szakított magyar refor­mátusság között volna szükség a legerő­sebb egyházfegyelemre. Ha pedig éppen a szétszakitottság miatt egységesen nem gyakorolható az, akkor legalább Krisztus testének igaz tagjai éreztessék meg a fegyelmezetlenekkel azt, hogy méltatlanok az Egyház szolgálatára. Ha az egyház fegyelmet kezdettől fog­va szigorúan érvényesítették volna a fe­lettes hatóságok, akkor a mi amerikai egyházéletünk a leggyönyörűbb képet mu­tatná fel. Akkor ma, mint egy ember állhatnánk ott lelki édes anyánk, a Ma­gyarországi Református Egyház mellett, hogy azt elesettségéből felemeljük, neki barátokat szerezzünk s számára megújult életet biztosítsunk. Mi, a Független Amerikai Magyar Református Egyház tagjai, tudjuk azt, hogy minden bajnak oka az egyházi fe­gyelem hiányosságában keresendő s ép­pen azért eddig sem féltünk és ezután sem fogunk félni a legszigorúbb fegyel­met gyakorolni a magunk körén belül. Fegyelmezetlen papság és fegyelmezetlen gyülekezet csak kárt jelent Krisztus ügyére. Akár lelkész, akár világi legyen tehát az, aki a fegyelmet megbontani igyekszik, vétkezik Krisztus ellen s mint ilyen jobb, ha kivül van az Egyház fa­lain. Legalább a bentlevőket nem rontja Elérkezett már a legfőbb ideje annak, hogy mindenek belássák: fegyelem nél­kül nem lehet egészséges egyházi élet. A béke, a jó rend, a tisztaság érdekében gyakoroljuk tehát a fegyelmet a legszi­­korubban magunk között. Tanuljunk meg engedelmeskedni az Egyház törvényeinek, mert csak jól fegyelmezett egyháztagog tudják nemcsak elviselni, de vissza verni a Sátán támadásait. Nagyon sok dolog voLna, amit e kér­déssel kapcsolatban említeni lehetne, de én főként ezt a hármat tartom a legfon­tosabbnak : a. ) tökéletes fegyelem a lelkészek számára minden csoportban; b. ) tökéletes fegyelem az egyház tag­jai számára mindig és mindenütt; c. ) egységes eljárás azokkal szemben, akik bárhol is fegyelmezetlen bűnös mó­don viselkednek s az Egyház szent dol­gait sértik. Ezeket kötelessége érvényesíteni min­denkinek, aki az Egyházat szereti s azt akarja, hogy annak egészséges, viruló s fejlőlésképes élete legyen. (Bodnár Ist­ván, egyházkerületi főgondnok “Egyház­fegyelem” cimü cikkéből, 1930.) 9 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom