Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1927-01-01 / 1. szám
MELLÉKLET A “MAGYAR EGYHÁZ” 1927 JANUÁRI SZÁMÁHOZ szaéléseket, és eme tulajdonságai miatt persona ingrata Takaró Géza, a szerencsétlen Tiffini Egyezmény egyik tető alá hozója s a csatlakozási harcok egyik gyászos emlékű szereplője, valamint az ő elveit gondolkozás nélkül valló határozott kisebbségben levő személyes hivei előtt. Latba is vetette minden szónoki tehetségét, hogy Ádám Gézát még csak jelöltetni se engedje. Hosszú 20 perces, természetesen közbeszólásokkal tarkított beszédben név megemlítése nélkül ugyan, de mindenki által érthetően rágalmazta, gyalázta, árulózta le és próbált becsületében gázolni. Szavaival azonban még jobban felkavarta a kedélyeket. Az emberek felugráltak, ököllel verték a padokat, egyszerre beszélt, kiabált mindenki, úgy hogy lehetetlen volt egyetlen egész mondatot megjegyezni. Az elnöki kalapács természetesen szünet nélkül verte az urasztalát. Az imigyen bajba jutott elnöki basáskodni-akarást Nagy Bertalan akarata megmenteni egy szerencsétlen inditványnyal. Azt indítványozta, hogy a közgyűlés ne töltse be ez évre a főgondnoki tisztséget. Az eszme egyetlen pártfogója természetesen Takaró Géza volt, aki mint a vizbefuló. a szalmaszálat is gerendának nézte. Meg is próbálta azonnal leszavaztatni a közgyűlést, hogy legyen-e főgondnok választás, vagy nem? A szavaztatásnál csúfos kudarcot vallva, most még nagyobb dühhel fordult Ádám Géza ellen, fél órás beszédben, nevét sem elhallgatva, meggyanúsítván hűtlen pénztárkezeléstől kezdve az egyház elleni összeesküvésig mindennel. Természetesen ez sem történt meg szűnni nem akaró közbe szolások nélkül, ugyancsak nagy számban állottak fel az emberek, hogy az Ádám Gézára szórt vádakat visszautasítsák. A szavazást tehát igy nem lehetett elkerülni. Először azok álltak fel, akik Navy Bertalant akarták főgondnoknak, köztük Péter Antal s. lelkész, egy rom. kath. férfi, Takaró Gézáné. Ezeknek a beszámitásával, akiknek pedig szavazati jogosultságához alapos kétely férhet, kapott Nagy Bertalan összesen 19 (tizenkilenc) szavazatot. A jogosulatlanul szavazok elleni minden tiltakozás hiábavaló volt. Takarónak úgy látszik egyre megy, hogy az ő jelöltjé e tagok szavaznak-e vagy nem. A fontos az, hogy többsége legyen. Azután szavaztak azok, akik Ádám Gézát akarták főgondnoknak. A szavazatokat mindkét esetben Takaró számolta össze, s mig a Nagy Bertalan esetében minden felálló szavazatát törvényesnek vette, az Ádám Gézára szavazók közül csupán 11-et számolt meg, azonnal kijelentvén, hogy 8 szavazattöbbséggel Nagy Bertalan győzött. Az elnöki önkénynek, erőszakosságnak, az egyházi törvénynek ilyen lábbal tiprása láttára a gyülekezet nagyobb része keserű kifakadások között kivonult a templomból. A bent maradottak azután minden további hozzászólás nélkül elfogadták és megválasztották a jelölteket. A közgyűlés ilyen lefolyása után Ádám Géza egy határozati javaslatot akart felolvasni. Négyszer kért szót az elnöktől, azonban ez minden esetben megtagadta. Ekkor elnöki engedély nélkül is felállt és olvasni kezdte. Csupán az első mondatot olvashatta el. Takaró a megboldogult Kuthy Zoltán nevét hallva mesterségesen zavart idézett fel s azt nem is igyekezett lecsillapitani. Erre újabb felháborodás között a még bentmaradottak jó része, köztük több ez évre megválasztott presbiter is kezdett kivonulni a templomból. Takaró megkövültén, viaszsárgán nézte öt éves new yorki “munkálkodásának” az eredménvét Végre magához térvén az ajtóhoz futott s a szó szoros értelmében kabátjuk szárnyánál fogva huzgálta vissza a megválasztott tisztviselőket, hogy a hivatali esküt letegyék. Tizennyolc tisztviselő közül így is csak tizenkettő maradt bent. A lóhalálában, minden szokott formaság mellőzésével végzett felesketést a tisztviselőkön kívül már csak öten várták végig. Ez történt az Urnák 1927-ik esztendejében az agyon reformedezett new yorki 69-ik utcai templomban, dr. Takaró Géza new yorki lelkészkedésének ötödik évében, a Reformed Church in the U. S. nagyobb dicsőségére.
