Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-06-01 / 6. szám
4 / Bár számban sokan vannak, életük igazi Szahara sivatagja. Bármennyire erőltetjük a szemeinket—az élet jeleit nem látjuk vallási életükben. Azt pedig, hogy faji tekintetben magyar ellenes irányzatban haladnak, a “Magyar Egyház”-ban többször leszegeztük. A római katholikus felnövekedést és a református magyarság lezuhanását egy pár egyszerű tény megmagyarázza. A katholikus magyarok nem lettek hütelenek vallásukhoz. Hitükből nem csináltak árverést, hogy: ki ad többet érte? Templomaikba nem engedték be az amerikai tévelygő szektákat, hogy ezek színházat csináljanak azokból. Bártendereket, bucsereket, kocsmai muzsikusokat, magyarfaló nemzetiségi izgatókat, nem engedtek be maguk közé — papoknak. S most, amikor a magyar katholikusok főpásztora kijön közéjük, nem tartanak zuggyüléseket amerikai zugmissziók papjaival, hogy mikép tiltsák ki főpásztorukat Amerika földjéről, s mikép alázzák le a porba saját vallásukat ennek a nagy országnak a színe előtt. A református magyarok nagyobb része mindezeket megtette, s mivel megtette — zuhan lefelé. S zuhanása tartani fog mindaddig, amig botor tévelygésében kitart, s amig megtagadott vallásának tiszta oltáraihoz vissza nem tér. Általános magyar amerikai vonatkozásban körülbelül ilyen beállításban kell hogy szemléljük Csernoch hercegprímás amerikai látogatását. S ha az amerikai magyar reformátusság azt ilyen beállításban jól meggondolná, s gondolkozásának tanulságait jól szivére venné, a katholikus magyar főpap amerikai látogatása a magyar református vallás szent ügyének is kimondhatatlanul nagy javára szolgálna. F. :: A Magyar Egyház az Amerikai Magyar Reformátusok békéjéért harcol! |
