Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ az Egyesült Államok a protestantizmusnak. Ennek a gondolatnak győzelme volt az, hogy Amerika protestánsai az ő küzdelmeiknek a koronájául hozzájárultak a nagy köztársaság megalapításához az Egyesült Államokban. Ez az intézmény a betetőzése volt a viszontagságok és próbák hosszú sorának és az ő eszményeikért folyatott, látszólag vég nélküli harcnak, továbbá megtestesülése az ő elveiknek. Az az önkormányzás ugyanis, amely alatt mi ma is élünk Amerikában, egyike a protestantizmus legjellemzőbb sajátságainak. A kormányzásnak ez az önképviseleti formája, amely megvolt már akkor és megvan ma is a protestáns egyházakban, volt az alapja az amerikai köztársaságnak. A protestáns hit volt továbbá az anyja azoknak az elveknek, amelyek az alkotmányban érvényesülve, elidegeníthetetlen jogainkká teszik a sajtó szabadságot, a szólásszabadságot és a vallás szabad gyakorlatának jogát. “1919-ben a hosszú háborútól kábultan, keserűséggel telten és fáradtan kötötték meg a békeszerződéseket olyan információk alapján, melyek sem kielégitőek, sem praktikum sak nem voltak s amelyek Európa akkori helyzetét téves megvilágításban mutatták be a Szövetséges Hatalmaknak.” Lloyd George. “A trianoni béke nem diplomáciai tévedés, hanem bűn. Megbocsátani majd egyszer — lehet, de elfeledni bajosan. Egy olyan virágzó, nagy kulturnépet, mint a magyart tönkretenni és megalázni, ez az egész müveit emberiség ellen elkövetett bűn. Ez igy nem maradhat.” Charles Tisseyre. “Az uj háború nem a Rajna felől, hanem az Alduna felől fenyeget, a hol a kisebbségi kérdés újból megingatta a népek békéjét és nyugalmát.” MacDonald. “Csehország Európa puskapor-raktára, ahol minden megtörténhetik.” Rothermere. KUTHY BÉLA: APOSTOLI MUNKA. A magyar nemzet .szabadságharcaiban a magyar zászlóra ez volt felírva: “Istenért és a szabadságért”. Bocskai, Bethlen, Rákóczi ezt a zászlót lobogtatták s boldogan sereglett e zászló alá az országnak érző, magyar szivü népe. Mi külföldi, közelebbről amerikai magyarok szintén kettős célért kell hogy munkálkodjunk: ez a kettős cél, ez a kettős apostoli munka egyfelől Isten országának megépítése és valóságra válása minden magyar szívben, másfelől, és ez semmiképen nem lehet sohasem kisebb munka, munkálkodnunk kell minden erőnkből a mi magyarságunkért, a mi magyarságunknak anyagi, de lelki emelkedéséért, a magyar kulturkincseknek külföldi, amerikai diadaláért is. Ma mikor nem csupán Amerikában, de mindenhol a pénzért való és semmi más tekintetet figyelembe nem vevő szomorú és szivekbe markoló kenyérharc folyik és ennek a kenyérharcnak sok tekintetben mi magunk is áldozatai vágytak, nemi szabad egy pillanatra sem elfelednünk, hogy Istennek kegyelme nem cél nélkül plántált bennünket ide. Soha egy pillanatig nem szabad tápot adni annak a gondolatnak, hogy mi is csupán pénzért küzdünk és minden még lelki tevékenységünk is csak az anyagi életfeltételek előteremtésére irányul. Nekünk magyar reformátusoknak, de minden magyarnak is, ha azt akarjuk, hogy megbecsüljenek és tisztelettel, ne pedig megvetéssel tekintsenek reánk, végeznünk kell a mi kettős irányú apostoli munkánkat. S végezniük kell nem csupán a lelkipásztoroknak, de végeznie kell minden egyes magyarnak is meg nem lankadó, össze nem zsugorodó erővel; olyan mély— 12 —