Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1927-12-01 / 12. szám

26

egy temetőbe sem engedték eltemetni a hívekkel. (Judás temetésének történetét lásd Ap. Csel. 1— 20; Máté 27—7.)

És a szétválasztás szigorúságát nem fogja megvesztegetni az sem, hogy ezáltal nemző apádtól, dajkáló anyádtól, hitvesedtől, gyermekeidtől szakittatol el épen olyan végérvényesen, és örökre, mint a gazdag Lázártól. Ha fájni fog neked az

elszakitás, ám te lássad. Adott neked az Isten földi életet és az

alatt alkalmat, hogy szeretteiddel együtt a Krisztusban való hit által lépj be a szentek közösségébe, miért mulasztottad el? Látod, látod, m ilyen rettenetes következménye már ez maga annak, hogy az idvesség útját megvetetted?!

II. A jók társaságából való kivettetés helyett azonban megkapod a gonoszok és a Sátán angyalainak társaságát. (Máté 25—4L) Hogy fogalmad legyen a bünhődés ezen részének rettenetességéröl, képzeld el magadat egy gyilkosokkal, utonállókkal és az emberi nem söpredékeivel megtöltött undok börtönbe bezárva.

III. Harmadszor ott lesznek veled azok is, akiket te rontottál meg, akik te miattad jutottak a gyötrelemnek ama helyére, akiket te vettél rá a bűnre és te indítottál el a veszedelemnek utján. Hogy ez egyike a legrettenelesebb érzéseknek, arra elég bizonyság, hogy a bűnös ember ösztönszerüleg igyekszik azt elkerülni. Ezért van az, hogy mindenki igyekszik elmenekülni onnan, ahol rosszat tett és azok elöl, akikkel rosszat tett. És itt előjönnek majd mind azok, akikkel szemben valaha is rosszat tettünk. Előjönnek az igazságtalanul megbántottak, megcsaltak, megrontottak, züllés útjára taszították, sőt előjönnek maguk a piszkos, gonosz cselekedetek is, és inig amazok hangosan, emezek némán kiáltják feléd: Te, te voltál az, átkozott!

IV. Negyedszer elveszti a meg nem tért bűnös az Istennek boldog látását. Az emberek roppant kiváncsiak nagy, neves személyeket meglátni. Képesek pénzt költeni, messze földre elutazni, csakhogy ilyeneket megláthassanak. Már mostan micsoda még a leghiresebb emberi nagyság látása is a világ Teremtőjének, Megváltójának, Megszentelőjének meglátásához és állandó közelében éléshez képest?! Ha kiváncsi vagy, hogy milyen hatása lesz e látástól való megfosztatásnak tereád, csak gondolj arra, hogy mi lenne veled, ha örökös sötétségben kellene élned, soha világosságban nem lehetne részed. Pedig az Isten látásától megfosztott ember sorsa ilyen. A setétség vasláncai tartják fogva és külső sötétségnek mondatik tartózkodási helye. (II. Pét. 2—4; Máté 22—13.)

V. Ötödször önvádolás és örökös lelkiismeretfurdalás fogja a széles utón veszedelembe jutottakat kínozni. Még itt a földön is a legőrjitőbb, a legösszetörőbb, a legmegőszitőbb, a legelhervasztóbb dolgok közé tartozik az önvádolás, a lelkiismeretfurdalás. Azért is igyekszik mindenki elhallgattatni lelkiismeretét és ha csak lehet, másra hárítani a felelősséget minden tévedéséért, minden vétkéért. Ilyen módon itt a földön sokszor sikerül is az önvádolástól megmenekülni és a lelkiismeretet elfojtani. A halál után azonban nem lehet lesz. Épen azért az önvádolás olyan elemi erővel fog előtörni és a lelkiismeret olyan velőkig hatóan fog mardosni, hogy a Biblia a legrettenetesebb földi szenvedésekkel igyekszik szemléltetni ezt a szenvedést. Sirás és fogcsikorgatás közepette férgektől való örökös rágattatásnak, ki nem alvó tüztől fütött égő kemencében, tüzes