Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1926-06-01 / 6. szám

9 pitá e földnek fundamentumait, ott vala mellette, mint kézműves. Az, Akinek fuvallatára sarjasztott a föld fákat, füveket, virágokat. Az, Aki ál­tal lön az ember élő lélekké. Az, Aki által fogantatott az az emberi test, amelyik arra rendeltetett, hogy bűneinkért áldozat gyanánt bemutat­­tassék. Az, Aki által a Fiú ördögö­ket űzött, vak szemeket világosított, beteg testeket gyógyított, halottakat támasztott. Annak a Szén Lélek Is­tennek munkája lehet csak az ember ujjászülése, uj életre feltámasztása, ujjáteremtése is. b) Megérthetjük azt, hogy ily nagy dolog méltán csudálatos a mi szemeinkben. Hogy ez az isteni mun­ka épen úgy rejtve van elménk elől, mint az, hogy mikép lesz a magból növény. Mysterium fedi a lelkek új­jászületését. “A szél fu, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tu­dod, honnan jő és hová megy;” igy van mindenki, aki Leiektől született.” c) Megérthetjük, hogy ilyen gyökeres belső változásra gyökeres külső változásnak is kell következni. A test cselekedeteinek helyébe kell jönni a Lélek cselekedeteinek. A test kívánságaitól, ösztöneitől, szenvedé­lyeitől ide-odahányt élet helyébe kö­vetkezni kell az Isten-fiak Lélektől kormányzott életfolytatásának. Meg­érthetjük, hogy világunk átváltozta­tásának az emberi lelkeknek ez az áldott és a Leiken kívül senki mással el nem végezhető átváltoztatása az egyetlen módja. d) S végül elhihetjük, hogy ha Isten olyan szükségesnek tartja az idvességre az újjászületést, hogy ké­pes a világ teremtésében is munkás Lelkét újra meg újra munkába szólí­tani egy-egy bűnös emberi élet ujjá­­teremtésére: akkor valóban komolyan van az mondva, hogy ha valaki újon­nan nem születik, még csak meg sem láthatja Istennek országát. (Ján. 3, 3.) S Pál apostol nyugodtan megjó­solhatta minden házasságtörőnek, paráznának, gyiilölködőnek, irigynek, részegeskedőnek, pletykálkodónak, hazugnak, hogy Isten országának örökösei nem lesznek. (Gál. 5, 19-21) János apostol pedig nyugodtan meg­mondhatta, hogy Isten országának örömeiben való részesedés helyett ré­szük lesz a tűzzel és kénkővel égő tó, mely a második, az örök halál. (Jel. 21, 8). Ezt tudván, igyekezzünk a megtéréssel, a test cselekedeteinek elhagyásával, mert bármennyire állí­tanánk is az újjászületést, azt csak akkor adja Istennek kegyelme, ha már a megtéréssel jelét adtuk an­nak, hogy komolyan szakítani aka­runk a bűnnel. Befejezésül még csak annyit jegyzünk meg, hogy az újjászületés oly nagy dolog, hogy Krisztus sák­­ramentomot szerzett annak szem­léltetésére, emlékezetben tartására és megnyerése ígéretének minden hívő­re való kiterjesztésére: a szent Ke­­resztséget. Ezért neveztetik e sákra­­mentom “újjászületés fürdőjé”-nek. (Titus 3, 5.) S mind Krisztus, mind az ő apostolai szükségesnek tartot­ták, hogy e sákramentomban minden hivő részesüljön, hogy minden hívő­nek bizonysága legyen arra, hogy amint e sákramentomban részesült, úgy a Szent Lélek munkája által az abban jelzett bűnök bocsánatában és újjászületésben is részesülend, ha hisz. — Az élet sok veresége, csiiggedése, jóban való kifáradása közben Kálvin János szerint egyene­sen kötelességünk arra gondolni, hogy megkereszteltettünk, mert ma­ga az erre való rágondolás uj erőt ad arra, hogy tovább küzdjünk a benne jelzett javak megszerzéséért és uj reménységgel tölt el, hogy mikor Is­ten szerint elérkezik az ideje, akkor meg is nyerjük a reménylett dolgok valóságát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom