Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)

1931-01-01 / 1. szám

MAGYAR EGYHÁZ terben kérnénk helyet — az anyagi rész vállalása mellett — két magyar tanár szá­mára. A theologusnak jelentkezők két évet itt hallgatnának, két évre pedig számukra biztosítható lenne magyarországi theológiák ösztöndija, hogy azt igénybe véve az ó­­hazában szívják magukba az annyira szük­séges magyar református szellemet. Más fő­iskolások számára szintén szerezhető len­ne magyar egyetemi ösztöndíj. Ebben az esetben alighanem szívesebben is keres­nék a magyar tanszéket tartó iskolát, míg most az a helyzet, hogy tanuló if­júságunk alig-alig érdeklődik akár Lan­caster, akár Bloomfield iránt, mert elte­kintve az utóbbi helyen hamar elérhető “papi” képesítéstől, nem lát előnyt ez is­kolákban való elhelyezkedésében. AZ EGY SZÜKSÉGES DOLOG. Mindig és minden körülmények között pedig számolni kell azzal a hatalmas erővel, mely a hívek fokozottab egyház­­szeretetében ragaszkodásában és a növe­kedő áldozatkészségében nyilvánulna meg Nem tudunk róla egyébként sem, hogy az Egyház dolga végeredményében a két­­szer-kettőn fordulhatna meg. Ha Krisztus apostolai azon való örök aggályoskodásban töltötték volna idejüket, hogy maguk mi­ből élnek meg vagy az általuk alapított gyülekezetek hogyan intézik el anyagi ügyeiket, akkor ma aligha volna keresz­tyén Anyaszentegyház. Amikor tehát ma­gyar református vonatkozásban arról van szó, hogy ha kell egyénileg is áldozatokat hozzunk egy vallásunkra és fajtánkra egy­képpen nagy horderejű kérdésben, akkor legalább is nem illik figyelmen kivül hagyni az egy szükséges dolgot: a hitet. Nem hagyhatjuk figyelmen kivül ezt éppen mi, magyar református papok, akik oly sokszor és teljes joggal szoktunk büszkél­kedni azzal, hogy hitvalló ősöknek, gá­lyaraboknak vagyunk utódai. És meg is vagyunk győződve afelől, hogy ha pap­jaink egyetemes nagy magyar református célt láthatnának az eddigi szinte céltalan gyülekezetesdi helyett, akkor hatalmasan felfokozott tevékenységet mutatnának fel az egész vonalon. GAZDASÁGI TERVEZET. Hogyan lehetne már most hozzáfogni az egyházi szervezeti egység önfenntartó alapon való megalkotásához? Első lépés ehez az, hogy minden cso­­.port szolgáltasson be egy közösen kikül­dendő bizottság kezeihez lelkiismeretes és pontos adatokat a gyülekezetekről. Vétes­sék számba a taglétszám, lélekszám, va­gyon és teher. Legalább tiz évre vissza­menőleg feltüntetendő az egyházközségek évi bevétele, kiadása s a legközelebbi évre szóló költségvetése s várt missziói segélye. A kiküldött bizottság a beérkezett jelen­tések alapján dolgozzon ki egy minden részletre kiterjedő tervezetet és folytas­son tárgyalásokat a missziói hatósá­gokkal. ORSZÁGOS ZSINAT. A különböző missziói hatóságokkal lefolytatandó tárgyalások és a szervezeti egységre vonatkozó kidolgozott tervek el­készülte után, az egész tárgyalási anyag és pontos terv kiküldendő minden egy­házmegye, illetve minden gyülekezethez hozzászólás és hozzájárulás céljából. En­nek megtörténte után országos Zsinat vagy Alkotmányozó gyűlés, — a név mellékes, — mondaná ki azt, hogy megalakítja az egységes Amerikai Magyar Református Egyházat, mely a Biblián kivül, a II. Helvét hitvallás és Heidelbergi káténak hitszabályozóul elfogadása által állapítaná meg szigorúan hitvallásos magyar refor­mátus jellegét. Magában foglalná ez az egység az összes amerikai magyar református gyü­lekezeteket s a különböző felekezetekkel való előzetes megállapodás vagy barátsági szerződés utján kizárná a lehetőségét is annak, hogy a megalkotott Egyház fe­gyelmezése következtében elégedetlenné válló elemek, papok vagy világiak, me­nedéket találhassanak s egységet bont­hassanak más alakulat segítsége mellett. — 31 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom