Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1926-06-01 / 6. szám

5

A MAGYAR REFORMÁTUS EGYSÉGÉRT

AZ EGYESÍTÉS ügye.

Irta: Sebestyén Endre.

(Első közlemény)

Közel fél évvel ezelőtt a Független Amerikai Magyar Református Egyház elnöksége egy felhívást kül döttt ki a különböző missziói fennhatóságok alatt álló egyházközségekhez, s abban felkérte az egyes egyházközségeket arra, hogy foglalkozzanak a hét táborra szakított amerikai magyar reformátusok egyesítésének eszméjével. A felhívás az egyesítés alapjául egy nagy, az egész amerikai magyar reformátusságot magába ölelő, független Egyház megalapítását ajánlotta, mint az egyesítés megvalósítására egyedül lehetséges módozatot. A “Magyar Egyház” azóta állandóan napirenden tartotta az egyesítés kérdését. Egy félév eltelte időszerűvé teszi azonban azt, hogy most már egy összefoglaló cikk keretében állapítsuk meg azt: hogy és miként áll az egyesítési mozgalom ügye, s milyenek az előtte álló kilátások. Jelen cikkünkben ennek a feladatnak óhajtunk eleget tenni.

1. A mozgalom eredete. Amint azt már megírtuk a “Magyar Egyháziban, az egyesítés eszméje Berkó D. Géza úrtól, az Amerikai Magyar Népszava szerkesztőjétől s a new yorki reformedbeli egyház főgondnokától eredt. A független Egyház vezetőségét ő szólította fel, a perth amboyi egyház templomszentelési ünnepségét berekesztő nagy bankett alkalmával, a felhívás közrebocsátására. E sorok írója felkereste Berkó urat a bankettet követő napon a Népszava szerkesztőségében, s ez alkalommal Berkó ur az egyesítés eszméjének felvetését két okból tartotta szükségesnek. Először azért, mert a reformed felekezetbe való

csatlakozás nem járt azzal az eredménnyel, amelyet a csatlakozás vezérei attól vártak. Másodszor pedig azért, mert a csatlakozás, épen az előbb jelzett körülmény miatt, bénitólag hatott a becsatlakozott gyülekezetek életére. Leszegezte Berkó ur azt a tényt is, hogy az az élénk és tevékenységekben gazdag élet, amelvet a Független Egyházba tartozó gyülekezetek mutatnak, arról tesz tanúságot, hogy a független egyházi élet a legalkalmasabb arra, hogy az amerikai magyar reformátusok számára virágzó életet biztosítson.

2. A mozgalom szükséges volta. A Független Egyház vezetősége magáévá tette az egyesítés eszméjét és vállalkozott arra, hogy mint közvetítő az amerikai magyar reformátusság elé terjessze azt. Tette ezt abban a meggyőződésben, hogy az egyesítési mozgalomra égető szükség van. Az a több mint száz egyházközség, amely névben mind magyar reformátusnak vallja magát, hét csoportra van szakadva. Hogy ez a helyzet megrenditően tragikus, azt nem kell vitatni. A szétszakadottság, s a folytonos súrlódások kimondhatatlan károkat okoztak már eddig is református népünk életében. A jövő pedig még csak nagyobb tragédiával fenyeget. Nem kisebb veszedelemről van szó, mint arról, hogy azok a gyülekezetek, amelyek a különböző missziókhoz tartoznak, talán egy évtized alatt teljesen megsemmisüljenek. Csak gondoljuk meg, hogy mi lesz ezekben az egyházakban akkor, amikor az angol nyelv használatát be fogják vezetni, ami a közel jövő kérdése. Szigorú meggyőződésünk, hogy