Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-05-01 / 5. szám
IS KISEBB CIKKEK KÜLÖNÖS HÁZASSÁG. Különös “házasság” jött létre Amerikában két gazdag családból származó ifjú és hajadon között. A vőlegény 20 éves, a menyasszony 18. Mindketten iskolába járó tanulók. A “házasság” lényege az, hogy a házasfelek úgy élnek együtt mint más rendes, megszokott házastársak, azzal az előzetes kikötéssel azonban, hogy a férj és feleség viszonyának fentartására és a házastársi hűség mindhalálig való kölcsönös megtartására nem kötelezik el magukat, hanem csak addig tartják azt fenn, amig azt kölcsönösen jónak látják. E feltételek a fiatal pár és a gazdag örömszülék kölcsönös jóváhagyásával dicsekedhetnek. Annyira, hogy az örömszülék a még keresetnélküli diák házaspár anyagi támogatását is teljes mértékben vállalták. Vizsgáljuk meg már most ezt a “házasságot” közelebbről. Vájjon házasság-é az csakugyan? Nem. Nem, mert a Biblia szerint a házasság egy egész életre való kölcsönös elkötelezést jelent a férfi és a nő részéről. Továbbá a férfi csak abban az esetben ment a paráznaság bűnétől, ha a nőt egy egész életre szóló magához vevéssel és magánál tartással váltja meg. És ebből az úgynevezett házasságból épen ez hiányzik. Az tehát nem egyéb, mint kölcsönös megegyezéssel létrejött ágyasság, concubinatus. Csupán szemérmetlenségében és leplezetlen nyíltságában különbözik más ágyassági viszonyoktól. Mert az ilyen esetek nem szokatlanok. Gazdag úri családokban megesik az, hogy a drága csemete kedvéért ágyast tartanak a háznál. Ha már az nem tud parancsolni magának, legalább otthon töltse kedvét és ne mindenféle útjába akadó utcai perszónával, hanem egyenesen arra kiválasztott, tartott, alkalmasnak itélttel. A középkori hübéruraság test és lélek felett rendelkező és a maga vágyainak kielégítésére tetszése szerint szabadságot érző rendszerének gyalázatos maradványa és a keresztyéni tisztaság és önmegtartóztatás bűnös félredobása ez. De a fenti eset ennél is gyalázatosabb a mi ítéletünk szerint. Gyalázatosabb azért, mert a tisztesség látszatával akar bírni. Házasságnak akarják nevezni és papot kerestek annak megszentesitésére. És ami a legszomorubb, találtak is. Egy unitáriust, aki angolul Dr. Birkhead-nek hivatik. Azt mondja ez a Krisztus istenségének és a Szentháromságtannak tagadásáról nevezetes vallásu “pap”, hogy ez a házasság egészen “megfelel a törvényes kellékeknek és vallási követeléseknek eltekintve attól, hogy a ceremóniában nem volt említés Istenről és a többi vallási hittétel sem szerepelt az esküben”. Hát lehet, hogy a Dr. Birkhead vallása követelményeinek megfelelnek az ilyen “házasságok”, de hogy a mi vallásunk szerint az semmi más, mint rut paráznaság, az is bizonyos. Kálvin Jánosnak sokat a szemére vetik, hogy a Dr. Birkhead vallásának atya-mesterét: Servet Mihályt, Genfben megégettette. Eltekintve attól, hogy a Servet megégetésében a genfi tanácsnak is volt szerepe, vájjon nem elégséges bizonyiték-e a Dr. Birkhead eljárása és nyilatkozata annak bizonyítására, hogy az a megégetés nem is volt egészen érdemetlen ? Bizony, mi éppen olyan kevés lelki közösségben érezzük magunkat Servetnek Dr. Birkheadhez hasonló szellemi örököseivel, mint amilyen kevés lelki közösséget érzett magában Kálvin Servetus Mihály irányában. (Keleti.) Kathclikus jótékonyság. Jótékonyság terén az összes amerikai felekezetek között a katholikusok vezetnek. Két nagy jótékonysági intézményük több mint 450 millió dollárt adott ki a múlt évben különböző jótékony célokra. Hayes, new yorki kardinális, 11 millió dollárt kér egyházmegyéjétől ilyen célokra ebben az évben. Az evangéliumi keresztyénség e tekintetben szégyenletesen elmaradt. Vájjon miért?
