Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1926-05-01 / 5. szám

15

SZEMLÉLŐDÉS

Tudni, tenni, lenni. Dr. Ch. E. Schaeffer, a Reformed Church belmissziói főtitkára, akit a csatlakozási idők viharaiból általánosságban jól ismernek a magyar reformátusok, a new-yorki 69. utcai egyház jubileumi emlékkönyvébe “Mivé kell lenni egyházunknak” cimen irt cikket. A sok közismert szólamot hármas beosztásban helyezte el. Szerinte a new-yorki egyháznak ezt a háromságot kell cselekednie: I. “Tudnia kell (t. i. felekezetének — Ref. church! — történetét, mely keblén hordozza) 2. Tennie kell (vagyis bőkezűen adakoznia missziós célokra). 3. Lennie kell (egyetértő egyháznak).” Ezt a hármas felosztást roppant szerencsésnek tartjuk a vezérelvek tömörítése szempontjából minden olyan egyházközség számára, melyet a Ref. Church “hordoz kebelén.” Annyira jónak tartjuk ezt a beosztást, hogy mi is Így formulázhatjuk meg tanácsainkat “becsalatkoztatott” atyánkfiái számára: 1. Tudniok kell, hogy mostani állapotukban nem magyar reformátusok, sőt ettől a szent vallástól inkább és inkább eltávolodnak. 2. Tenniök kell, okvetlenül tenniök kell valamit, ha jelenlegi gyors sorvadásra Ítélt helvezetükből szabadulni akarnak. 3. Lenniük kell, maguk hitéből, maguk kenyeréből élő, önérzetes, öntudatos magyar kálvinistákká kell lenniök, akiknek helye a független mozgalomnál van s akkor megszületik náluk az egyetértés is. Ez az elvháromság az, mely az amerikai magyar reformátusságot egy szebb jövendőre átmentheti és nem az a színtelen, sápkóros, vérszegény protestantizmus, melynek Dr. Schaeffer olyan hírhedt leaderje. (K.)

Beszédes számok. Sokszor irtunk már arról, hogy a presbiterian egyház segítségeiben erős szerepet játszik a politika is és pedig sohasem a magyar reformátusság javára. Ezt a meggyőződésünket csak megerősíti egy kezeinkhez került kimutatás, mely az “európai munkára” egy év alatt

kiadott összegekről szól. A kimutatás szerint a franciaországi protestánsok segélyezésére jutott 104,000 dollar, a cseheknek 20,000, magyaroknak 5000 dollár. A háborút tudvalevőleg nem a franciák és csehek veszítették el. Területeket és lelkeket tudvalevőleg nem a franciáktól és csehektől vettek #1. A segélyezés viszont azoknak volna életszükséglet, akiket megcsonkítottak és kifosztottak. Amidőn ezeket okulásul közöljük, egyben azt is megírhatjuk, hogy egy-egy dollárból, melyet az amerikai magyar református hivő európai missziós célokra ad, körülbelül másfél cent jut a magyarországi reformátusoknak oly formában, hogy abból a másfél centekből fizetik az időnkint hazaküldött missziós reverendek szállodai költségét. Adakozzatok magyarok!

Zavart keltés? A budapesti Kálvinista Szemlében Alvinczi Péter aláírással egy cikk jelent meg, melyben említés tétetik arról, hogy a Független Egyház egyesitési felhívása jó hatást tett Magyarországon is, de egy “Amerikát járt” egyén az írónak azt a felvilágosítást adta róla, hogy az keresztül vihetetlen s “különben is csak zavart keltés volt a célja stb.” Kedvünk volna a cikk szerzőjéhez ilyen féle levelet írni: Kedves Kollega (Jr! Szíveskedjék azt az Amerikát járt urat megkérdezni, hogy milyen pénzen járta be Amerikát, beszélt e misszióktól becsapott református hivővei (nem pappal!), látott egyetlen független gyülekezetét, tud e valami becsületbe vágót az egyesitési mozgalom megindítóiról? És ha ezekre a kérdésekre (eskü alatt!) úgy felel, hogy Amerikai útját nem presbiterian vagy reformedek pénzelték, érdeklődött a híveknél a missziók áldásai felől, saját tapasztalatai alapján győződött meg a független egyházak életképtelenségéről, ismeri a mozgalom megindítóit s azok nem becsületes emberek: akkor ám tessék informálódni nála máskor is. De ha a kérdésekre nem felelne igy, akkor tessék neki megmondani, hogy legnagyobb sajnálatunkra ugyan, de nem tartható tisztességes embernek. Tisztelettel..... (K.)

T