Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1926-05-01 / 5. szám

15 SZEMLÉLŐDÉS Tudni, tenni, lenni. Dr. Ch. E. Schaef­fer, a Reformed Church belmissziói főtit­kára, akit a csatlakozási idők viharaiból általánosságban jól ismernek a magyar re­formátusok, a new-yorki 69. utcai egyház jubileumi emlékkönyvébe “Mivé kell lenni egyházunknak” cimen irt cikket. A sok közismert szólamot hármas beosztásban helyezte el. Szerinte a new-yorki egyház­nak ezt a háromságot kell cselekednie: I. “Tudnia kell (t. i. felekezetének — Ref. church! — történetét, mely keblén hordoz­za) 2. Tennie kell (vagyis bőkezűen ada­koznia missziós célokra). 3. Lennie kell (egyetértő egyháznak).” Ezt a hármas fel­osztást roppant szerencsésnek tartjuk a ve­zérelvek tömörítése szempontjából minden olyan egyházközség számára, melyet a Ref. Church “hordoz kebelén.” Annyira jónak tartjuk ezt a beosztást, hogy mi is Így formulázhatjuk meg tanácsainkat “be­­csalatkoztatott” atyánkfiái számára: 1. Tudniok kell, hogy mostani állapotukban nem magyar reformátusok, sőt ettől a szent vallástól inkább és inkább eltávolodnak. 2. Tenniök kell, okvetlenül tenniök kell va­lamit, ha jelenlegi gyors sorvadásra Ítélt helvezetükből szabadulni akarnak. 3. Len­niük kell, maguk hitéből, maguk kenyeréből élő, önérzetes, öntudatos magyar kálvinis­tákká kell lenniök, akiknek helye a füg­getlen mozgalomnál van s akkor megszüle­tik náluk az egyetértés is. Ez az elvhárom­ság az, mely az amerikai magyar reformá­­tusságot egy szebb jövendőre átmentheti és nem az a színtelen, sápkóros, vérsze­gény protestantizmus, melynek Dr. Schaef­fer olyan hírhedt leaderje. (K.) Beszédes számok. Sokszor irtunk már arról, hogy a presbiterian egyház segítsé­geiben erős szerepet játszik a politika is és pedig sohasem a magyar reformátusság javára. Ezt a meggyőződésünket csak meg­erősíti egy kezeinkhez került kimutatás, mely az “európai munkára” egy év alatt kiadott összegekről szól. A kimutatás sze­rint a franciaországi protestánsok segé­lyezésére jutott 104,000 dollar, a csehek­nek 20,000, magyaroknak 5000 dollár. A háborút tudvalevőleg nem a franciák és csehek veszítették el. Területeket és lel­keket tudvalevőleg nem a franciáktól és csehektől vettek #1. A segélyezés viszont azoknak volna életszükséglet, akiket meg­csonkítottak és kifosztottak. Amidőn ezeket okulásul közöljük, egyben azt is megírhatjuk, hogy egy-egy dol­lárból, melyet az amerikai magyar refor­mátus hivő európai missziós célokra ad, körülbelül másfél cent jut a magyarorszá­gi reformátusoknak oly formában, hogy abból a másfél centekből fizetik az időn­­kint hazaküldött missziós reverendek szál­lodai költségét. Adakozzatok magyarok! Zavart keltés? A budapesti Kálvinista Szemlében Alvinczi Péter aláírással egy cikk jelent meg, melyben említés tétetik arról, hogy a Független Egyház egyesitési felhívása jó hatást tett Magyarországon is, de egy “Amerikát járt” egyén az írónak azt a felvilágosítást adta róla, hogy az keresztül vihetetlen s “különben is csak zavart keltés volt a célja stb.” Kedvünk volna a cikk szerzőjéhez ilyen féle levelet írni: Kedves Kollega (Jr! Szíveskedjék azt az Amerikát járt urat megkérdezni, hogy milyen pénzen járta be Amerikát, be­szélt e misszióktól becsapott református hivővei (nem pappal!), látott egyetlen független gyülekezetét, tud e valami becsü­letbe vágót az egyesitési mozgalom meg­indítóiról? És ha ezekre a kérdésekre (eskü alatt!) úgy felel, hogy Amerikai útját nem presbiterian vagy reformedek pénzelték, ér­deklődött a híveknél a missziók áldásai fe­lől, saját tapasztalatai alapján győződött meg a független egyházak életképtelensé­géről, ismeri a mozgalom megindítóit s azok nem becsületes emberek: akkor ám tessék informálódni nála máskor is. De ha a kérdésekre nem felelne igy, akkor tessék neki megmondani, hogy legnagyobb sajná­latunkra ugyan, de nem tartható tisztessé­ges embernek. Tisztelettel..... (K.) T

Next

/
Oldalképek
Tartalom