Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ Másik oka ennek a megszégyenítő állapotnak főképpen az, hogy az amerikai magyar reformátusnak sohasem volt meg a saját nagy Egyháza. Sohasem ismert olyan magasabb egyházi testületet, melyről minden kétséget kizárólag tudhatta volna, hogy az az övé; hogy azt neki kell fenntartani; hogy az kimondottan ő érette van. Nem volt meg benne a szükséges és kívánatos magyar református öntudat. E szó fölött, — öntudat, — el lehet siklani könnyedén is, de el is lehet gondolkodni alaposan. Mosolyogni is lehet fölötte, mint ahogyan mosolyogtak is itteni missziós testvéreink mindaddig, mig a Független Amerikai Magyar Református Egyház a mosolygást elcsodálkozássá nem kényszeritette az által, hogy saját kebelén belül a magyar református öntudat következetes fejlesztése által olyan erkölcsi és anyagi eredményeket mutatott fel, melyek nemcsak az amerikai negyven esztendő, de a Magyar Református Egyház 400 esztendős történetében is szinte példa nélkül valók. Úgy érezzük, hogy ezt bizonyítani is kell. Hivatkozunk tehát a következőkre: PÉLDÁK BIZONYSÁGA. A független egyházi alakulathoz tartozó Cliffside-Shadysidei gyülekezet, mely alig harminc családból áll 1929 nyarán szentelte fel mintegfy 16,000 dollárba került templomát. Vele csaknem egy időben épült a Reformed Churchhöz tartozó s ezer egyháztagot számláló egyik detroiti református gyülekzetnek 100,000 dollárba kerülő temploma s társadalmi helyisége, de mig a cliffsidei 30 család a 16,000 dollárt készpénzben, saját adakozásából kifizette, addig a detroiti 1000 család a 100,000 dolláros építkezéshez kerek 100,000 dollár missiói és más kölcsönt vett fel... . Van egy, mindössze 4 éves kicsiny független gyülekezet Leechburgon, húsz s egynéhány családból áll. Ezzel szemben van egy hatalmas Reformed Churchbeli egyházközség Pittsburgban kb. négyszáz egyháztaggal. A leechburgiak kezdettől fogva önfentartók, lelkészüket maguk fizetik, terheiket maguk viselik. A pittsburghi egyház pedig negyven év után éppen mostanában jelentette be csak, hogy “törekszik” az önfentartásra ... Dfe vehetünk körülbelül egyforma taglétszámú két gyülekezetét is. Ott van pl. McKeesport. Ott a reformedbeliek húsz esztendő után még mindig egy pék üzletből átalakított, harangnélküli templomhelyiségben szoronganak s állandó segélyeket kapnak, mig az ugyanott alakult független gyülekezet hat éves múltja alatt gyönyörű tornyos-harangos templomot épített, azt legnagyobb részben már ki is fizette azon kívül, hogy időközben lelkészéről s más kiadásairól tisztességgel gondot viselt... Vehetünk egy olyan egyházközséget is példának, mely csak rövid idő óta van a szervezett független Egyházban. Ez Trenton. Mig azelőtt a gyülekezetei alkotó mintegy 400 család évente 3—4000 dollárt adott egyházi célokra, addig mihelyt megfelelő elhelyezkedéshez és független elveket valló lelkészhez jutott: egy év alatt 24,000 dollár bevételt ért el. Vagy ott van a donorai független gyülekezet. Ez sem több 25 családnál. És ott van a clevelandi két reformedbeli gyülekezet. A donoraiak minden adósság nélkül élnek már hosszú évek óta szép templomunk körül. Lelkészüket s minden kiadásukat maguk fizetik, a clevelandiak pedig aránylag óriási taglétszámuk mellett még mindig, 30—40 év után is, missiói segélyeket kapnak és igényelnek. A felsorolást még folytathatnánk, de egyelőre ennyit is elegendőnek tartunk annak bizonyítására, hogy a gyülekezetek önfentartása keresztülvihető. Mert amit meg tud tenni a leechburgi, mckeesporti, trentoni vagy más független gyülekezet magyarja, azt meg tudhatja tenni a detroiti, new yorki, chicagói vagy pittsburghi is. Csupán annyi kell hozzá, hogy megfelelő öntudatot neveljünk bele s ne szoktassuk hozzá a missziók járszalagjához. Mindazok mellett, amiket eddig elmondottunk, számolni kívánunk azzal az 29 —