Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ ság győzött és a protestantizmus és különböző ágai helyet kaptak a nap alatt. Körülbelül a 17-ik század végére már a reformáció befejezett tény volt. A reformációnak népe volt az amelyik idejőve lerakta az észak amerikai nagy köztársaság épületének fundamentumát. Ez volt az a nép, amelynek voltak eszményei, amelyik küzdött ezeknek az eszméknek a győzedelméért. Ez a nép volt a magja az amerikai nemzetnek. Erős, szilárd jellemek. Odahagyták otthonaikat és minden földi birtokukat. Neki vágtak ismeretlen pusztaságok veszélyeinek, rosszul épitett és hiányosan felszerelt hajókon tengerre szálltak és ismeretlen vizeken útnak indultak. Elhatározták, hogy inkább alávetik magukat Isten törvényeinek, mégha nélkülözéseket kell is szenvedniük, csakhogy megtarthassák lelkiismereti szabadságukat semmint, hogy alávessék magukat kapzsi és mohó emberi törvényeknek, ezáltal elvesztve lelkűk nyugalmát, áldozatul adva szellemi szabadságukat és prédául hagyva eszményeiket. Inkább választották a testi fájdalmakat és szenvedéseket, hogy élvezhessék a vallás-szabadságot. Kilenc esztendővel Luther születése után Amerika már fel volt fedezve. De a fontosabb telepek csak 200 esztendő múlva alakultak. Előbb néhány kalandor szállt partra, hogy itt személyes hirnevet és hasznot szerezzen. De nemsokára útra kész volt a szabadság szerető protestánsoknak nagy tömege is és megindult az a nagy arányú kivándorlás, amely máig is tart és óriási méreteket ért el. Isten az Ő népének jobbjait küldte előre, hogy megépitsék a jövendő fundamentumát azoknak a millióknak a számára, akik őket követik. Akik előre jöttek azok voltak a Hugenották, Hollandok, Puritánok, Skótok és skót származású írek. Ők kivándoroltak, magyar hitsorsosaik azonban akkor még nem jöhettek ki. Nekik otthon kellett küzdeniük a vallás szabadságukért. Ne higyjük azonban, hogy az ide kivándorolt protestánsok most már küzdelem nélkül valósíthatták meg és szabadon gyakorolhatták magukkal hozott eszméiket. Annak az egyháznak a keze, amely otthon üldözte őket ide is utánuk ért és az otthon “dissenterek”-nek azaz eretnekeknek nevezett protestánsokat itt is üldözőbe vette, és arra akarta kényszeríteni, hogy ezek a protestánsok fizessenek itt is adót annak a régi egyháznak, amelyet elhagytak, amelyből kiváltak. Ezeknek a protestánsoknak magatartását a gyarmatok függetlenségének kiépítése idején nem lehet eléggé értékelnünk. Ők elhagyták régi hazájukat, átjöttek a tengeren, hogy itt megtalálják Isten imádásának a szabadságát. Meg is találták. Amikor azonban az a veszély fenyegette őket, hogy ezt a szabadságot itt is elvesztik, Angliának ide is utánuk jött elnyomása miatt, akkor fegyvert fogtak. Megszakították minden összeköttetésüket Angliával és létre hozták saját kormányzásukat, saját elveik alapján, az Igazság, Egyenlőség és Emberségesség alapján. Ezeknek az elveknek az alapján készítették el aztán “Függetlenségi Nyilatkozat”-ukat is, az úgy nevezett “Mecklenbergi Nyilatkozatot. Ez North Carolina állam protestánsainak volt a függetlenségi mozgalma. A következő esztendő a többi gyarmatoknak általános felkelését hozta meg. Ezek is követték déli hittestvéreik példáját. Felmondták a király iránti hűséget és kezükbe vették a háború fegyvereit. Az ezzel a háborúval kivívott “Függetlenségi Nyilatkozat”, melyet 1776- ban fogadtak el s amely Amerika történelmének egyik ragyogó dicsősége, magában foglalja a Mecklenbergi nyilatkozatnak alapelveit. Ebben a “Függetlenségi Nyilatkozatban” mindjárt a legelején ott van az a tiszta protestáns elv, hogy “minden ember egyenlőnek teremtetett”, íme tehát ezt a nagy gondolatot köszöni — 11 —
