Magyar Cserkész, 1981 (32. évfolyam, 1-4. szám)
1981-01-01 / 1-2. szám
Tanácskozás a palacsinta fölött tünk a túlsó partra — körülbelül egy kilométer távolság — és elindultunk megmászni a Bepcha hegyet. Képzeljétek el még csak délelőtt van és mi 43 fokos melegben portyázunkü! A hegy tetején még melegebb van, mindenki izzad, meghúzódunk a fák árnyékában és bemajszoljuk az ebédet. Kis pihenés és lihegés után megindultunk visszafelé. Szerencsésen baj nélkül átkeltünk a tavon is és négy órakor már a táborban voltunk. Mindenki földrehányódva pihent. Hét óra után elkezdtük főzni a vacsorát, három különböző tűzhelyen. Három különböző őrs főzte a vacsorát, egyik a zöldborsó levest bográcsban, másik sütötte a disznót, a harmadik tűzön pedig készült a ,,bush” palacsinta. Meg kell jegyezni, hogy minden olyan finom volt, hogy még egy királynak is túl jó lett volna. Vacsora után — úgy kilenc körül — elkezdődött a tábortűz. Nagyon sikeres volt ez is, sok volt a móka, (legjobb Dér Józsi rendezésében az egyik táborozó személyről,) sok, sok nóta és emlékezés, tervezgetés. Későn volt a zászlólevonás, de még így is sokan éjfélig ültek a tábortűznél, amikor ki kellett oltani a tüzet, mert hétfőn már teljes tűztilalom volt. Hétfő reggel ébresztő, torna . . . jaj . . . torna (a tegnapi evezést nagyon megérezték izmaink), zászlófelvonás, az évi munkaterv összeállítása, tábortakarítás, táborbontás — mindez eltartott délig. Reggeli után az Bezzeg... most zuhog az eső adelaidei Korvinások elbúcsúztak és indultak haza, azzal, hogy „de szép is volt a tábor” és most már hamarosan ismét találkozunk. Délután két órakor zászlólevonás és mindenki akinek el kellett még hétfőn indulni, az elbúcsúzott és indult haza. A táborozok egy része Halls Gap-be vert ismét tábort és még egy napot töltöttek a Grampien ,,Csodaföld”-ön, most már zuhogó esőben. Mi úgy érezzük, hogy a tábor nagyon sikeres volt és reméljük, hogy jövő táboraink is mind ilyen jók lesznek. Jó munkát! LaLou, Dudi és Frédi íródeákok Etnik tábor Melbourneben Március végén, egy 25-ös létszámú különítmény vett részt a két melbournei csapattól (vezetők, nagyleány és legénycserkészek) a már 3. évben megrendezett Etnik táboron ahol a magyarokon kívül a 3 balti (észt, lett, litván) és a 3 szláv (lengyel, fehér orosz és ukrán) nemzetiségi csapatok különítményei vettek részt. A két napos tábor legnagyobb élménye a nyitó és záró ünnepség volt, ahol a 7 nemzetiségi és az ausztrál zászlók tövébe felvonult a 200-nál több résztvevők serege. A zászlókat minden csapattól egy nemzeti viseletbe öltözött cserkész fiú és leány húzta fel, illetve le, mialatt egymás után a nemzetiségi csapatok saját Himnuszaikat énekelték. A magyarokat egy kék inges-gatyás hortobágyi csikós és egy székely népviseletbe öltözött leány képviselte. Az esti tábortüzeknél sok volt a móka, de még több a sok nemzetiségi édes-bús népdal, melynek végén megint minden nemzet a saját tábortüzét bezáró éneket énekelte. Mindenkinek nagyon tetszett a mi „Szellő zúg távol ...” című dalunk dallama. A szabadidő alatt a nyelvtanulással telt el az idő. A tábor végén sok magyar cserkész búcsúzott a másik nemzet „Jó munkát” köszönésével. Volt olyan aki a szabadidőben a csikósostort csattogtatta, Péter remekelt csikós kalapjával, csizmájával. Az étkezések alatt is sok látogatót kaptunk. ízlett a gulyáslevesünk, de még inkább a vasárnapi paprikáscsirke. A 25 főre főző konyhánk majdnem 200 adag „hungarian paprika chicken”-t adott ki, mialatt mi megkóstoltuk a lengyelek „kápusztáját”, melynek íze hasonlított a mi székely-gulyásunkhoz. A tábor végén a sok fényképezés után megindult a búcsúzkodás is, ahol hallottuk az észt „öle valmis”-t, a lett kisleány „esit modai”-t mondott a mi Péterünknek, Tomi a litván (nagyon csinos) vezetőnőt „budek”-kal köszöntötte, az ukránok „skob, skob” kiáltással ráztak kezet, a sorok írójától a fehér orosz csapatparancsnok „buty gotov”-val vett búcsút, a lengyelek pedig „csuhaj, 7
