Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-07-01 / 7. szám
MAGYAR EGYHÁZ nek a lelke gyakrabban óhajt találkozni és táplálkozni az Ur Jézussal. Újabban több hazai gyülekezet él is törvényadta szabadságával és olyan gyülekezetek is vannak már, amelyekben minden hónapban megtéríttetik az Ur asztala. És ezeknek a gyülekezeteknek a száma olyan mértékben fog szaporodni, amilyen mértékben fog mélyülni és általánosodni a vallásos lelkiismeret felébredése a magyarországi református egyházban. Az uj rendtartás (a 25-ik lapon) emlitést tesz arról, hogy a presbiterek is lehetnek az első urvacsorázók. Ezt azonban az egyes gyülekezetek belkörü ügyének hagyja meg és szoros szabályt nem állapit meg. “Eszén nem lévő betegnek az úrvacsorát nem szabad kiszolgáltatni, Ilyenkor a családtagokkal együtt könyörögni kell a betegért.” Mit kell tenni, hogy ilyen eset ne adja elő magát? Nem halogatni a beteg urvacsoráztatását az utolsó pillanatokig, hanem idejében gondoskodni kell róla. Az uriszentvacsora nem utolsó kenet, hanem lélekerősités a Krisztussal való egyesités által. És mire volna a betegnek nagyobb szüksége, mint épen erre?! Az uj rendtartás kívánatosnak tartja, hogy a beteg hozzátartozói vagy azok közül valaki szintén urvacsorázzék a beteggel. Ez mind a beteg, mind a hozzátartozók számára csak idvességes lehet. Milyen nagyjelentőségű az, ha az együvétartozók közösen fordulnak Krisztushoz, akiben egyedül lehet reménységük arra, hogy egyek lehetnek a halál ellenére és a halál után is! “Betegeknek az úrvacsora rendszerint csak templomi urvacsorázáskor szolgáltatható ki. (Nagy gyülekezetekben még a következő napon is.)” Milyen jól alkalmazható ez az elv ott, ahol minden hónapban van urvacsoraosztás! (Folytatjuk) ELISMERÉS ÉS AJÁNDÉK IFJÚSÁGI SZÖVETSÉGÜNKNEK — A Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának levele. — Alig pár hónapja csak, hogy megalakult a Független Amerikai Magyar Református Egyház Ifjúsági Szövetsége, de annak komoly munkássága már is tiszteletre méltó eredményeket tud felmutatni. Ennek hire túljutott az Óceánon is, honnan egymásután kapjuk az elismerő és biztató leveleket. Május hó folyamán roeblingi osztályunk név-választásával kapcsolatban érkezett hozzánk az alábbi levél, melyet — Írójának, Nagyméltóságu Dr. Balogh Jenő, íny. igazságügyminiszter s a Magyar Felsőház tagjának utólagos beleegyezése reményében, legmélyebb köszönetünk kifejezése mellett — azért közlünk, hogy ifjainkat a magas helyről jött elismerés és ajándék is buzdítsa a további kitartó munkára, nemzetünk nagyjainak szellemében. Arte et Marte dimicandum! A levél szószerint a következő: FAMRE IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG. Tisza István Osztály C-o Dean G. Borsy-Kerekes. Tisztelt Szövetség! Az országos Tisza István Emlékbizottság és a Magyar Tudományos Akadémia számos tagja, akik évek óta dolgoznak azon, hogy Akadémiánk nagyemlékezetü tiszteleti tagjának, gróf Tisza Istvánnak összes munkáit sajtó alá rendezzék és a viszonyokhoz képest megfelelő idáaontban kinyomassák — örömmel ebTneghatva értesültek arról, hogy Önök Gróf Tisza István Ifjúsági Szövetséget alakítottak. Ezt a tényt az Országos Tisza Emlékbizottságnak legutóbbi ülésén az alulírott, aki ennek a Bizottságnak társelnöke, említette fel és az Em-9
