Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-03-01 / 3. szám
9 FEJETLEN LÁBSÁG. Istenben boldogult Miskolczi Gáspár, a 17-ik században élt magyar református pap, könyvet irt az 1654-ik esztendőben az angliai presbiteriánus és cromwellista independens mozgalmakról. Könyvének a következő címet adta: “Az angliai independentissimus, avagy az ecclesiai fenyítékben és a külső isteni tiszteletre tartozó jó rendtartásokban minden minden reformata ecclesiáktól különböző fejetlen lábság.” Amint látjuk már könyvének cime klasszikus adalék a református keresztyénség angliai és skóciai túlzó válfajának megismeréséhez. “Minden reformata ecclesiáktól különböző fejetlen lábság” — ez, Miskolczi Gáspár uram szerint ennek a keresztyénségnek a helyes neve. S ha Miskolczi Gáspár uram közel három évszázad messzeségéből megjelenhetne ma a földön, s közelebbről, szétnézhetne magukat magyar reformátusoknak nevező, de a presbiteriánizmus vizein vígan evező hittestvérei között, bizony ma is aligha mondana mást, minthogy amit tesznek az nem más, mint “minden reformata ecclesiáktól különböző fejetlen lábság.” Erről a Miskolczi Gáspár által fejetlen lábságnak nevezett vallásról két, rendkívül érdekes nyilatkozat került elibénk ebben a hónapban. Az egyik Henry Sloane Coffin new yorki presbiteriánus lelkész tollából való. Rev. Coffin egyik legkimagaslóbb vezéralakja a presbiteriánusok modernista táborának. Mint ilyent, felszólította a Forum nevű havi szemle, hogy írja meg egy cikk keretében azt, hogy: miért presbiteriánus? Coffin ur felsorolja cikkében mindazokat az okokat, amelyek őt presbiteriánussá teszik. Cikkének a vége felé aztán a következő kijelentést teszi: “Szigorú tény az, hogy nem könnyű feladat felfedezni a létező protestáns felekezetek határozott jellemvonásait. Kétségtelen, hogy mindazokat az előnyöket, amelyeket én a presbiteriánus egyház javára írtam, más felekezetek is igényelni fogják a maguk számára...... Felekezeti megoszlottságaink nem jelentenek ma már különbséget a tanokban, vagy a felekezetileg produkált keresztyén élettipusokban. Lehetnek különbségek a hangsúlyban, de ezek merő semmiségek.” Coffin ur tehát meg akarja mondani, hogy miért presbiteriánus, s tele is ir evégre egy csomó papirt, végeredményként azonban azt állapítja meg, hogy nem presbiteriánus, hanem olyan “katholikus”, akihez hasonlók minden felekezetben vannak, s efelett örvendez is. Hogyilyen “katholikussága” alatt mit ért, azt is megmondja. Megbírálja ugyanis a presbiteriánus egyházat, s nyíltan megmondja, hogy sok olyan dolog van benne, amit nem szeret. Határozottan elitéli azokat a presbiteriánusokat, akik úgy gondolkoznak, hogy a presbiteriánus egyház egy olyan felekezet, amelynek hitvallási kikötései vannak. Ideális állapotnak azt tartja, amelyben mindenki azt hiheti és azt prédikálhatja, amit akar, az Isten Igéjét mindenki úgy magyarázhatja, ahogy a szive diktálja. A Coffin ur vallását röviden egyházi nihilizmusnak nevezhetjük, vagy pedig Miskolczi Gáspár urammal: fejetlen lábságnak. A modernista irányzat mellett azonban egy másik irányzat is van a presbiteriánus felekezetben: a fundamentálisták irányzata. Ennek az
