Magyar Egyház, 1929 (8. évfolyam, 9-12. szám)

1929-10-01 / 10. szám

6

EMLÉKEZÉS AZ “ISTENES VÉN EMBERRŐL”.

Irta: Dr. Nánássy Lajos.

Ebben az esztendőben a teljes Szentirás első magyar fordítójának, Károlyi Gáspárnak emlékét újítja fel a hálás utókor. Erre az emlékezésre az ad okot, hogy Károlyi Gáspár, ez az “istenes vén ember” négy száz évvel ezelőtt látta meg a napvilágot. Áldott munkásságával, az unitáriusok ellen folytatott harcaival, de különösen bibliafordításával örökre beírta nevét a történelembe és a hálás emberek leikébe egyaránt.

Élete.

Károlyi (nem Károli!) Gáspár 1529-ben a szatmármegyei Nagy Károlyban született és valószínűleg nevét is innen kapta. Egyesek Károlyi Radics Gáspárnak nevezik, mert az unitáriusokkal folytatott hitviták alkalmával egy Radics György nevű gönczi papról van említés téve, akiben őt sejtik.

Hazai iskoláinak elvégzése után Helvéciában, Strassburgban és 1556.-ban Wittenbergben tanult. A Luther iskolájából úgy tért vissza, mint a reformáció kálvini irányának hive. A feljegyzések szerint “korának legkitűnőbb magyar bölcsésze, nyelv- és hittudósa volt.”

1560.-ban gönczi első pappá, vagy mint ő irja, plébánussá lett. Abban az időben ugyanis az abauji Göncz két ref. lelkészszel dicsekedhetett. A törökökkel folytatott csaták 1562-ben Szatmárba szorították.

1563.-ban Debreczenben adta ki ma is meglevő könyvét: “Két könyv minden országoknak és királyoknak jó és gonosz szerencséjöknek okairól.” A papi tisztségen kívül az abauji-sárosi egyházmegyének esperese is volt.

Éveken keresztül küzdött a Szentháromságot tagadó unitáriusok ellen főleg Egri Lukácscsal vitatkozott és a nagyváradi hitvitán maga is segített védeni az igaz tudományt.

Legnevezetesebb munkája az úgynevezett “Vizsolyi Biblia” volt. A fordításhoz 1586.-ban fogott hozzá és 1590.-ben adta ki három kötetben.

Károlyi Gáspár nős ember volt és a feljegyzések szerint 1587-ben (talán másodszor nősülve) elvette a kassai Szűcs Györgyné leányát. Ekkor 58 esztendős volt.

Áldásokban gazdag földi életét 1592.ben, 63 éves korában fejezte be. Hqlttestét hívei a gönczi templom déli oldalánál helyezték el és sírkövére ezt a latin felírást tették:

“Patria Karolium, Hospitium Viteberga, Cathedra Et Tumulus, magno Göntzia terra, Viro est.”

Magyarul: A nagy férfiúnak hazát Nagy Károly, vendégszeretetet Wittenberg, szószéket és sirhantot a gönczi föld adott.”

Azonban áldott porai csak egy századon keresztül pihenhettek zavartalanul. Mikor 1685-ben Göncz a jezsuiták kezére került, sírját feldúlták és a hagyomány szerint egy gonosztevőt temettek sírhelyébe.

' A hálás kegyelet bibliafordításának 300.-éves fordulóján 1890. szept. 15.-én főleg a néhai Radácsi György sárospataki theologiai tanár buzgólkodására Gönczön a ref. templom mellett szobrot emelt tiszteletére. Az ünnepélyen négy ref. és ev. püspök, több főgondnok, sok száz pap és több ezer református hivő jelent meg: A londoni Britt és Külföldi Bibliaterjesztő Társaság is képviseltette magát.

Károlyi, mint egyházkormányzó és hitvédő. Mint említettük, a nagytudásu Károlyi egyházmegyéjének esperese volt. Azonban ez a hivatal akkor több volt, mint a mai értelemben vett esperesi állás. A mai tiszáninneni kerület egyházmegyéi abban az időben még nem választottak püspöki nevet viselő egyházfőt, az esperesek azonban püspöki jogkörrel kormányoztak. Az esperesek zsinatokat hívtak egybe, hitvitákat folytattak egyházmegyéjük területén és papokat szenteltek fel, mi-