Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-06-01 / 6. szám
9 pitá e földnek fundamentumait, ott vala mellette, mint kézműves. Az, Akinek fuvallatára sarjasztott a föld fákat, füveket, virágokat. Az, Aki által lön az ember élő lélekké. Az, Aki által fogantatott az az emberi test, amelyik arra rendeltetett, hogy bűneinkért áldozat gyanánt bemutattassék. Az, Aki által a Fiú ördögöket űzött, vak szemeket világosított, beteg testeket gyógyított, halottakat támasztott. Annak a Szén Lélek Istennek munkája lehet csak az ember ujjászülése, uj életre feltámasztása, ujjáteremtése is. b) Megérthetjük azt, hogy ily nagy dolog méltán csudálatos a mi szemeinkben. Hogy ez az isteni munka épen úgy rejtve van elménk elől, mint az, hogy mikép lesz a magból növény. Mysterium fedi a lelkek újjászületését. “A szél fu, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő és hová megy;” igy van mindenki, aki Leiektől született.” c) Megérthetjük, hogy ilyen gyökeres belső változásra gyökeres külső változásnak is kell következni. A test cselekedeteinek helyébe kell jönni a Lélek cselekedeteinek. A test kívánságaitól, ösztöneitől, szenvedélyeitől ide-odahányt élet helyébe következni kell az Isten-fiak Lélektől kormányzott életfolytatásának. Megérthetjük, hogy világunk átváltoztatásának az emberi lelkeknek ez az áldott és a Leiken kívül senki mással el nem végezhető átváltoztatása az egyetlen módja. d) S végül elhihetjük, hogy ha Isten olyan szükségesnek tartja az idvességre az újjászületést, hogy képes a világ teremtésében is munkás Lelkét újra meg újra munkába szólítani egy-egy bűnös emberi élet ujjáteremtésére: akkor valóban komolyan van az mondva, hogy ha valaki újonnan nem születik, még csak meg sem láthatja Istennek országát. (Ján. 3, 3.) S Pál apostol nyugodtan megjósolhatta minden házasságtörőnek, paráznának, gyiilölködőnek, irigynek, részegeskedőnek, pletykálkodónak, hazugnak, hogy Isten országának örökösei nem lesznek. (Gál. 5, 19-21) János apostol pedig nyugodtan megmondhatta, hogy Isten országának örömeiben való részesedés helyett részük lesz a tűzzel és kénkővel égő tó, mely a második, az örök halál. (Jel. 21, 8). Ezt tudván, igyekezzünk a megtéréssel, a test cselekedeteinek elhagyásával, mert bármennyire állítanánk is az újjászületést, azt csak akkor adja Istennek kegyelme, ha már a megtéréssel jelét adtuk annak, hogy komolyan szakítani akarunk a bűnnel. Befejezésül még csak annyit jegyzünk meg, hogy az újjászületés oly nagy dolog, hogy Krisztus sákramentomot szerzett annak szemléltetésére, emlékezetben tartására és megnyerése ígéretének minden hívőre való kiterjesztésére: a szent Keresztséget. Ezért neveztetik e sákramentom “újjászületés fürdőjé”-nek. (Titus 3, 5.) S mind Krisztus, mind az ő apostolai szükségesnek tartották, hogy e sákramentomban minden hivő részesüljön, hogy minden hívőnek bizonysága legyen arra, hogy amint e sákramentomban részesült, úgy a Szent Lélek munkája által az abban jelzett bűnök bocsánatában és újjászületésben is részesülend, ha hisz. — Az élet sok veresége, csiiggedése, jóban való kifáradása közben Kálvin János szerint egyenesen kötelességünk arra gondolni, hogy megkereszteltettünk, mert maga az erre való rágondolás uj erőt ad arra, hogy tovább küzdjünk a benne jelzett javak megszerzéséért és uj reménységgel tölt el, hogy mikor Isten szerint elérkezik az ideje, akkor meg is nyerjük a reménylett dolgok valóságát.
