Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ aki megőrizte, az előtt tökéletesen világos volt a cél, mely felé törekedni kell, ha saját magát, hitét, faját szégyenletesen eltemetni nem akarja. Ez a cél a minden idegen befolyástól mentes Független Amerikai Magyar Református Egyház megalapítása volt. Ennek megközelítéséhez pedig mindenek előtt senkitől nem szubvencionált sajtóorgánum kellett. Újság, amely kertelés nélkül ki merje mondani a nagy igazságot: az amerikai magyar reformátusnak vértanuk vérével megszentelt hitét, verejtékkel megépített egyházait nem lehet és nem szabad pillanatnyi, látszólagos előnyökért feláldozni. Ennek az igazságnak kimondása nem volt valami nagyon könnyű dolog. Olvasóink tudják, hogy harcok kavarogtak miatta s kavarognak ma is. A Magyar Egyház azonban állotta a harcot s állja is. Becsületes meggyőződésünk szerint hiába mondja valaki: “békesség, békesség és nincsen békesség.” Aztán meg a békességnél van valami fontosabb dolog is és ez: az Isten országának el nem homályositható igazsága. Ez az igazságkeresés lelkesítette a Magyar Egyházat, ez az igazság teremtette meg egy évvel ezelőtt hét gyülekezet testvéries társulásából a Független Amerikai Magyar Református Egyházat. Addig elvi bizonygatás volt a magyar reformátusság önnálló egyházi érettsége, azóta letagadhatatlan bizonyosságé lett. Ezzel a ténnyel a Magyar Egyház feladatának egy részét el végezte s ha rögtön megszűnnék is: évülhetetlen érdeme maradna, hogy elméleti igazságait sikerült valósággá rögzítenie s mindeneket meggyőzött arról, hogy a reformátusságra is áll a költő nemzeti próféciája: "Idők mélyén vajúdhat sok halál, Sok minden meglehet, De oly koporsót nem gyárt asztalos, Mely minket eltemet.” A munkában azonban megállani nem szabad. Amerikának több, mint százezer magyar reformátusa érzi, hogy hite és egyházaival bajok vannak. Ez a megérzése nyilatkozik meg azokban a levelekben, melyek a szerkesztőséghez jönnek s annak tagjait további munkára biztatják az amerikai magyar reformátusság egysége érdekében. Ezért a célért dolgozni érdemes, küzdeni szép és az épein élő lelkiismeret szerint kötelesség is. Ezt a kötelességét a Magyar Egyház teljesíteni fogja. Békességben akar élni mindenkivel, de elveiért harcolni is kész. És szent meggyőződésünk szerint el kell jöinni az időnek, amikor az amerikai magyar reformátusság egyeteme szent egyetértésben saját nagy Egyházában szolgálhatja Isten országának ügyét. így kivánja ezt tőlünk őseink hite, igy kötelez erre testvériségünk, igy parancsolja ezt fajiságunk becsülete is. (Borsy Kerekes György “Uj köntös, régi lélek” cimü cikke “Magyar Egyház,” 1926 január.) 1927 Mi a függetlenség? Százszor elmondottuk már, hogy egy olyan magyar református vallási irányzat, amelyik a Második Helvét Hitvallás és a Heidelbergi Káté alapján álló történelmi magyar református vallást itt Amerika földjén is teljes és sértetlen érvényben akarja tartani és pedig a magyar és igaz keresztyén lelkületnek legjobban megfelelő módon: azok áldozatkészségéből, akik e vallás híveinek vallják magukat. A Biblia mellett a II. Helvét Hitvalláson és a Heidelbergi Kátén álló teljes magyar református vallás és a magyar református keresztyéni önérzet megmentéséről és érvényben tartásáról van tehát itten szó. Azért hangsúlyozzuk ezt, mert az irányzat ellenségei szeretnék a fő kérdéseket háttérbe szorítani és mellékkérdéseket előtérbe rángatni. Szeretnék irányukat úgy feltüntetni, mint magyarkodó politikai ugra-bugrát, 48-as legénykedést. Mintha mi olyan tökkelütöttek volnánk, hogy ne tudnánk, hogy ilyesmire nincs talaj Amerikában. Aztán 7