Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-09-01 / 9. szám
20 Este volt, mert a jegyző arra is kioktatta a népet, hogy a rádió csak ilyenkor szól, mivel a városokban este rendezik a hangversenyeket s pontosan nyolc órakor megszólal a hamburgi zenekar muzsikája. Elővette az óráját és várta az időtt. A hallgatóság mozdulatlanul ült, még a légydongást is meg lehetett volna hallani. A jegyző mondta az időt: — Öt perc.... két perc... egy perc.... No most! Pár pillanatnyi csend, aztán a tölcsér krákogni kezdett, majd felcsendült a muzsika. Nagyszerűen ment minden. A hallgatóság bámult, a jegyző diadalmasan mosolygott, aztán kijelentette, hogy holnap megint megismétlik az előadást. Az egész falu a rádióról beszélt. Surbankós János gondolkozott, aztán átment Pálinkás Mártonhoz, aki ugyancsak a képviselőtestület tagja volt és megszólította: — Mit szólsz a rádióhoz, Márton? Pálinkásból nehezen szakadt a szó: — Furcsa. Surbankós megmozdult: — Énnékem csak azért furcsa... — szólt s felvette a fejét — miért este szól? — Mert este van a hangverseny. Surbankós szívta a pipáját s a szeme sarkából a társára pislantott: Hamburgba? — ott.c Surbankós másodszor is megmozdult. — Én meg aszondom.... Pillanatra megállt a szóval s csak azután mondta ki: — Becsapott minket ez a jegyző ! — Miért? — Mert este szól a rádió. Amikor sötét van. A sógor vállat vont: — Ha egyszer akkor van a hangverseny. Máskor nem szólhat. — Nem ám, — villant meg az öreg magyar szeme — mert nappal nem tudja elbújtatni a cigányt. A sógor rábámult. — A cigányt?.... Hová? — A toronyba. — Kicsoda? — A jegyző. Pálinkás nagyot nézett. Valamit kezdett kapiskálni, de világosan még nem értette meg Surbankós János gondolatmenetét. Surbankós pedig elmondta aggodalmát, hogy ő úgy véli, hogy az a rádió nem más, mint telefon. A toronyba elbújtatják a cigányt, az muzsikálni kezd, a drót meg bevezeti a hangot az iskolába. Aztán ezért akarnak fizettetni. Huncutság. Pálinkás sokáig gondolkozott, aztán — úgy jó két perc múlva — bólintott egyet. — Lehet! Egészen belesápadt a gyanúba. Azután elhatározták, hogy másnap meglesik a cigányt. De akkor be is mártják a jegyzőt! Mert az nem lehet, hogy drót nélkül jöjjön a hang a semmin. Aztán Hamburgból. Sötét, felhős este volt. Surbankós János és Pálinkás Márton elhúzódtak a templom mellé. Mindenik kezében ott szorongott a fütykös. Várták a cigányokat. Előzőleg azonban a harangozót is beavatták a titokba és abban állapodtak meg, hogy a harangozó az iskolában tartózkodik s ha majd a rádió szól, észrevétlenül kisompolyog a teremből és jelenti az esetet, egyúttal a templom kulcsát is hozza, mire lassan felmennek a toronyba és ott megnyomják a cigányokat.
