Magyar Cserkész, 1981 (32. évfolyam, 1-4. szám)
1981-01-01 / 1-2. szám
AUSZTRÁLIA Hollós Mátyás Korvina cscs. nyári tábora Sziklás tó — 1981. január 23—26-ig A gyülekezés január 23-án pénteken este 6 óra harminckor volt „Dudiéknál”. Irányunk a „Sziklás Tavi Tábor” mely a Rockland Reservoir mellett lesz. Hét óra előtt minden probléma nélkül elindultunk a második számú találkozó helyre ami Ballaratban volt. Innen azután hét kocsi indult tovább Halls Gap felé ahol éjjel 11 órakor volt találkozónk a tábor parancsnokával további utasítás végett. Szinte hihetetlen, de pont 10 óra 59 perckor beérkeztünk — szegény Feri még most is rázza a tejét. Halls Gap körülbelül másfél órányira van a tábortól; utunk jó volt — majdnem végig — de amikor lefordultunk a fő útról az első benyomásunk az volt, hogy Készül a leves beestünk egy púder műhelybe, olyan vastag volt a por. Negyed egykor beértünk a táborba — nagy öröm — megszűnt a por. Fáradtak voltunk, már csak az ágy, azaz hálózsák hiányzott, de mégis nagy örömmel üdvözöltük a raj tagjait akik már előttünk érkeztek, s pláne már jó meleg kávéval vártak. Gyönyörű tiszta holdvilágos éjjel volt, így nagy gyorsasággal felállítottuk sátrainkat és ,,jó éjszakát” . . . Szombat reggel fél hatkor hangos dudálásra ébredtünk — megérkeztek az adelaidei Korvinások, jaj de szerettünk volna még aludni, jaj . . . Ha már nem lehetett tovább aludni, felkeltünk és mosdás után odajárultunk a „Kombihoz” ami a jövendő konyha helyén állt és már várt a jó meleg kávé és a hagyományos darázsfészek. Feri és a Papa elkezdték az utánfutót kirámolni, erre fel mi is nekiláttunk a munkának: konyhasátor felállítás, árnyékszék építése, szemétgödör ásás. Ezt a munkálatokat gyorsan elintéztük és már készen is állt a tábor. Tíz órakor volt a tábornyitás, Marianne néni köszöntötte az Adelaide-i, Melbourne-i Korvina raj tagjait és a Melbourne-i 54 sz. csapatból megjelent cserkész Zászló felvonás fiúkat. Feri beosztott minket három őrsbe, a parancsnokságot és vezetőket pedig a „Kukac” őrsbe. Megkaptuk a napiparancsot, amiből megtudtuk, hogy mindegyik őrsnek kell építeni egy tutajt, mert vasárnap vizi portyára megyünk. (Jelenleg reggel féltizenegykor 35 fok meleg van!) Több stílus között az úszófa tutaj bizonyult a legjobbnak, felfújható ágyak segítségével. Most már rettentő volt a meleg, délután 4 órakor 39 fok és nyirkos a levegő, de a tutajok meg vannak építve, a tóban finom a víz, ki kell próbálni a járműveket. Fürdés után a konyha őrs elkezdte főzni a vacsorát, Laci bá’ is megérkezett . . . finom kaja lesz. A többi őrsök közben szedték a fát a tábortűzhöz. Vacsora után, ahogy besötétedett meggyújtottuk a tüzet és jól elszorakoztunk a tűz körül, énekkel, mókával, de legjobb Kovássy Péter bemutatója volt az eszkimó vadászról, azaz fóka vadászatról. Zászlólevonás, takarodó féltizenegykor. Takarodó után nem is volt zaj, csak az őrség virrasztón, mindenki fáradt volt, azután meg tudtuk, hogy hajnalban lesz ébresztő, hogy a tavon még a nagy hőség előtt át tudjunk menni. Vasárnap reggel hat órakor volt az ébresztő, hét órára már készen álltunk a portyára. Laci bá’ és a konyha őrs kiadta a reggelit és az útravalót. Hét húszkor elindultunk: egy Kenu-vitorlás, egy gumi csónak (mentési célból), három úszófa-gumimatrac tutaj. Valahogy átér-Indulás a vizi portyára 6
