Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-06-01 / 6. szám
10 KISEBB CIKKEK KÉT ISKOLA EGYSZERRE. Hogy miért jár kevesebb gyermek szombati, vasárnapi és nyári iskoláinkba mint amennyi járhatna, annak többféle oka van. Néha a gyermek maga a ludas. Szegény anyja elküldi lelkiismeretesen, és a nebuló elcsavarogja az időt lelkiismeretlenül, csak akkor csapódik az iskolás gyerekek közé, mikor azok hazafelé mennek. Ez azonban ritka eset és az iskolának a szülei házzal való kapcsolata folytán csak egyszer-kétszer ha beválik. Legfőbb ok azonban a szülőkben van. Itt is kétféle ok van. Egy rosszabb és egy menthetőbb. A rosszabb ok — amely a leggyakoribb az, hogy a szülő nem törődik eléggé gyermeke vallásos nevelésével és oktatásával. És mivel ez az eljárás rossz, a forrás, amelyből ered, az is csak rossz lehet. Keserű viz csak keserű forrásból fakadhat. És ez a keserű forrás az, hogy a szülő maga sem ismerte soha az Istennek nagyságos dolgait, maga sem templomos, maga sem vallásos. S gyermeke vallásos nevelésének elhanyagolása természetes folyománya a saját lelke elhanyagoltságának. A másik, a menthetőbb ok a gyermek túlságos szeretetéből és a szellemi élet törvényeinek nem ismeréséből fakad. Nevezetesen néhány gyermekéért áldozó, azok művelésére nagy súlyt fektető, a műveltséget sokra becsülő szüle azért nem küldi gyermekeit egyházi iskoláinkba, mert fél, hogy angolnyelvü iskolába járó gyermekének angolnyelvü tanulmányait hátrányosan befolyásolná, szellemét megterhelné az egyház magyarnyelvű iskoláinak látogatása. Ezeknek a szülőknek a felvilágosítására és megnyugtatására írjuk a következőket: Egyházi iskoláinkban a vallás dolgaira tanítjuk a gyermekeket. Ez a fő, egyebek csak e főcélhoz segítő eszközök. Nos, ezzel pedig olyat tanítunk a gyermeknek, ami Magyarországon, és a föld legtöbb országában benne van a tantervben és épenugy kell tanulnia, mint a számtant. Amerikában sem azért hagyták ki a tantervből, mert a gyermek szellemi képességét gyengének Ítélték annak elbirásásra, hanem egészen más okokból. Azért, hogy ezt a tantárgyat: a vallásos oktatást, az egyházaknak engedjék át. És az a szombati szünet inkább arra van, hogy az egyházak ezt a tanítást el is végezhessék, mint sem azért, hogy a gyerekeknek legyen egy napjuk, amikor szabadon játszhatnak, kerekeskorcsolyázhatnak, automobilok után kapaszkodhatnak, édes anyjuknak padlót súrolhatnak stb. így hát nem az a szüle jár el a public school szellemében, aki otthon tartja gyermekét, hanem az, aki elküldi az egyház iskolájába, ahol az emberi művelődés leghatalmasabb tényezőjével: a keresztyén vallással ismertetik meg. Más oldalról tekintve a dolgot, szintén odalyukadunk ki, hogy a gyermeket nyugodtan lehet iskoláinkba küldeni, nem árt meg neki. Nevezetesen, ha valamire, az elmebeli tehetségre áll a Krisztus mondása: Akinek van, annak adatik; akinek nincs, amilye van is elvétetik. Mert az elmebeli tehetség, mint minden más tehetség, csak még élesebbé, még fogékonyabbá válik a gyakorlás által. Mig a lustaság a legnagyobb lángelmét is kioltja, elparlagiasitja. így hát nem hogy tompitaná a gyermek elméjét a mi magyarnyelvű tanításunk, sőt élesiti. A hazai nagy urak, grófok, bárók, mindig is tudták ezt. Azért hozattak gyermekeik mellé két-három idegennyelvü nevelőt és ezért nem féltek gyermekeiket tiz-tizenkét éves korukra négy-öt idegen nyelvre megtanittatni. Amerikai magyarjainknak igazán olyan alkalmuk van itt gyermekeik neveltetésére, amilyen szegény hazánkban csak a szerencsésen született, nagyúri csemetéknek jut ki. Ne fosszák meg hát gyermekeiket ennek a kedvező körülménynek az áldásaitól se gyermekeikkel való nemtörődés, se pedig gyermekeikkel való túlságos törődés miatt. Junior.
