Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-07-01 / 7. szám
MAGYAR EGYHÁZ lékbizottság úgy határozott, hogy szívesen bocsájtjuk a Szövetség rendelkezésére az Emlékbizottság által kiadott Tisza-Évkönyvnek egyes köteteit, valamint Gróf Tisza István Beszédeinek és Leveleinek, amelyek közül eddig csak a világháború kitörésétől Írott levelek egy része nyomatott ki, megfelelő példányait. Ha ezek a magyar kötetek nincsenek meg a Szövetség, illetőleg a Tisza István Osztály könyvtárában, azokat tisztelet-példányul ingyen szisen megküldjük Önöknek. Budapest, 1931 ápr. 27. Hazafias üdvözlettel Dr. Balogh Jenő s. k. nyugalmazott igazságügyminiszter, a Magyar Felsőház tagja A TERMÉSZET ÖLÉN... Amikor az esték árnyéka ráterül az amerikai házakra, azok legtöbbje előtt nekivetkőzött emberek nyugalmat és felfrissülést kereső alakjai találhatók. Az utcán van ilyenkor az emberek legnagyobb része, úgy, hogy a “porch" népesebb a legtöbb ház előtt, mint a belső szobák, ameTyekben mozdulatlanul terpeszkedik a faházakból kisugárzó hőtől este is fütött levegő. Mikor pedig elérkezik a szombat, mintha autókból készült óriási láncokat fonnának végig az utakon ugv lepik el ezek a boszorkányos masinák a pompás amerikai utakat, hogy az emberek százezreit vigyék ki a szabad természet ölére, megpihentetni a fáradt idegeket, visszaszerezni a hételeji munkakedvet és készséget. Mind a hétközi kísérletekben, mind a hétvégi üdülésekben az emberi természetnek egy ősi vágya szólal meg: a természet óriás ölén megpihenni, felüdülni. Isten is ezt gondolta a természet egyik munkájául az ember életében. Ringató ritmust a tenger vizének, gyógyító sugarat a nap hevének ezért is adott. Mint óriás legyező lapokat, az erdőket azért is ültette, hogy hűsítő szellőket lengessenek át a verejtékező emberhomlokok felett. Patakokat azért hangolt fel lágy csobogásra, hogy azokat a dallamokat dúdolják el, amelyekkel nem bir a fájva is reménykedő a nevetés közben is fájó emberi szív. Nagy pázsit szőnyegeket azért terített le a földre, hogy puha vánkosul szolgáljanak fáradtságban leeső emberfejeknek. Isten is azért teremtette a természetből az emberi testet, hogy a természetben meg is pihentethesse. De lelket is lehelt belé. Valamit, ami más mint a test, ami akármennyire összefonódik is életében a test életével, mégis különbözik attól. Valamit, ami erős és pihent testben is felsír néha mint a tilinkó az éjszakában. Lelket, ami fáradt testben is tud égre nézni, tovább menni, nagyot tenni. Lelket, amit nem lehet tenger vizén elaltatni, erdők szellőjével lehűteni, mert tengeren és sivatagon átszáll és csillagokba vágyik, mikor a test a földön kúszik. Lelket aminek fájdalma van, vagy örömében fürdik és azon vesszük észre, hogy nem is ott van ahol a test, vagy nem is az kell neki, ami a testnek. Ez a lélek nem a természetből való, azért vigyázzunk, hogy el ne epedjen a természet ölén. Igényei vannak ennek is. Vigyázzunk hogy el ne felejtsük ezeket. Hegyi Sándor. “A politikai és fizikai magyarságnak lelki magyarsággá kell átalakulnia: az esztelen magyar atavizmust, amely a rendszeres kötelezettség minden formájától irtózik, végre át kell formálnunk . a kötelesség teljesítés és az áldozatos öntudatosság életévé s ki kell irtanunk azt a gondolkozást, amely lelki és erkölcsi kötelezettségek fenséges kitüntetésének boldog gyakorlása _ helyett szórakoztatási és dicsérgetési ellenszolgáltatásokat követel a feleslegesből való sovány jótékonykodásért.” — (Makkai S.: Erdélyi református problémák.) — 10 —
