Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-09-01 / 9. szám
21 Jó félórája leselkedtek már, mikor loholt ám a harangozó az isokla felöl és nagy susogással újságolta: — Szól a rádió! Surbankós szeme megvillant: — Zárd ki az ajtót! A harangozó előkotorta a csizmaszárából a kulcsot, kizárta a templom ajtaját, azzal nagy óvatosan felcsoszogtak a toronyba. Nagyon meglepődtek azonban, mikor a cigánynak ott hire sem volt. Surbánkós János a harangozó felé fordult: — Szólt a rádió? — Szólt. — Biztosan tudod, hogy szólt? — Ejnye no! — sértődött meg a harangozó — ott álltam mellette. Annyira se volt tőlem, mint most János bácsi-e. Erre már nem tudott az öreg mit felelni. Megfordult, lassan, gondolatokba merülve leballagott a lépcsőn és bement az iskolába. A rádió még akkor is szólt. Az öreg magyar elsápadt. Itt már kegyetlen nagy baj van! A jegyző még egy próbát csinált s a marmadik próba után ismét összehívta a képviselőtestületet hogy határozzanak. A tagok mindnyájan megjelentek. Surbankós János szemben ült a jegyzővel. A jegyző a képviselők felé fordult : — Látták keetek, ugy-e — szólt — hogy a próba háromszor fényesen sikerült? Surbankós bólintott: — Láttuk! Elhiszik-e most már, hogy a rádió akárhonnét is elhozza a szót? — Elhisszük! A jegyző mosolygott: — Ezek után remélem, hogy a költséget megszavazzák? Pillanatnyi csend következett, aztán Surbankós János felállt és megszólalt: — Engedtessék meg, hogy én is hozzászóljak az ügyhöz! A jegyző biztatta: Az öreg megköszörülte a torkát: — Én a faluba a legtapasztaltabb ember vagyok — szólt és társaira nézett. — Elismeritek-e? — Elismerjük! — zúgtak az esküdtek. — Hát ha elismeritek, — beszélt az öreg mindig jobban nekiheviilve — akkor én azt mondom, hogy azt a masinát ki köll dobni a faluból még máma! A jegyző elcsodálkozott: — Mit beszél kee? Hiszen mindenhonnét elhozza a szót. Az öreg a jegyzőre nézett: — Szóval innét a mi falunkból is? — Innét is. — No hát, itt a baj! — felelt az öreg — mert ha minden szót fülre ád, akkor itt a faluba egyéb se lesz, csak perpatvar oszt veszekedés. A jegyző nem értette: — Aztán miről gondolja ezt kee ? — Hát arról, — felelt az öreg — ha a férfi elmegy hazulról, minden fehérnép a masinát hallgatja. — Hát aztán baj ez? — Persze, hogy baj! Az ember még kettőt se szólhat, a masina már hírül adja az asszonynak, hogy az ura melyik menyecskével sutyorog. Erre a szóra a képviselők felfigyeltek, gondolkoztak, nyeltek egyet, aztán a rádiót a jegyző minden ékesszólása ellenére leszavazták. Kinek is kellene olyan masina, amely még a szerelembe is beleavatkozik.
