Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1928-01-01 / 1. szám

Volume VII.

JANUARY, 1928

Number 1.

MAGYAR EGYHÁZ

MAGYAR CHURCH

Published monthly. Subscription: $1 a year

Entered as Second-Class Matter, March 30th, 1922, at the Post Office at Duquesne, Pa., under the Act of March 3, 1879. — Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in Section 1103, Act of October 3, 1917, authorized April 14, 1922.

AssociateEditors:

Louis Nánássy

CharlesVincze

AlexanderDaróczy

Editor-in-Chief: Endre Sebestyén Editor:

Geo. E. Borsy-Kerekes

A HANGMODOR

Udvarias emberek sok cselekedetet az udvariasság elve szerint szoktak elbírálni. A sima, fülbemászó beszéd szépen hangzik és a füleken át elérzékenyiti a sziveket is.

Az Isten prófétái azonban nem mindig hódoltak az udvariasság elvének. Keresztelő János mérges kígyók nemzetségének és viperafajzatnak nevezte azokat, akiket ilyeneknek ismert. És csodálatos dolog. Keresztelő Jánosról azért minden adventben tisztelettel emlékezünk meg. Krisztus Urunk sem akart az udvariasság elvének hódolni, mikor Heródest rókának nevezte, de azért valljuk, hogy Isten egyszülött Fia és a mi Megváltónk.

Újabban a függetlenek ellen az a kifogás, hogy erős és durva hangmodort hoztak divatba. Igaz, ugyan, hogy ez a megállapítás csak a múltra vonatkozik, amikor élethalál harc folyt ellenünk és bizony, hogy magunkat, állásunkat, családunkat és mindenek felett, ősi hitünket védelmezhessük, nem volt időnk és kedvünk udvariaskodni. Azóta már nyugalmasabb napokat élvezünk és a harcias cikkek írására többé nincs semmi szükségünk.

Azok, akik Magyarországból régi irásmodorunkat teszik most kritika tárgyává, nagyon nevetséges színben feltűnő, elfogult bíróknak bizonyulnak. Mert a nagy szerelem miatt nem veszik észre, hogy e tekintetben a másik oldalon messze túlszárnyaltak bennünket. Csak akkor nyitják ki szemeiket, mikor a mi régi cikkeinket olvassák, de gondosan behunyják akkor, mikor a Reformátusok Lapjából súlyosabb kitételek vonták magokra a közfigyel met.

Különben is a fő kérdés az, hogy igazat irtunk és irunk-e, avagy nem? Mert a nyilvánosság számára szánt írásokat csak ebből a szempontból lehet elbírálni, ami a magyar becsület tekintetében is megállja a helyét. Ha sima, behizelgő nyelven Írva féligazságokat, ferdítéseket és hazug dolgokat tálalnak fel, ez esetben udvariaskodó biráink is elhallgatnának velünk szemben?

De ezt nem tudjuk megtenni. Az igazat kell megírnunk, a teljes igazat és semmi egyebet, csak az igazat. Régi hangnemünket magunk sem mindig helyeseljük utólag, de azt meg tudja érteni és meg tudja bocsátani nekünk az, aki jogosult bírónak tolja fel magát az amerikai egyházi kérdésekben. Hangnemünk már régóta szelídült, higgadt, tárgyilagos és személyeskedéstől mentes. De a magyar református vallás védelmezésében és az igazság kimondásában, akár amerikai, akár a magyarországi vezető férfiakra vonatkozik, épen olyan határozott és megalkuvást nem ismerő lesz, mint a múltban volt. Tudjuk, hogy az elfogultak részéről voltaképen ez az igazi panasz ellenünk, de mi azt az ebet valljuk a hit kérdésében a jövőben is: “Jobb is Istennek engedni, mint az embereknek."

N. L.