Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)

1931-01-01 / 1. szám

MAGYAR EGYHÁZ Az első áldozat. Budapesti híradás szól róla, hogy ott két fiatal egyetemi hallga­tó összeszólalkozott a Habsburg kérdés fölött. Az összeszólalkozásból verekedés, a verekedésből lövöldözés lett s az egyik fiatalember állítólag már bele is halt sé­rüléseibe. Szörnyű eset. Kialudt az első magyar élet azért, mert van Magyaror­szágon egy csoport, mely a nemzet óriási többségének utálata ellenére egy Ottó nevű Habsburg-gyereket akar beerőszakol­ni a magyar trónra. Világháború, forradal­mak, megszállás s az elmúlt tiz esztendő minden inemzetpusztitó nyomorúsága sem elég hát arra, hogy az idegen dinaszti­ához dörzsölődni akarók csoportja ráesz­méljen bűnére, mely Habsburg propagan­dával megérzi a lelkeket? Mert a kiomlott magyar vérért nem egészen az a fiatal ember felelős, aki azt a revolvert elsü­tötte. De egészen felelős az a réteg, mely nem akarja belátni, hogy semmi kontak­tusa sincs tovább a nemzettel s burkolt vagy nyilt propagandájával tragédiát ké­szít elő. Tragédiát, mely nem a nemzetet pusztítaná el, de könnyen elpusztíthatja azokat, akik lelkiismeretlenségükkel ve­szedelmes csóvákat dobnak a magyar életre. Református Egyesület. A ligoinieri re­formátus Árvaházat fenntartó Református Egyesületnek konvenciója lesz a tavaszon. Az uj alapszabály szerint ezen a kon­vención már kevesebb lesz a delegátusok száma, mint régebben lenni szokott. A szám kevesebb lesz, de az elvégezni való több vagy legaláb is fontosabb. Most kell majd a plenum elé kerülni a kér­désnek, hogy mi a véleménye az Egye­sületnek a nagy magyar egyletek egye­sítésének ügyében ? És annak is, hogy egy ilyen egyesítés esetén mi legyen a sorsa az Árváháznak? Bővebb magyará­zat nélkül is látszik, hogy ezek sorsdöntő kérdések. Minden magyar református em­berinek komolyan kell gondolkoznia eze­ken. Mert éppen nem mellékes az, hogy Amerika magyar református népének ez az egyetlen közös szép intézménye mivé fejlődik vagy mivé satnyul a jövőben. Gondolkozzunk. Uj liturgia. Az ahány ház, annyi szo­kás szertelenségei felé hajlott magyar re­formátus liturgia ügyében végre intézke­dett a Magyarországi Református Egyház Zsinatja és 1931 januártól kezdődőleg kö­­telezőleg írja elő minden egyházközség számára az egységesen alkotott istentiszte­leti rendet Megszűnik tehát végre az az állapot, melyben dunántúli református em­ber a tiszántulon, a tiszáninneni a dunán­­innen az Igén kívül jóformán csak a to­ronycsillagáról, esetleg a pap palástjáról tudta meg, hogy a saját hitének templo­mában van. Legfőbb ideje annak, hogy ez az állapot a múlté legyen. A legszebb azonban az lenne, ha nemcsak a Csonka­ország határain belül, de úgy a megszál­lott területeken, mint Amerikában is egységes rend mellett folynának istentisz­teleteink. Lehet ez?!.... Szervezeti egy­ség jöjjön el a te országod! Kálvineumokat védő szövetség. A magyar református papok élő lelki­ismerete teremtette meg a papi árvákat származásukhoz méltó nevelésben része­sítő fiú Kálvineumot Hajdúböszörmény­ben és leány Kálvineumot Nyíregyházán. Most, újabb segítő és támogató lépés gyanánt megszervezték ezt a két in­tézetet védő szövetséget. Tagja lehet a szövetségnek mindenki, aki évenkint legalább 1 pengővel, azaz 17 és fél cent­tel, mint pártoló tagdíjjal, támogatja a Kálvineumokat. A nagy cél az, hogy a Kálvineumok nevelő gondja a papok gyermekein kívül a világi egyházi elöl­járók gyermekeire is kiterjesztessék. — Olyan egyházi férfiak gyermekeiről van tehát szó, akik szivük legszentebb érzé­seit, agyuk legnemesebb gondolatait a közegyház javára szentelték oda, és a hívők épületére adták oda. — 22 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom