Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1927-02-01 / 2. szám
Volume VI. February, 1927 Number 2 Editor-in-Chief: Endre Sebestyén Editor: Geo. E. Borsy-Kerekes MAGYAR EGYHÁZ MAGYAR CHURCH Published monthly. Subscription: $1 a year Associate Editors: Louis Nánássy — and — Charles Vincze Entered as Second-Class Matter, March 30th, 1922, at the Post Office at Duquesne, Pa., under the Act of March 3, 1879. — Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in Section 1103, Act of October 3, 1917, authorized April 14, 1922. AZ AMERIKAI MAGYAR KÁLVINISTA LÉLEK IRTA: Dr. BÖTYKÖS BÉLA. Mikor elfogadtam az Amerikai Független Magyar Református Egyház meghívását, rokonaim, barátaim, ismerőseim seregestül érdeklődtek elhatározásom igaz volta iránt. Mindnyájunknak volt jótanácsuk számomra és azt siettek is értésemre adni. Ezek a jótanácsok azonban cél tekintetében meglehetősen megoszlottak. Voltak akik azt tanácsolták, csak menjek, mert ott nagyon jó dolgom lesz, ha élelmes leszek még vagyont is szerezhetek. Volt, aki ezt még tovább vitte s egyenesen azt állította, hogy ott csupa gyönyörűség lesz az életem. Mások úgy vélekedtek, hogy nem helyes az elhatározásom, mert ott a lelkészek helyzete egyenlő a kolduséval, oly szegények, hogy kopott, rongyos ruhában kénytelenek járni. Mások ismét azt mondták, hogy ott az emberek rosszak, erkölcstelenek, vallási meggyőződésük ingadozó s ha ott él is közöttük a lelkész, szüntelenül éreztetik vele, hogy az ő jóvoltukból él csupán. Ezek a jövendőt borzasztó sötétnek festették s azt jósolták, hogy az életem csupa szenvedés és küzdelem lesz. Ennyi sok utravalóval ellátva indultam el az ismeretlen útra. A küzdelemre való kilátástól nem ijedtem meg, mert ki bizonyítja be inkább, gy a küzdelmek között is méltó Lője Krisztusnak, ha nem éppen 'ásztor? És mégis féltem. Féltem attól, hogyha valóban olyan sötét lesz az életem, mint amilyennek festették, lesz-e elég erőm megküzdeni a reámváró bajokkal abban a jövendőben, melybe egy szeretettel megirt meghívó levélen kívül semmi más be nem világított? Nem tántorodom-e el a nehéz utón? Meglátom-e a célt, amely felé haladnom kell? Ilyen gondolatok között érkeztem meg. És azóta, 2 hónapja, itt élek. Nyitott szemmel nézek szét magam körül, embereket ismerek meg és amint lassanként beleilleszkedem az itteni életbe, belátom, hogy tanácsadóim mind tévedtek. Találtam ugyan gyönyörűséges életet, de más értelemben, mint ahogy ők gondolták; találtam küzdelmeket is, de más téren, mint ők jósolták. Találtam, nem vad, erkölcstelen, hitetlen emjbereket, hanem becsületes magyar kálvinistákat, egyenes lelkű, szerető szivü, erős hitű embereket, a Független Magyar Református Egyház kicsiny, de törhetetlen seregét, akik semmivel sem gondolnak, még az életük sem drága, csakhogy elvégezzék a futást örömmel és azt a szolgálatot, melyet vettek az Ur Jézustól, hogy bizonyságot tegyenek az Isten kegyelmének evangéliumáról. Szidalmazzák háborgatják őket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenük és ők nem átkozzák a háborgatókat, hanem
