Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ jMflflCU VINCZE KAROLY ROVATA KONFERENCIÁK. Keleti egyházmegyénk 1929,-i cartereti gyűlése egy olyan egyházépitő programmot fogadott el, amelyiknek alkotó részét képezték az ifjúság, a férfiak és a nők számára tartandó konfereciák is. Ezt a programmot, annak örvendező tudomásulvétele mellett, hogy 1930-ban az ifjúsági konferencia Perth Amboyban meg is tartatott, az 1930,-i amboyi egyházmegyei gyűlés is felújította. így tehát az egyházmegyei gyűlés alkotó tagjait saját határozatuk kötelezi el arra, hogy az Urnák 1931. esztendejében is igyekezzenek az eltervelt konferenciák közül annyit megtartani, amennyit lehetséges. Az ifjúsági konferenciát maga az ifjúság is várja. Már is fordultak hozzám ifjak azzal a kérdéssel, hogy hol lesz az idei ifjúsági konferencia. Nem az a kérdés, hogy lesz-e, hanem csupán az, hogy hol lesz. Nem kételkedünk benne, hogy lesz hol tartani, csak igyekezzünk arról már gondolkozni. A férfiak számára és külön a nők számára tartandó konferenciákra az elmúlt esztendőben nem lehetett sort keríteni. Minden lelkipásztort és minden gyülekezetei nagyon lekötött a saját munkája. Ebben az esztendőben azonban szeretnénk ezeket is megtartani és a belőlük remélhető áldásokkal gyülekezeti életünk standardját emelni, az igazi református gyülekezeti eszménykép felé rajtuk keresztül és általuk is törekedni. Egyik könferenciának az ügyét az egyháztanácsok, a másikét a nőikörök és egyletek vehetnék a kezükbe. Természetes, hogy ők csak a mozgatók, a rendezők szerepét töltenék be, de a konferenciák nyitva volnának minden férfi, illetve nő egyháztagunk számára, sőt szívesen látunk még vendégeket is. Hogy miről beszéljünk ezekön a konferenciákon? Ezen nem igen kell törni a fejünket. Eddig még minden konferenciánkon azt tapasztaltuk, hogy túlságosan sok volt a mondanivalónk. Küzdő, alakuló, reformálódó, törekvő, munkálkodó egyházi életünk a problémáknak egész légióját szolgáltatja a vele törődök, az iránta érdeklődők számára. Különösen most, amikor evangyéliomi megújulások és elhatározások érlelődnek a keblekben, több évi egyenes, építő munka és a Léleknek az egyházban való jelenléte következtében. A fő az, hogy az akarásnak, a készülődésnek a lelkülete szállja meg férfiainkat és asszonyainkat és akkor az uj esztendő meghozhatja határozataink megvalósulását. Az 1929-i cartereti egyházmegyei gyűlésnek volt még egy újra felelevenítendő eszméje: A testvériségnek az egyházmegye tagjai között való ápolása és mellékesen a Magyar Egyház-nak az anyagi támogatása céljából tartassák, lehetően központi fekvésű helyen, egy közös nyári piknik a keleti egyházmegye összes gyülekezeteinek a bevonásával. Ez volna a keleti független nap, amelyen gyülekezeteink kicsinyei és nagyjai, ifjai és öregei, férfiai és asszonyai, fesztelen baráti társalgást lehetővé tevő keretek közt találkoznának egymással. Az ifjak a múlt nyáron már megpróbálkoztak ennek a gondolatnak maguk között való megvalósításával, de némi rendezési elsietettség miatt a megvalósítás nem érte el a várakozás felállította mértéket. Gondos, ko-operativ rendezés mellett azonban a siker minden reménységével lehet próbálkozni. Mindezekben keleti egyházmegyénk egész közösségéhez szóltunk, hogy e közösség hivatalos egyházi kifejezőjének, az egyházmegyei gyűlésnek gondolatai és tervei közismertekké és mindannyiunkat eszméltetőkké és munkára serkentőkké váljanak. — 21 —
